Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Novemer 10, 2015. Atatürk halálának 77. évfordulója…

Atatürk halálának 77. évfordulója

Atatürk halálának 77. évfordulója

9 óra van. Helyszín Beşiktaş. Mert itt van forgalom kikötő, rendőr, katona, és még ünnepség is. Ideális helyszín, hogy a 9:05-ös megemlékezést élőben közvetítsük.

Technika összelőve, kipróbálva. Tehát minden készen áll. 50% a sikerre! Vagy jó lesz, vagy nem. De persze kiderült, hogy a dolgok mégsem úgy vannak, ahogy terveztük. Kezdve azzal, hogy a program szólt, ilyen hosszú címet nem lehet adni a videónak. De ez csak apróság.

Mint kiderült, az idén (az okokba ne menjünk bele), hatalmas megemlékezéssel készültek. Ebből az egyik leglátványosabb a nagyon-nagyon-nagyon hosszú zászló (1001 m).

A nagyon-nagyon-nagyon hosszú török zászló

A nagyon-nagyon-nagyon hosszú török zászló

Ha valami, akkor ez aztán tényleg jól keresztbe tett a forgalomnak. Szó szerint.

A taxis végül átjutott a túloldalra, ahol mindjárt pár bóját is elütött...

A taxis végül átjutott a túloldalra, ahol mindjárt pár bóját is elütött…

No de ez az nap, amikor Atatürkről emlékezünk meg. Így az ilyesmi nemhogy felbosszantja az embereket, de inkább lelkesíti. Érdekes pl. hogy a zászlót mindenféle ember vitte. Diák, öreg, rendőr, katona, stb… És erre nem kötelezte, nem kérte őket senki. Szerintem néhány pont, hogy a munkahelyről, iskolából szöktek meg, csakhogy elvigyék a zászlót a végső helyére, a Dolmabehce Palotába.

A nagyon-nagyon-nagyon hosszú török zászló

A nagyon-nagyon-nagyon hosszú török zászló

De minderről majd később. Mert múlik az idő, és mindjárt 9:05-van. Ráadásul az óraátállítási mizéria miatt nem tudni, hogy pontos-e az órám. Mint kiderült, az enyém pontos volt, másé viszont nem. A megemlékezés kicsit korábban kezdődött..Ez bezavarta a többi videós kollégát is. Én legalább előbb kezdtem a felvételt.

Előtte viszont még néhány gyors fotó a zászlóról, és közben még keresni kell a legjobb helyet az élő adáshoz.

Érkezik a zászló

Érkezik a zászló

Persze mindenki fotóz, videóz, stb… Ezzel pedig jól belassult a mobil internet. Ez látszik az élő adáson is. De azért örülök, hogy végül sikerült leadni. Megnéztem én is utólag (elég érdekes úgy közvetíteni, hogy semmit se tudok arról, mi látszik ebből a túloldalt – ez a sok CTRL+Z, meg előnézet, próbanyomtatás, stb.. elpuhítja az embert…), és nem lett rossz.

Aki nem látta még, most megnézheti.

Végül eljött a kilenc óra öt perc is. Amit már sokszor átéltünk, de még sokszor át kell élni, újra, és újra. Végtelen mennyiségben. Mert ilyen nincs, és pont a nincs-ről szól. Több millió, több tízmillió ember áll meg egyszerre, ugyan abban a pillanatban, hogy emlékezzen. Szinte hihetetlen, miként válik egy közösséggé pár pillanat alatt ez a sokféle ember. Diák, simit-árus, katona, rendőr, őrült taxisofőr, öreg nénike.

9:05 - Forrás: Hürriyet

9:05 – Forrás: Hürriyet

És ők azok, akik nem csinálnak semmit, csak munkába mennek, dolgoznak. És csak egy percre megállnak.

Mindeközben ott van az a tengernyi ember, aki a Dolmabahçe Palotába készül, hogy ott tegye tiszteletét, ahol Atatürk meghalt. Ki-ki a maga módján: sima hétköznapi ruhába; Atatürkös zászlóval, kitűzővel, sállal, pólóval; esetleg teljesen beöltözve. Vagy pedig a zászlót cipelve.

A nagyon-nagyon-nagyon hosszú török zászló

A nagyon-nagyon-nagyon hosszú török zászló

Minden évben vannak kiemelt helyek, ahol szokottnál is furcsábban telik a megemlékezés 1 perce. Ilyen pl. a Boszporusz-híd, vagy az Atatürk repülőtér.

Végül-végül elcsendesedik a duda-sziréna-hajókürt egyveleg. Szemben pedig felcsendül a himnusz. Ezt sokan még megvárják. Majd az élet megy tovább.

Megyünk mi is tovább. Követjük a zászló útját, egyenesen be a Dolmabahçe Palotába.

A nagyon-nagyon-nagyon hosszú török zászló

A nagyon-nagyon-nagyon hosszú török zászló

Eddig egyenesen haladtak. Most viszont már éles kanyarokkal szabdalt úton mennek tovább, ahol még egy igencsak forgalmas főútat is keresztezni kellett a végén. A szervezőknek rengeteg munkájuk akadt. A zászló elejétől a végéig rohangáltak folyamatosan és adták az utasításokat, hogy előre, hátra, lassan, gyorsan. stb.. Kb. 2-2500 ember munkáját kellett összehangolni.

Mindeközben szemben a forgalom rendesen zajlott. Már persze amennyire bármi is rendes lehet Isztambulban. Inkább megszokott… de nem ezen a napon. Persze, hogy mindenki meg akart állni, hogy lefényképezze a zászlót. Közben pedig a sofőrök az együttérzésüket, támogatásukat dudával jelezték.

Maga, a Dolmabahçe Palota melletti út, egyébként is az Atatatürki megemlékezés útja. Egyik oldalon, a falon, még Atatürk képeket is láthatunk.

Úgy mondják, hogy amikor Atatürk már nagyon beteg lett, az itt haladó buszsofőr mindig bemondta az utasoknak a jelenlegi állapotát. Így együtt izgultak, ha kicsit felment a láza, és együtt örültek, ha hatott a lázcsillapító.

A Dolmabahçe Palota ilyenkor egy zarándokhely. Rengetegen keresik fel, hogy Atatürk halálos ágyánál tegyék látogatásukat. Ilyenkor a múzeumnak csak ez a része van nyitva, és nem kérnek belépőjegyet. Az átvilágításon azért át kell esni. Meg a cipőre is zacskót húzunk.

Ahogy átértünk a kertkapunk, minden megváltozik. Míg kint, jóformán buli van – Atatürk nótákat énekelnek, katonai indulókat, zászlókat lobogtattak, néha kicsit átmegy tüntetésbe is -, addig idebent teljes a csend. Itt már a megemlékezésen van a hangsúly. Hatalmas képernyőkön láthatunk néhány képet Atatürk életéről.

November 10.

November 10.

A sor persze hosszú volt, és lassan haladt. Ki akarna ilyenkor sietni? Bármennyire is nyaggatták a szervezők a tisztelt közönséget, hogy ne időzzenek sokat a szobában. Sőt! Meg se álljanak. Az se baj, ha be se mennek oda… Persze a törököket nem kellett félteni. Ők nem olyanok, akiket lehet siettetni.. Szerintem ezt a sürgető embert egyik alkalommal valaki ki fogja dobni az ablakon..

Ennyi már mögöttem van

Ennyi már mögöttem van

Kb. 1 óra várakozással vegyes lassú haladás után sikerült eljutni a bejárathoz. Itt megkaptuk a kék zacskókat, amit a cipőre húztunk. Ez után irány az emelet, és…

No de erről is van egy videó! 🙂

Tehát felmentünk az emeletre. Sokan meg-megálltak, hiszen még sose voltak a palotában. Őket kerülgetve, kisebb sorban állás után elértük azt a szobát, ahol Atatürk meghalt. De csak rövid időt sikerült itt tartózkodni.

A szoba, ahol Atatürk meghalt.

A szoba, ahol Atatürk meghalt.

Ami a videóból már kimaradt, hogy miután kijöttem a szobából, kihasználtam, hogy magyar vagyok. És az én nem beszélni külföldiül technikával átléptem a kordont, és még négyszer mentem vissza a szobába, fényképezni.

Díszőrség

Díszőrség

Ezzel pedig végetért a megemlékezés. Irány vissza az udvarra, ahol a kijáratnál még Atatürk ajándéktárgyakat árulnak. Majd ki a szabad levegőre. Ott hallottam magyar hangokat..

Atatürkös kirakó

Atatürkös kirakó

Több kaland már nem történt. Vagyis de. A kapuban egy francia csapat (2 fő) elfelejtette, mire jó a forgóajtó. 20 percbe tellett, mire megfejtették, és akkor végre kijutottunk az utcára, ahol még tartott a buli.

Néhány érdekesebb kép a médiából:

Kadıköy, november 10. - Forrás: Hürriyet

Kadıköy, november 10. – Forrás: Hürriyet

 

Ankara, november 10. - Forrás: Hürriyet

Ankara, november 10. – Forrás: Hürriyet

Vízalatti Atatürk poszter - Forrás: Hürriyet

Vízalatti Atatürk poszter – Forrás: Hürriyet

És végére egy érdekes videó: Így telt az első megemlékezés, 1939-ben.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
Így zajlott november 10, Atatürk halálának megemlékezése, 10.0 out of 10 based on 4 ratings
 

3 hozzászólás a(z) Így zajlott november 10, Atatürk halálának megemlékezése bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


162
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    bugün
    “today”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek