A négynapos túrából csak két nap volt az, amit valóban Trabzon városára, és a környékére tudtunk fordítani. De ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna kalandok már az odautazásnál is.
Trabzonba eljutni nem könnyű..
Vagyis igazándiból nem Trabzonba nehéz eljutni. Hiszen van repülőtere, kikötője is. Naponta több gép is érkezik, stb… Csak ezek mind Isztambulból, vagy Ankarából. Esetleg Antalyaból. Szóval először Isztambulba kell eljutni (Budapest Ankara repülőjárat ugyanis nincs).
Két légitársaság van, amelyik Isztambulból Budapestre és Trabzonba is repül: a Török Légitársaság (THY), és a Pegazus (FlyPGS). Ez azért sokat könnyít a csomagoknál, a jegyvásárlásnál, és ha szerencsénk van, az átszállásnál sem kell sokat várni. Feyyaz a Pegazussal jött, én meg Isztambulban csatlakoztam hozzá.
Jah igen, és lehet hajóval is jönni. Egyszer azt is jó lenne kipróbálni. Több társaság is van, amelyik évről évre megpróbálkozik egy teljes Fekete-tengeri körúttal. Ami minden minden bizonnyal izgalmas lenne. Csak valamelyik tengerparti országban minden évben gondok vannak. Így egyenlőre a romantikus tengeri körutazás még várat magára….
Marad a repülő.
Vagy a bevállalósaknál lehet kocsival is. Esetleg busszal.
Érdemes tudni, hogy Törökország hatalmas. Akár két napig is eltarthat, míg az országon végigmegyünk autóval vagy busszal. Mindeközben rengetegen utaznak.
A vidékről gyakran 1-1 családtag felköltözik valamelyik nagyobb városba a jobb megélhetés reményében. Ők pedig gyakran utaznak haza, vagy őket látogatják meg a rokonaik, miként is él a fiúk/lányuk ott a jólétben.
Tehát nagyon nagyon sokan rendszeresen utaznak, a távolságok pedig hatalmasak. Rengeteg a buszos társaság. Olyannyira, hogy Ankarában a központi otogar (buszpályaudvar) olyan hatalmas, hogy simán elmenne bármely európai fővárosba repülőtérnek. De szerintem még annál is nagyobb.
A buszos és a repülős társaságok között pedig folyamatos a konkurenciaharc. Ki tud jobb áron, több szolgáltatást nyújtani. Busszal utazni roppant kényelmes. Stewardess is van, igényes parkolók, kényelmes buszok. Olyan is, amelyiken az utazók ágyakban aludhatnak.
Ennek köszönhetően a belföldi utazás, a belföldi repülés egyáltalán nem számít drágának. Egy Isztambul-Trabzon-Isztambul retur repjegyet simán 15.000 ft-t is kaphatunk.
Mindehhez hozzátartozik, hogy a buszos hálózat nagyon jól kiegészíti a repülős hálózatot. A reptéren ott állnak a különböző társaságok, amelyek a környékbeli falvakba viszik az utasokat. A roppant jó szervezésnek köszönhetően simán elképzelhető, hogy a nagymama reggel felül a buszra a falucskájában, majd délben a repülőre, délután pedig leszáll Isztambulban. Mindezt úgy, hogy akkor sem fog eltévedni, ha még életében soha nem lépett ki a falujából. Lehet, hogy a repülőtéren a security feliratú helységbe akar majd bemenni dólgot végezni, de estére biztosan Isztambulban lesz. Mindeközben max egyszer kellett átszállnia.
Ezzel szemben mondjuk Ferihegy (pardon, Liszt Ferenc) esetében még Budapestre bejutni sem egyszerű. Nemhogy mondjuk Vecsésre. Olyan egzotikus helyekről pedig ne is beszéljük, hogy a turista mindjárt a Balatonhoz, Miskolcra vagy Pécsre jusson.
Mindennek pedig az az eredménye, hogy Törökországban a belföldi repülésnek teljesen más a hangulata, mint Európában. Ott amolyan arirsztorkatikus hangulat uralkodik, hogy csak a kiválasztottak utazhatnak. Mellette pedig a fapadosok mindegy, csak olcsó legyen hangulatával.
Ezzel szemben Törökországban a repülés semmiben sem különbözik a buszozástól. És egy olyan repülőjárat, mint Isztambul-Trabzon, sokkal inkább hasonlít egy vidéki buszozáshoz. A gép tele volt hazatérő, jól megpakolt nagymamákkal. És valahonnan mintha még tehén illat is áradt volna (tehénbőgéssel együtt)… Ki mint csempészik be az ülés alatti zacskóban…
Szóval megérkeztünk Trabzonba, a nép kitódult a repülőről, és mindenki felszállt a saját kis buszára, majd eltűnt a hegyek között… Mi pedig ott álltunk a világ végén az üres kifutópályán a tenger parton…
Persze nem így történt. Mi is kitoldódtunk a többiekkel, hogy mielőbb elérjük a városba menő transzfert. Útközben azért megálltunk, hogy némi információt gyűjtsünk az autóbérlésről.
Autót bérelni nem vicces dolog. Csak olyannál érdemes, aki megbízható. Nemcsak, hogy ne hagyjon az autó az úton, de a szakadékban sem. Szerencsére azért a versenyhelyzet nekünk kedvez: mindjárt a kapun kilépve tíznél is több cég is azon vetélkedett, hogy mi legyünk az ő ügyfelük. Egészen addig persze, ameddig ki nem derült, hogy nekünk nem mára kell a kocsi. Csak infót gyűjtünk. Kaptunk egy szórólapot, és el vontunk engedve.
De legalább megtudtuk, hogy elég széles a választék. Akár mercedes-t is bérelhetünk. Hmm.. nem rossz, mercivel megyünk be a hegyek közé, a nyakig érő sárba. Ez minden fényképen jól fog mutatni! Kár, hogy olyan drága volt..
Najó, akkor irány a transzfer, és be a városba. Nem tartott sokáig. Kb 15 perc múlva már a hotel szobában voltunk.
Éppen ment le a nap, így már csak egy rövid, ismerkedő sétára maradt idő. Meg kerestünk egy igazi, eredeti trabzoni pide sütődét! Neve az volt, hogy Isztambul.
Trabzon túra – 0. nap,
- Trabzon túra - előkészületek (1.000)
- Trabzon túra – 1. nap (1.000)
- Török kukoricás kenyér magyar módra (0.979)
- Trabzoni X sajt (0.979)
- Trabzon történelme (0.979)
- Isztanbul turistainfo - eszünk - egyszerűen (RANDOM - 0.021)
One Reply to “Trabzon túra – 0. nap”