Galatia

Asterix, a gall mindenkinek ismerős lehet.

Ő az, aki egy észak-franciaországi kis faluban él, de néha átruccan a kerítésen, és felpofozza a rómaiakat.

No de ki ismerné azt, hogy az ő rokonai néhány száz évvel korábban Anatóliába is beköltöztek? Pedig az ittlétüket számtalan emlék őrzi. Köztük az Isztambuli Galata városrész és a Galata-torony. Ők a galatok. Az anatóliai birodalmukat pedig Galatia-nak (vagy Gallograecia) hívták.

A gall elnevezést a rómaiak használták. A birodalom előtt a legnagyobb területtel rendelkező nép a kelták voltak Európában. Közülük az egyiket hívták galloknak. De valójában a rómaiak mindenkit galloknak hívtak, akik tőlük északra éltek, és nem germánok voltak. Miközben ott más kelta törzsek is éltek, míg a gallok meg nemcsak ott voltak. Ez az elnevezés latin.

Míg a kelta név a görögből származik, ami magas embert jelent. A galat is valószínűleg görög, ami a tej szóból származik. Mert ezek az emberek magasak is voltak, meg fehérek is a Földközi-tenger népéhez képest.

Érdekes egyébként, hogy mennyire számít, egy nép elnevezésében, hogy kivel találkoznak először. Ott van pl. Kolumbusz, akinek köszönhetően olyanokat hívunk indiánoknak, akik soha nem is voltak Indiában. De még érdekesebb, hogy sok nemzetnek a neve nem jelent mást, minthogy ember. Mert valószínűleg amikor megkérdezték őket, hogy kik vagytok, azt válaszolták: ember. Ilyen pl. a germán (der man – ha valaki tud németül). De a magy-ar is embert jelent.

Tehát a kelták, mert lényegében róluk van szó, ott éltek Európa közepén, Kb. az i.e. 4. században jutottak el arra a szintre, hogy már nem fértek a bőrükbe, és elkezdtek terjeszkedni. Valószínűleg sokan lettek. És persze ha valaki megszökik a főnök lányával, akkor nem árt messzire elfutni.

Ennek a terjeszkedésnek persze egyrészt a rómaiak látták a kárát, akik akkor még messze nem voltak birodalom. Majd csak jó 300 év múlva fognak csak igazán visszavágni. Addig viszont szabad volt a terep a keltáknak. Egészen a Balkán végéig. Ott voltak a makedónok. Meg a görögök. Meg Nagy Sándor is. Ők azért perzsákon nevelkedtek, így komoly ellenfélnek számított. A kelták nem is piszkálták őket. Még olyanról is szó volt, hogy akár együtt is harcolnak. Állítólag egy alkalommal egy olyan beszélgetés is zajlott, ami jólismert lehet az Asterix rajongók körében.

– Ti gallok/galatok nem féltek semmitől?
– Nem félünk mi semmitől, Csak attól, hogy az ég a fejünkre szakadc

A nagy változást Nagy Sándor halála hozta. Ő eltakarította a perzsákat az útból. Viszont a birodalmon máris összevesztek az utódok. Így nem volt nehéz dolog a hadakozó felek között bevonulni Anatóliába. Valószínűleg ők a Kárpát-medence területéről érkeztek.

Egy darabig egészen jól elvoltak az új földrészen, amit leginkább a helyiek bántak. Nemcsak hogy hagymalevest főztek, de még egész éjjel zsibongtak is. Néha meg (naponta 18 alkalommal) egymást csépelték (ez is ismerős lehet…).

Végül i.e. 230-ban I, Attalosz, Pergamon királya megunta a zsivajt, és helyrerakta őket. Azt mondta nekik, hogy a helyetek a Szangariosz és a Kizil folyó közti terület. Ezen a helyen 3 törzs (nevezhetjük országnak is) lett végül: Trocmi (ma Sivrihisar), Tolistobogii (ma Ankara) és Tectosages (ma Büyüknefes). Összesen kb. 10.000 harcos férfiből álltak. Kb. ugyan ennyi nőből, és ugyan ennyi gyerekből. Mindenki döntse el, melyik közülük a legveszélyesebb…

Mivel pedig Anatóliában akkor is éppen a tízezer éves háború zajlott, így mindenki jól jött, aki kardot tudott forgatni. A galatok pedig ezt igencsak gyakran tették, főleg egymás ellen. Úgy hírlik, hogy soha nem vonultak úgy csatába, hogy két törzs egy oldalon állt volna. Az egyik biztosan az ellenséget segítette. Ha éppen nem, akkor az otthon maradt harmadikat piszkálta.

Végül az egész hangulatának a Római Birodalom tett be, akik ie. 25-be elfoglalták a területet. Ez pedig megakadályozta, hogy egymást csépeljék. De hamarosan megnyugodhattak. Mert a rómaiaknak is szükségük volt kardforgató emberekre, hiszen ők is szerették egymást csépelni. Úgyhogy a galatok ott folytattattak mindent, ahol abbahagyták, csak nagyobb méretben.

A Római Birodalom eléggé engedékeny volt velük szemben: megtarthatták kultúrájukat, vallásukat (a druidák és az erdő szeretete nagyon népszerű volt Anatóliában is) és nyelvüket is. Feljegyzések igazolják, hogy még a 4. század elején is beszélték a kelta nyelvet.

A galatok kb. 250 évig uralkodtak kis-Ázsiai közepén. Ami az anatóliai nagy kavarásban kb. a lábjegyzetnek felel meg, hiszen rengeteg (de tényleg rengeteg) nép kavarodott errefelé nem ritkán 1000 évnél is idősebb birodalommal. Mégis számos dolog emlékeztet az ittlétükre.

Isztambul Galata városrésze pl. az ő nevüket viseli. De nekik köszönhető számos bor és sörfajta is. Bár a borkészítést már Anatóliában tanulták de ők tovább fejlesztették.

Népszerű, mindennapos kedvenc a törökök között a galeta nevű rágcsa, ami lényegében óriási ropi. Mi a grissini néven ismerjük (recept itt). Ugyan úgy az ő nevükhöz fűződik a zsemlemorzsa is, a galeta unu.

Még fennmaradt róluk egy olyan, hogy Galat-ı meşhur. Ez egy kifejezés, amit akkor mondanak, ha valami egyértelműen helytelen, de annyira elterjedt, hogy nem számít helytelennek. Pl. az Egyesült Királyságot szokás Angliának mondani. Holott ez nem igaz, mert Anglia az Egyesült Királyság egy területe. A legnagyobb és legnépesebb és legismertebb és legfontosabb országrésze, de a kettő akkor sem ugyan az.

Galatia, 10.0 out of 10 based on 2 ratings

---