Hétvégén ordas szél volt. Olyan, hogy simán lehetett volna benne repülni.
Elmentünk hát a repülő múzeumba. És hoztunk onnan repülőt. Meg helikoptert is.
Az Isztambul Repülő Múzeum azon kevés törökországi látványosság közé tartozik, amely nem tekint hosszú múltra. Ennek oka, hogy a repülés tudománya alig idősebb 100 évnél.
Persze előtte is voltak módszerek az emberek reptetésére, csak éppen a biztonságos földet érés volt a probléma.
Tehát ez a múzeum nem olyan régi, mint mondjuk az AyaSofya. De azért ne becsüljük le. Nem arról van szó, hogy a reptérről ide tolták volna át azokat a gépeket, melyeket nem akarják látni. Itt komoly gyűjteményről van szó! 32 gépről van szó, néhány helikopterről, meg egy olyanról, amibe a gyereket is be lehet ültetni. És akkor még nem is beszéltünk a belső termekről!
A múzeum élete ott kezdődött, hogy véget ért az I. Világháború. És ott maradt egy csomó repülőgép a törököknél. Többségük német. Mert akkor éppen Németország igencsak elfoglalt volt ahhoz, hogy a gépeivel bajlódjon. A törökök is elfoglaltak voltak, de ők sose elég elfoglaltak ahhoz, hogy ne próbáljanak meg eladni valamit. Szőnyeget, kebabot, vagy jelen esetben talált repülőt. A találtak között persze volt szövetségi is, de valahogy azokat sem kereste senki.
De aztán kiderült, hogy tényleg nem ér rá senki ezekkel a repülőkkel foglalkozni, így végül a törökök úgy döntöttek, csinálnak egy múzeumot.
Egy történet szerint az ok az is volt, hogy otthon az asszony nem örült, hogy a férj már a negyedik repülőt hozza haza a lakásba. Úgyhogy egyszer megunta, és azt mondta a ház urának, hogy repülni fog. Ha már úgyis annyi gépe van hozzá. Úgyhogy kidobta az egészet az ablakon. Csakhogy nem volt elég lendület, így a repülők inkább a zuhanást választották. Majd az összetörtést.
Hősünk barátai látták, hogy ez így nem jó. Ők is féltek az asszonytól, a sajátjuktól is. Tudták ők, hogy sem a gépet, sem a barátjukat nem tudják hazavinni. Így egy épület felállításában döntöttek. Ezzel pedig fedél került a gépek fölé. No meg hősünk fölé is.
Ennek a repülő múzeumnak a helye nem volt még teljesen fix. Volt Maltepe-n, meg Izmírben is. Míg végül 1977-ben egy végleges helyen kezdték el építeni. Mégpedig hol máshol lehetne a legjobb helyen, mint az isztambuli Atatürk Nemzetközi Reptér mellett.
Igaz, ahhoz kicsit messze van (pontosabban a közlekedés nehézkes), hogy ide csak úgy beugorjunk, ha éppen az átszállásra várunk. De ha tényleg van időnk, akkor ne hagyjuk ki!
Most lehetne ilyeneket írni, hogy hány négyzetméteres a területe (sok), meg hasonlókat. De nem ez a lényeg, mert nem futni megyünk oda.
Tehát az udvarban 32 repülő, néhány helikopter és a repüléshez szükséges eszközök, épületek láthatóak. Meg olyan dolgok is, amelyek pont megakadályozzák a repülést: pl. rakéták. Ez is jó móka, csak kár, hogy egyetlen repülőbe sem lehet beszállni.
Az igazi érdekesség viszont a múzeumban van. Egy nagyon tisztességesen felszerelt múzeumról van szó, ami bemutatja a repülés történetét is, egészen az úrhajózásig. Természetesen leginkább a törökországi vonatkozását. Kezdve mindjárt Hezârfen Ahmed Çelebi-el, aki Leonardo tervei alapján épített repülőt magának, majd leugrott a Galata-toronyról. Állítólag sikerült is átrepülni a Boszporuszon.
Mint tapasztalt siklóernyős írom, ehhez vajmi kevés esélye volt. Rengeteg mindennek kellett összejönnie, hogy ez sikerüljön. Ha nincs jó felhajtó erő, el se tud indulni. Bár kaphatott jó szelet a tenger felől. Ilyenből itt nincs hiány. Nem lehetetlen, de inkább ha tényleg repült, akkor valami hasonló helyen a hagyományos nekifutásos módszerrel tette, de akkor sem valószínű, hogy a Boszporuszon is átrepült volna. Folyókon mindig nehéz átrepülni.
Ezen kívül láthatunk sok sok öltözetet, csapatjeleket, és minden olyat, ami csak hozzátartozik a repüléshez.
Ha pedig repülés, akkor nem maradhat el Sabiha Gökçen sem, aki nemcsak Törökország első női pilótája volt, hanem a világon az első nő, aki vadászgépeket is vezetett. De még tesztelt is. Az ő tablója egy külön falat kapott. És még egy mellszobor és található róla a kertben.
A tablóval szemben pedig további török pilótanőket láthatunk.
A nagy kedvencem pedig a múzeumbolt volt.
Általában a múzeumokban jobb ajándékok találhatóak, mint a bazárban. Pl. a Régészeti Múzeum boltja egészen jó. De még az is messze elmarad a Repülési Múzeumétól.
Itt a kínai vackok és bögrék helyett pl. direkt Ravel modelleket vehetünk. Tetszett egy gép? Vedd meg, rakd össze! Vagy a híres katonai pilótacsapatok logóival ellátott sapkák közül válogathatunk. Szintén nagy ötlet, hogy amikor a repülőt felkészítik, akkor a szakik egy csomó helyen ott hagynak egy feltűnő piros szalagot azzal a felirattal, hogy Remove before flight (Repülés előtt eltávolítandó). Ilyen piros szalagos kulcstartót is árulnak.
De a legnagyobb ötlet, hogy mindjárt pilóta ruhát is vehetünk! Ebbe öltözzünk bele, mielőtt felszállunk a hazafelé menő repülőre, aztán mindjárt üljünk is be a legelső ülésre! 😀
