Cihangir herceg

Cihangir kicsi, de annál híresebb városrész Isztambulban. Ráadásul könnyen megközelíthető (csak le kell gurulni a dombról… persze nem mindegy, melyik irányba)

Cihangir herceg (1531-1553) Szulejmán és Hürrem hatodik és egyben utolsó gyerekük volt.
Szegény többszörösen nyomorék volt, idősebb korában pedig még púpos is lett. Viszont e miatt kimaradt a politikai és trónöröklési harcból. Így pedig minden idejét a tudásra tudta szentelni (ha már szegény a háremben sem tudott sikereket elérni). E miatt pedig rendkívül okos lett.

A betegsége miatt mind Szulejmán, mind Hürrem nagyon kedvelte és támogatta. Olyannyira, hogy erre hivatkozva Hürrem a palotában maradhatott a fiával, holott sokszor a szultánnal kellett volna tartania. Cserébe viszont őrizte a házat (takaríttatott, krumplit pucoltatott, fejeket vágtatott, stb…), így amikor a szultán hazatért tiszta, pontosabban kitisztított udvar fogadta. A hiányzó emberek pótlásával sem kellett bajlódnia, mert azokat Hürrem természetesen pótolta.

– Hürrem! Hol a kedvenc kardom??
– Jaj, hát hogy nézett az ki ott az ágyadban?.. Még a végén valaki belesik… Beraktam inkább a szekrényedbe.
– És hol van a kedvenc tanácsadóm? A jó öreg Ali?
– Őt is beraktam a szekrényedbe. Mindkettő ott van egy zsákban. Egy nagy kővel a tetején, nehogy elguruljanak valahova.
– Na de Hürrem! Ennek a szekrénynek hiányzik az alja!! Látom a lábam alatt a Boszporuszt!
– Ezek az ácsok olyan hanyag munkát végeznek mindig… De ne izgulj, lefejeztettem mindet, és már érkeznek új ácsok Tatárföldről. Állítólag korábban mind bérgyilkos volt, így jól forgatják a kést és a baltát. Egykettőre rendberakják azt a szekrényt neked. Jobb lesz, mint újkorában! Tetetek bele neked titkos ajtót is.

Sajnos, amikor Szulejmán kénytelen lett Musztafát, a saját fiát kivégeztetni (mert ugye Hürrem takarított), akkor Cihangir nagyon szomorú lett legkedveltebb testvére és barátja elvesztése miatt (mert ugyebár Musztafa is rendkívül intelligens volt). Így végül a bánatba belehalt (és mert bizonyára nem bírta elviselni, hogy nem tud kivel beszélni).
Őt a Şehzade mecsetben temették el. Tiszteletére pedig Mimar Sinan egy famecsetet építettet a mai Cihangir területére.

Cihangir ma Beyoğlu egyik területe. Mégpedig Pera-val fej-fej mellett a legkedveltebb.

Már a bizánci időkben is a lakott volt a terület, bár elszórtan. Hiszen akkoriban még nem kellett ilyen messzire menekülni a városi zajtól. Sok feljegyzés nincs is erről az időszakról (pontosan 0,00 db van).

Az első komolyabbnak számító, meg hivatalosnak számító irat már az errefele portyázó oszmánoktól származik. Akik szerint itt kellemetlen nők és férfiak laknak. Se kebab, se szőnyeg, csak bunkósbot meg nyílvessző. Hát ilyen egy rendes ellenség??

Később (néhány évszázad múlva), amikor a város elkezdett növögetni, Cihangir a kellemes faházas külváros szerepét töltötte be. Faház, boszporuszi kilátás, majd tűzvész. Megint faház, még mindig boszporuszi kilátással, megint tűzvész.

Az utolsó komolyabb fellángolás 1916-ban volt. Utána már nem építettek faházakat ebbe a kerületbe.

Az igazi fellendülés az 1930-1940-es években történt. Ekkor kapta meg Cihangir a mai alakját. Az 1950-es években Isztambul jelentősen visszaesett, ahogy Ankara elszívta az erejét, és ez a városrész megrekedt a korábbi állapotában. És pont ennek köszönheti a mai népszerűségét is.

A fellendülés időszakában a gazdag polgárok telepedtek itt meg. A város leghíresebb orvosai, fogorvosai itt nyitottak rendelőket. Híres a ma is működő Német Kórház. E mellett számtalan művész választotta a helyet otthonául.

A Beyoğlu domb Boszporusz felőli oldala ma is Isztambul művészeti negyedének számít. Elsősorban a zenészeknek. És persze az éjszakai élet is itt zajlik. De míg fent a dombon (İstiklâl Caddesi) inkább a fiatalok buliznak, addig Cihangir a kicsit idősebbek kedvelt helye. Ők már az ugrálás és tánc helyett inkább a teázást és kávézást preferálják.

Így ez a terület mára a művészek és a nosztalgiázók központja lett. Nagyon kedves, csendes (isztambuli mércével persze) városrész, ahol számtalan érdekes (értsd: fura) kézműves bolt található. Itt van pl. a Zihni Sinir professzor boltja is. De találunk még régiségeket, vagy szappanokat, sajtos szendvicseket.

Ezen kívül persze lehet teázni, kávézni, pizzát enni. Vagy csak simán elugrani az autók elől, stb…

Legkönnyebben úgy tudunk ide eljutni, hogy az İstiklâl Caddesi-n Taksim fele sétálva, a Galatasaray Lisesi után jobbra lefordulunk a dombról a . Szépen, ahogy a gravitáció megkívánja. Majd mielőtt beesnénk a hamamba, a Turnacabası Cd-n elindulunk balra.