Találtam egy jó parkolóhelyet

Isztambulban rengeteg az autó. A 2014-es autószámlálás szerint 3,3 milliót láttak a városban.

Egy másik számítás pedig arról tesz említést, hogy havonta 30.000 új autó kerül az utcákra (azt nem tudni, hogy hány régi kerül a Boszporuszba). De akárhogy is nézzük ez nagyon sok.

Egyszer megnéztük akárhogy: képzeletben egymás után kötöttük őket, és a sor elért a dél-afrikai Jóreménység fokáig.

No de akkor a kérdés: hova a bánatba lehet ezt a rengeteg autót leparkolni?

Ez az a kérdés, amit az isztambuli sofőrök is gyakran feltesznek. Kb. minden 6. percben (1. percben dudálnak, 2. percben megemlékeznek a másik sofőr közeli rokonairól (anyukájáról és apukájának a faji besorolásáról) 3 percben ismét dudálnak, 4. percben villantanak egyet (mert azt is ki kell próbálni), 5. percben megint dudálnak).

Ian McDonald – A dervisház c. könyvében egy olyan jövőképet ajánlott, ahol az autók le sem parkolnak, hanem mindenki csak kiszáll belőle, a kocsik pedig valahol elvannak addig. Mondjuk járnak tovább a forgalomban.

Nem tudni, honnan jött az ötlet. Az viszont igaz, hogy bizonyos értelemben ma is ez történik. Rengeteg embernek van saját sofőrje, akinek a szállításon kívül az a feladata, hogy a parkolást is megoldja. Ez néha egy hátsó utcában történik (néhány 100 m-e, vagy 1-2 km-e). Néha pedig visszaállnak a forgalomba és köröznek, mint a legyek.

Igen, a legyek jó hasonlat.

Köztudott, hogy a reptereken parkolni nem egyszerű, nem olcsó, stb… Isztambulban pedig kifejezetten kerülik az emberek a reptéri várakozást. Helyette inkább a közeli főúton álldogál mindenki. Járó motorral. Ugyanis a hatóság nem örül, amiért a kedves fogyasztók kibúvót keresnek ahelyett, hogy kifizetnék a méregdrága parkolási díjat, így a környéken mindenhol megtiltották a parkolást. De attól még, hogy tilos, nem jelenti azt, hogy nem szabad. Legalábbis addig, míg a rendőr nem látja. Amikor pedig feltűnik a hatósági jármű a távolban, akkor mindenki szétspriccel, mint a legyek.

Tehát köröznek, meg zümmögnek.

Szerencsés esetben valami hátsó, eldugott részen le tudnak parkolni. Ezek pedig amolyan sofőr klubokká alakulnak idővel. Majd megjelenik a teaárus, szendvics árus, ahonnan is már csak egy lépés a kebab árus…

Kevésbé szerencsés esettben (főleg ha nincs sofőr), akkor helyben kell megoldani a problémát. Oda kell parkolni, ahova sikerül. Parkolásban pedig a törökök nagyon kreatívok. Olyan helyekre is beállnak, ahova más nemzet népei meg sem próbálják. Meg olyan helyekre is, ahol nincs is parkoló.

Apuka mindig mondta Budapest belvárosát járva, hogy oda még háromszor annyi autó beférne…

Régen az autókat mindenféle vas oszlopokkal tartották távol, nehogy a járdára, lépcsőre, nappaliba beparkoljanak. Máshol megelégedtek egy-egy helyes kőgolyóval. Ez utóbbi nem volt igazi akadály, hiszen 2 ember simán odébb gurította (aztán ha nem vigyáztak, akkor legurult egészen a tengerig.). A nagyobb autók pedig vidáman fölé tudtak parkolni.

Nem húzta sokáig az oszlopos megoldás sem. Mert bár ezek bele vannak csavarozva a macskakövekbe, de khm… a macskakövek nincsenek belecsavarozva a földbe. Sőt! Az utóbbi időben szeretnek mindenféle alapozást, meg kötőanyagot is kihagyni az egyébként látványos macskaköves útból. Tehát nem kell nagyon erőlködni ahhoz, hogy egy-egy ilyen vasrudat kiszedjen valaki, és máris lesz pár szabad parkoló hely. A lazábbak nem is vacakolnak azzal, hogy kiszálljanak a kocsiból és egyesével kipiszkálják a rudakat. Hanem mindjárt parkoláskor gázolják le őket.

Nem is olyan rég (jó, 3 éve volt… ez kb. a blog szokásos lemaradása a nagyvilághoz képest.. szóval tényleg nemrég) egy rendőrautó döntött úgy, hogy jót tesz a néppel. Igaz, nem ez volt a szándéka, csak megunta a sorban állókat. És inkább az adófizető állampolgárok (ilyenből azért nincs sok Törökországban) csinos rendőrautójával ment fel a járdára, hogy megkerülje a sort. Pechére a tizenkettedik oszlop már rendesen oda volt betonozva, így az megállította a száguldó hatósági közeget. De még ki sem szálltak a járműből, máris beparkoltak az új helyekre.

Mostanában viszont nagy divat lett, hogy inkább narancssárga műanyag-gumiszerű oszlopokat-bójákat raknak az út szélére. Meg a közepére. Meg mindenhova, ahol úgy érzik, hogy bele kell szólni a forgalom irányításába, vagy meg kell fékezni a népet, hogy kedve szerint menjen össze-vissza. Vagy pedig csak mert az olyan jól néz ki.

Gondolom ennek olyan praktikus okai is vannak, hogy olcsóbb, könnyebb szállítani, könnyebb felállítani, és…. hát… könnyebb elütni. Legalábbis a csuklós busz nem nagyon zavartatja magát, ha egy egész sorok kell végigmennie, csak azért, hogy könnyebben bevegye a következő kanyart. Szemben a régebbi vasrudas megoldással, egy darabig bírják is gyűrődést. Egy darabig.

Mindez viszont új lehetőséget adott a parkolni vágyóknak is (azaz kb. 3.3 millió embernek). Hiszen ezekre a műanyag oszlopokra ügyesen rá lehet állni. Csak arra kell figyelni, hogy ne látszódjon ki az autó alól. Valahogy így:

Szóval csak ügyesen… 🙂 Mindig van megoldás. Főleg Isztambulban! Pláne! Na, az is megér egy bejegyzést…

Találtam egy jó parkolóhelyet, 10.0 out of 10 based on 4 ratings

---