Vidd el innen / add ide

A török nyelv egy újabb érdekessége. Amolyan relativitás-elmélet.

Anyag és tömeg nélkül. Van helyette saláta, sajt meg kolbász.

A török nyelv tele van érdekességekkel. Meg Törökország is. Meg a törökök is. Meg a kebab is. Jut szembe, nem kérsz egyet?

Vannak benne olyan részek, amik csak azért sem úgy működnek, mint a magyarban. Vagy az angolban. Pláne nem az ó-aztékban.

Ilyen egy bizonyos távolság szó. Az uzak. Az uzak azt jelenti, hogy messze. Meg van ilyen film is, de az másik kategória.

A messze egy határozószó. Pl. messze van a labda. Na, ezt jól meghatároztuk (bővebben itt, meg itt). És ez a törökben is így van.

Csakhogy lehet belőle igét képezni! Bizony! Beíratjuk egy igeképző szakra a Főiskolán, és a határozószó többé nem határozott, hanem ige. Ez törökül uzatmak lesz. Ami pedig magyarul….őőőőő….

A Google nekem azt mondja, hogy kiterjeszteni. Míg a Csáki Éva Török-magyar szótára szerint már meghosszabbít, megtold hosszúra nyújt és átad. Ebből az utolsó lesz majd izgalmas, ezért is húztam alá.

De előtte lássuk még a kedvencünket, a turkishdictionary.net-et, ahol egyes fordításokból mókás kalandot lehet keríteni. E szerint a következő jelentések lehetségesek:

• meghosszabbít
• hagyni valamit megnőni.
• kiterjeszteni
• kitartani
• nyújtani, kinyújtani
• küldeni
• adni

Igazándiból ebből még nem tűnik fel semmi extra.  Hiszen mindegyik azt jelenti, hogy A dolog távolodik B dologtól.

Egészen addig, míg látjuk a mindennapi használatot. A török nyelvben ugyanis van egy érdekes fordulat, amikor is a helyhatározós igét fordítva használják.

Szituáció: török reggeli, jól megpakolt asztal. Ami azt jelenti, hogy előttünk van minden. De még több dolog van, ami tőlünk jó távol érkezett az asztalra. Ezt pedig jó lenne valahogy elérni. Mivel pedig se lasszót, se horgászbotot nem szokás a reggelihez bekészíteni, kénytelenek vagyunk valamit megkérni. Mégpedig magyarul úgy, hogy nyújtsa felénk / adja oda / tegye közelebb a sajtos tálat. Több variáció is van, de akárhogy is nézzük, olyan igét használunk, ami a sajtot közelebb hozza.

Ezzel szemben a török azt kéri, hogy kerüljön a sajt távolabb. Ki érti ezt? Én nem értettem jó darabig, amivel kellően feldobtam az asztalnál ülők hangulatait. Ugyanis a kérésnek eleget téve, minden alkalommal jó messzire elraktam a sajtot az illetőtől. Gondoltam, nem bírta a szagát…

Csakhogy ő azt akarta mondani, hogy én tőlem kerüljön távol a sajt – ezt egyébként meg is tettem, mert jó távol tettem -. De ezt jó lett volna úgy, hogy e közben hozzá kerül közelebb.

Ez egy amolyan fordítottan relatív mondatszerkesztés. Mert ő velem beszél, és így mindent hozzám képest mond. Így lesz a közelből mindjárt távol.

Van egy hasonló a jönni/menni igéknél is. De erről majd máskor! 😉