Folytatódik az érdekes helyhatározós török nyelvtani sorozatunk. Ez az a szappanopera, amiben bármi megtörténhet! Van benne szerelem, sírás, válás, futás, krumplipucolás, kebab árus.

Ma pedig valaki elment a… jókedvébe…

De nem úgy, mint amikor valakit elküldünk melegebb éghajlatokra! Hanem… áh, de majd úgyis meglátjátok (vagy nem).

Íme, itt van a török nyelvtan. Mely tele van felfedezni valókkal. És bár két évszázada erős és bátor emberek vágtak neki a dzsungeleknek, sivatagoknak, jégmezőknek; de ők csak olyan aprósággal küzdöttek meg, mint a krokodilok, tevék, jegesmedvék. Meg pirája (piranha), meg mérgezett nyílvesszők, esetleg kiéhezett tevék amazonok. Bezzeg a török nyelv! Elég csak elrontani egy m betűt a mondat közepén és máris egy eredeti kézi-csomózású szőnyeg tulajdonosai lettünk!

De most szerencsére ez a veszély nem fenyeget minket. Most csak elmegyünk a jódologba.

Van egy olyan török szó, hogy hoş. Ez egy jó szó. És a jelentése is az, hogy jó. De ezzel a szóval mindenre rámondhatjuk azt, hogy jó. Pontosabban, ami csak tetszik, arra használhatjuk azt, hogy hoş. És ez nagyon megkönnyíti a nyelvtanuló dolgát, mert nem kell vacakolni, hogy ezt a szót most lehet-e használni, vagy sem. Lehet és kész! Bárhol, bármikor. Akár repülőn is!

Ebből a szempontból nagyon hasonlít a çok güzel kifejezéshez. Azt is bármikor használhatjuk, amikor valami tetszik, vagy csak jól érezzük magunkat. Tehát nem gyomorrontás esetén…

A szótárban is látszik, hogy ezen jokerszó mivoltából rengetegféleképpen lehet fordítani, a szituációtól függően. Összesen 37 fordítása létezik! Ilyenek vannak közte, mint élvezetes, kedves, csinos, elegáns, szépséges, okos, cuki, ügyes, finom, tetszetős, stb…

Egész egyszerűen ennek a szónak a dallama olyan, hogy kimondva az embert elönti a boldogsághormonom. Feladat: mindenki mondja ki jó hangosan, egyre hangosabban a szót!

hoş!

Hoş!

HOŞ!

HOŞ!

HOŞ!

Mondjuk ki még 49.428 alkalommal úgy, hogy az ablaküveg is berezegjen. Az se baj, ha kitörik. Majd rajzoljunk 2 db szivárványt! Pónilovakkal!

Ugye, hogy jól esett? Na, nem kell itt relaxációs kurzusokra költeni a pénzt… Vegyetek rajta inkább kézi-csomózású szőnyeget!

Tehát bármi történik Isztambulban, ami tetszik nekünk, mondjuk rá rögtön, hogy hoş! Megyünk az utcán, és simitet eszünk. Tetszik? Akkor mindjárt hoş! Megyünk tovább. Látunk egy szép épületet. Mindjárt mondjuk, hogy hoş! Beülünk egy taxiba, dugóba kerülünk, de a sofőr mesteri módon kikerüli a forgalmat azzal, hogy felmegy a lépcsőn egy hátsó sikátorba, és ott kikerüli a szembejövő kamiont. Hoş! De inkább kiszállunk és eszünk egy baklavát. De hé! Ez finom! Hoş! Iszunk mellé egy teát is. Hoş! Szembe látunk egy jó nőt. Hoş! Megvert a barátja. Nincs hoş! Inkább veszünk egy szőnyeget. Hoş!

Na, ilyen egyszerű!

Vagy mégsem?

A hoş olyan dolog, ami nincs, nem lehet pénzért venni, nem lehet eladni, de mégis lehet birtokolni! – és most tessék kapaszkodni, mert nehéz lesz követni. Ha nem megy, akkor menet közben rajzoljunk pónikat meg szivárványokat – Tehát nekem lehet hoş-om. Ráadásul ez törökül is hasonlóan néz ki: hoşum. Ez az én boldogságom.

Csakhogy ez így önmagában, annak ellenére hogy tök jó, mégse tudunk vele mit kezdeni. Persze befőttes üvegben el lehet tenni az ínséges időkre, de mondatot nem lehet vele szerkeszteni. Ahhoz, hogy ezt mondatba tudjuk tenni, ahhoz el kell menni érte. Mert….öööö…. hát a boldogság olyan dolog, ami csak úgy elszökik, vagy mi…

De mivel én nem tudok oda elmenni, csak az izé tud oda eljutni (mert neki van dimenzióváltója, térkapuja, DeLorean-ja, stb…). Úgyhogy ő fog oda elmenni. E közben pedig én fogom magamat itt jól érezni. Ő meg ott van. Logikus, mert érthető. Nem? Akkor rajzoljunk inkább szivárványokat meg pónikat.

Mindez törökül így fog kinézni:

Hoşuma gitti – Elment a boldogságba.

Példa: kaptunk egy kutyát. Nagyon aranyos, összeugrált már mindent, megnyalt mindent és mindenkit, megette a szendvicsünket, letépte a tapétát, és a fejünket sem harapta le (meg mást sem). Szóval über cuki.

Nosza rajta, felhívjuk az összes barátunkat, kiporsztoljuk a Facebookra, hogy milyen irtó jól érezzük magunkat. Majd pedig aláírjuk, hogy ettől az egésztől milyen jól érezzük magunkat. Csak úgy ellep a boldogság (meg a kutyanyál):

Hoşuma gitti!!

Itt a vége!

PS: Azt hiszem, valamiből sok került a teámba… hoş!