Isztambulban az (is) a jó, hogy bár hatalmas a város, a főbb látnivalók mégis egy kupacban vannak.
Így a tömegközlekedéssel szinte nem is kell foglalkoznunk.
Persze valahogy a repülőtérről is be kell jutni a belvárosba. Úgyhogy teljesen nem tudjuk megúszni. Kivéve, ha szeretünk a csomagokkal 30-40 km-t gyalogolni.
A klasszikus közlekedési eszközök Isztambulban is megtalálhatóak. A legfőbb, és amivel a legjobban el lehet tévedni, az a busz.
Régebben főleg a világhírű magyar Ikarus buszok járták Isztambul városát. De mivel a gyár jobb létre szenderült, így jobb híján, átálltak a Mercedesre…
1927-ben még csak 4 (négy) busz járta a mostaninál jóval kisebb várost. Mára buszból is több lett, meg Isztambul is megnőtt. Persze a város gyorsabban növekszik, mint a buszok száma. 2012-ben 5078 busz – köztük 930 Ikarusz – járt és dudált városszerte. Azóta néha felröppen egy-egy hír, hogy az önkormányzat vesz 1000 új buszt. De azt nem tudni, évente hány régi busz végzi a Boszporuszban, szeméttelepen vagy az ebay-en.
A régi buszok még a klasszikus piros színben tündököltek. De ez már nem felel meg a modern török elvárásoknak, így kék, piros, sárga, zöld de még metroszexuális lila és rózsaszínnel is találkozhatunk.
Érdekesség, hogy két busztársaság működik Isztambulban. Egyik az önkormányzaté, az IETT (Isztambul Elektromos Villamos és Földalatti Társaság – viccesen ineye etme, taksiye tut = ne szállj fel, menj taxival), míg a másik egy magán cégé. Őt egyszerűen csak Magán-nak (Özel) hívják. Jegy szempontjából nincs különbség: az istanbulkard mindkettőre ugyan úgy érvényes.
Nem úgy, mint a minibuszokra, melyeket angol nyelvterületen szeretnek shuttle-nak fordítani (mert megy, mint az állat). Mi pedig szeretünk rajta ordítani. Főleg ha bemegy az egyirányú utcába szembe. De hát ha ott van az utas, és egyébként is arra rövidebb…
A klasszikus nagy buszoknak van menetrendjük, és útvonaluk. És ma már GPS-el is felszerelték őket, hogy a központból lássák, ha Ali bácsi rövidíteni próbálna. Ali bácsi azért próbálkozik.
Ezzel szemben a minibuszoknak sem menetrendjük, sem útvonaluk nincs. Csak szokás kérdése, merre szoktak járni és hol áll meg (leginkább ahol az utas kéri). Gyakran viszont a közlekedés szokott beleszólni, és akkor már nem a megszokott útvonalon megy. Szóval ezt szokni kell.
A minibusz röviden (mert rövid is) megy, mint az állat. Kivéve, ha utast lát, mert akkor padlófékkel áll meg. A nagy előnye, hogy összességében biztosan gyorsabban halad, mint a nagy busz. De még fontosabb, hogy rengeteg helyre csak ezzel tudunk eljutni. Így mondhatjuk, hogy egy kiegészítő szolgáltatás.
A minibusz érdekessége, hogy nem felszálláskor kell fizetni (istanbulkart nem jó). Hanem amikor stabilizáltuk magunkat. Mivel a sofőrig eljutni lehetetlen a korlátlan mennyiségben felgyömöszölt emberek miatt, és mert cikk-cakkban gyors tempóban halad a sofőr (aki nem mellesleg vezetés közben dudál, gázt nyom két lábbal, hárommal fékez, egy kézzel vezet, egyet telefonál, egyel énekel, egyel táncol, kettővel pedig az élete történetét meséli a mellette levőnek), nem mi megyünk előre, hanem csak a pénzünk. Egyszerűen az előttünk levőnek adjuk, és neki mondjuk, meddig megyünk. Érdekes módon a pénz is és az információ is eljut a sofőrig. Ő pedig kanyarodás (és telefonálás, táncolás, dudálás) közben kiszámolja a visszajárót, és elküldi nekünk. És még az is megérkezik!
Ennek furcsa járműnek a kistestvére a dolmuş. Őt szeretik iránytaxinak fordítani azok, akik sokat gépelni is szeretnek. A dolmuş azt jelenti, hogy tele van. Egy taxihoz hasonló sárga jármű (Isztambulban. Más városokban más színűek lehetnek), amibe 9 utas fér bele (a kilencedik a beépített extra puffon ül). A fő különbség a minibuszhoz képest, hogy ebbe csak annyi ember száll be, amennyinek ülőhelye van. Ezért nagyon kedvelt közlekedési eszköz olyan helyeken, ahol sokat kell a dugóban állni. Hiszen garantált ülőhelyet kapunk. E mellett mivel minden kanyarban egy kupacba dől mindenki, remek lehetőség az ismerkedésre is.
A dolmuş-oknál fontos kitétel, hogy csak akkor indul el, hogyha tele van (innen is a neve). Szerencsére Isztambulban ez általában pár percet jelent. Még az éjszakai órákban is hamar megtelik. De nemcsak a végállomáson lehet rá felszállni. Hanem a minibuszhoz hasonlóan elég csak kiállni a sarokra (rendes megálló nincs) és addig integetünk, míg valaki fel nem vesz minket.
A dolmuş és a minbusz elég jól lefed azt a részt, amint a nagy buszoknál kimaradt. Mindkét alternatívának egymással összeérő komplett hálózata van. Tehát a fentiekkel szinte mindent el lehet érni Isztambulban.
Ha mégsem, vagy messzire megyünk, vagy sokan vagyunk, vagy csak lusták vagyunk, vagy csak szeretnénk valakivel beszélgetni aki jólértesült az utak, a politika, a futball vagy az UFÓk állapotáról, akkor válasszuk a taxit.
A taxi nem olyan drága Isztambulban. Ha többen vagyunk, sokszor jobban megéri a taxi, mintha buszoznánk. E mellett elvisz mindenhova. És nem is akárhogy
Nyílt titok, hogy az isztambuli taxisok egy másik galaxisból érkeztek, ahol nemcsak a szabályok de még a fizikai törvények is másképpen működnek. Szerencsére a matek azért rendben van. Tehát a fizetéssel nem szoktak problémák lenni.
Isztambulban taxiba ülni külön élmény (mondjuk dolmuş-ba és a minbuszba is). Lehetne egy külön túra az isztambuli taxizáshoz. A taxik furcsán mennek. A taxik szembe mennek az egyirányú utcán. A taxik nem evilágian közlekednek. A taxik mindig találnak egy rövidebb utat. Akár valamilyen kísérteties úton is.
Annyit érdemes tudni a taxizásnál, hogy a Boszporusz-hídért külön kell fizetni. Kb. 3 TL. Ezt nem mutatja ki a taxi órája.
Ezen kívül azt is jó tudni, hogy az esetek jelentős részében a sofőrnek fogalma sincs, hova is megy. Isztambul túl nagy ahhoz és túl gyorsan változik, hogy bárki is fejbe tartsa. Persze vannak kiemelt pontok, mint pl. a Taksim-tér, vagy a repülőtér. De ha nem a megszokott helyre megyünk, akkor nekünk kell a sofőrnek segíteni a navigálásban. Lehet neki kiabálni, hogy jobbra, balra, meg főleg hogy lassabban!!!
Persze ha mi nem tudjuk az utat, akkor majd a sofőr valahogy megtalálja nekünk: megkérdezi a gyalogosokat, virágárusokat, stb… Így a végén majd csak ott leszünk, ahol akarunk. Vagy ahol a taxis szerint lenni akarunk.
Folytatás következik.
Ajánlat: Istanbulkart
Tömegközlekedés Isztambulban - 1. rész,
- Közlekedés Istanbulban (1.000)
- Ramadán - a Cukor ünnep (1.000)
- Isztambuli villamos (1.000)
- Isztambul turistainfo - tájékozódás (1.000)
- Isztambul turistainfo - közlekedés (1.000)
- Fatih kocsikázás 3A - odaút (RANDOM - 0.681)