A blogban mindig törekedtünk az egyensúlyra. Nincs itt férfi-női megkülönböztetés. Ha egy bejegyzésben kigúnyoljuk a lányokat, akkor egy másikban a fiuk kerültek terítékre.

Most viszont muszáj arról is írni, hogy igen is van különbség a két nem között, ha külföldre költözik.
Pláne Törökországban, ahol közeliek a rokonok (és mindenbe beleszólnak). De még országokban is.

Nézhetjük bárhogy, akármennyire is kiegyensúlyozott a társadalom, a leges-legritkább kivételektől eltekintve a gyereket lényegében az anya neveli. Bármennyit is segítsen az apja, a szülés, és a tej (tápszer esetén is) végül mégiscsak anya részéről származik. És így az anya és a gyerek között egy különleges kötelék jön létre.

E miatt pedig az az előnyös, hogy egy vegyes házasság esetén az anya mozogjon hazai pályán.

De lássuk, konkrétan miért is!

A témát mindjárt két részre kell bontanunk. Egyik a környezethez való beilleszkedés, mondjuk szocializáció, ami nagyrészt a rokoni kapcsolatokat, iskolát, szomszédokat, stb… jelent. Ez az, ami országonként nagyon eltérő. Míg a másikat hívjuk adminisztrációsnak, bár nem az. Ebbe beletartozik az anyakönyvezés, a dokihoz való rohangálás, a lázcsillapító, stb…

Kezdjük az elsővel, mert az a nehezebb. 🙂 Ráadásul nagyon ország-, és területfüggő. Jellemzően ahogy délre és keletre megyünk, úgy lesznek egyre erősebbek a családi és rokoni kötelékek. És úgy lesz a szomszéd is egyre kíváncsibb, mit főzünk.

Legjobb válasz: disznót!

Itt a blogban is többször előjön, hogy szép dolog külföldre házasodni, ledöntjük a falakat, kulturális hidat építünk, stb… És mindez nagyon jó, amíg csak két ember van együtt. Csakhogy a házassági csomagban benne szokott lenni néhány száz rokon is. Plusz a környezet. Ezt szokták beilleszkedésnek is hívni.

Lényegében két módszer együttes használata, egyensúlyozása történik folyamatosan:

  1. Megpróbálom felvenni a helyiek stílusát,
  2. Úgyis fura külföldi szerzet vagyok, akkor meg teljesen mindegy mit csinálok. Igen, mi egy olyan nép vagyunk, akik az orrukon keresztül isszák a levest. – Itt azért azzal legyünk tisztában, hogy egyúttal kulturális nagykövetek is vagyunk. Bármit is teszünk, azzal nemcsak magunkat, hanem Magyarországot is fényezzük/leégetjük.

Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy leginkább saját akaratunkból választottuk az adott országot, nem másikat. Így azért a cél, hogy beilleszkedjünk, elfogadjanak. Ne pedig bandaháborút robbantsunk ki.

Ebben a szakaszban még kb. ugyan azokkal a nehézségekkel kell megküzdenie egy külföldi lánynak és fiúnak is. Törökországban a kulturális különbségek miatt egy lánynak valamivel nehezebb. Hiszen nála elvárják a rokonok, hogyha már a fiúkat elrabolta egy démoni és erkölcstelen személy, akkor azért tudjon főzni, rendesen felszolgálja a teát, és legyen illedelmes. Fiúknál már jóval kevesebb az elvárás. Kb. ha már nem alszik disznóólban, akkor elég. Persze jó, ha van Mercédesze, meg éjjel 2-kor is át tud ugrani ha bedöglik a wifi. De lényegében sokat nem várnak el.

De mint írtam, ez országtól, régiótól nagyon függ.

A helyzet viszont mindjárt más lesz, amint megszületik a trónörökös. Hiszen ő már vér szerint is viszi tovább a családot. Előtte azért, ha nagyon gáz, le lehet tagadni a külföldi rokont, meg az furcsa, stb.. De egy unoka már komoly kötéssel jár. Ráadásul ha külföldi az anya, akkor ugye a nevet is viszi tovább.

Itt a lánynak már sokkal jobban kell állnia a vihart. A kulturális különbségek sokkal jobban előjönnek. A helyi rokonok természetesen mindent jobban tudnak (ez részben igaz is, de erre majd a másik részben térünk vissza). A gyereknevelésben pedig alapvető különbségek vannak.

Törökországban az a jellemző, hogy bár roppant erős az anya-gyerek (főleg anya-fiú, még inkább anya-egyszemfiú) között, a nevelés leginkább abból áll, hogy reggel lerakják kicsit, este pedig begyűjtik.

Ha a fiú a külföldi, akkor az legtöbb esetben csak elvárás van: ne legyen láb alatt. Ilyenkor az egész olyan, mint egy női intézet, ahova 3 évre bezárják a gyereket, majd utána engedélyezik a látogatást. Este f6-7-ig. Mert még a legtöbb helyen a nevelés a nők dolga. És ilyenkor a fiúnak inkább azon kell erőlködnie, hogy egyáltalán legyen bármilyen beleszólása a dolgokba.

Ugyan ez van, ha a fiú bennszülött. Csakhogy akkor az ugye azt jelenti, hogy a lány a külföldi (most a vegyes-házasságok a téma). Ő viszont ki lesz téve minden támadásnak, hiszen valószínűleg teljes más elképzelése van a gyereknevelésről (jellemzően mindenben pont a fordítottja).

Csakhogy a dolog nemcsak abból áll, hogy a rokonok, szomszédok, ismerősök, stb. szerint azért nem eszik rendesen a gyerek, mert külföldi az anya és ő biztosan rosszul eteti (holott, valószínűleg pont a helyiek azok akik mindenfélét belepakolnak). De még ott lesz az, hogy a problémák megoldásához (pl. lázas a gyerek) teljesen mások a megszokott technikák. Ezen technika ismeretének hiányában pedig nem tudja a kérdést a gyógyszerésznek sem felrakni. Még jó, hogy ott a helyi férj, aki azt mondja, hogy ő nem ért az egészhez semmit…

Szerencsés esetben a helyi férj partner, és legalább szól a rokonainak, hogy az használni kívánt módszer már 30 éve elavult. Nem, nincs már hintőpor.

Tehát ilyenkor duplán érződik a kívülállósság. A lánynak nagyon talpon kell lennie, hogy összehangolódjon a környezetével. Vagy legyen ásója, és kertesháza (vagy egy park, erdő, Boszporusz a közelben).

A nehézségek másik része másban rejlenek. Ezeket gyűjtőnéven adminisztrációnak hívom (amikor a párnámnak tartok mély filozófiai értekezletet, mert más vagy nem tud magyarul, vagy nem érdekli).

De ez nemcsak a tényleges adminisztrációt jelenti. Persze azt is. Hiszen el kell intézni a gyerek papírjait is. Csak olyankor nem lázas, meg egyebek, így az ember 3-4 óra sorbanállás után nyugodtan veszi tudomásul, hogy rossz szobába, rossz épület, vagy rossz kerületbe jött. Isztambulban még gyakori a rossz földrész is.

Itt igazándiból a külföldi lány van előnyben. Hiszen míg ő otthon marad a babával, addig a férj elmehet a papírokat intézni. Ő pedig otthon mozog, tehát előbb-utóbb majd csak sikerül neki.

A probléma inkább olyankor jön elő, amikor orvoshoz kell vinni a gyereket. Itt mindjárt abba futunk, hogy a szótárak nagyrésze nem a gyereknevelésre vannak kihegyezve.

– Az ön gyerekének a problémája ǬǯNjǧȏȝȡȴȹǎӨ. Egyszerű. Már csak a ǶȑșȟǖǫƱ-t kell megcsinálnia, és máris rendbejön.
– Hogy mondja??? Mi a baja?
– ǬǯNjǧȏȝȡȴȹǎӨ. De aggódjon, mert naponta csináljon vele 4 ǶȑșȟǖǫƱ-t és sec-perc alatt jól lesz.
– Egy pillanat, hoztam magammal szótárt is. Itt van ilyen, hogy Az én nevem Béla. Szeretnék venni 1 kiló kenyeret. Lejössz velem a tengerpartra? Meg olyan, hogy Szeretnék beiratkozni kosárfonó tanfolyamra. Ezek valamelyike az?

Erősen érezhető, hogyha a gyerek anyja mesterfokon beszéli a helyi nyelvet és ismeri a helyi kultúrát, módszereket, sokkal könnyebben tud szót érteni a doktorral.

Hasonló, de mégis más a probléma a gyógyszereknél. A Magyarországon kapható, ismert gyógyszerek nem feltétlenül találhatóak meg külföldön is. Vagy ha igen, jó eséllyel más a nevük. De még ha ugyan az a nevük, akkor is lehet más a dózis, méret, stb.. Ha lázas a gyerek, hiába skype-olok haza, hogy mit adjak be, ha egyszer ilyen nincs a helyi patikákban.

Attól pedig óva intek mindenkit, hogy otthonról hozzon magával gyógyszert (ritka esetektől eltekintve persze). Hiszen ha beadjuk az otthoni lázcsillapítót, és mégis el kell menni az orvoshoz, ő nem fog tudni mit kezdeni egy számára ismeretlen gyógyszer hatása alatt álló beteggel.

Itt megint akkor járunk jobban, hogy az a személy, aki állandóan a gyerek mellett van (ez pedig legtöbbször az anya), az helyi. Mert akkor el tudja mondani a dokinak, gyógyszerésznek, hogy mi a probléma, és meg is érti az instrukciókat.

Ráadásul ismeri a hagyományokat is, hogy pl. mit szoktak adni, ha lázas a gyerek, hol lehet ragtapaszt kapni, hova kell venni ha vérzik a feje és kit kell megverni, ha kicsúfolták az óvodában

Akármennyire is sikerül egy külföldi országban belerázódni a nyelvekbe, helyi szokásokba, a gyereknevelés közben olyan szituációk jönnek elő, amikre nem készít fel senki. Pláne nem a szótár, vagy a nyelviskola. Ilyenkor pedig a helyinek a tapasztalata, nyelvismerete, kultúra ismerete nagyon sokat számít. Mivel pedig a gyerek leginkább az anyjához kötődik, így az az előnyös, ha az anya a helyi.

Ez pedig azt jelenti – amennyiben szeretnénk fenntartani a feltételt, hogy vegyes házasságról van szó és ….most kellene szépen fogalmazni… nem furcsák a szülők – akkor a külföldi szülőnek a fiúnak kell lennie.

Vagyis a fiúnak lesz könnyebb egy vegyesházasságban

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.3/10 (9 votes cast)
Miért jobb, ha egy fiú házasodik külföldre, mintha egy lány?, 9.3 out of 10 based on 9 ratings
 


Warning: printf(): Too few arguments in /home/content/57/6899057/html/blog/wp-content/themes/travel-master/comments.php on line 48

    1. Próbáltam úgy írni, hogy ez nemcsak Törökországban van, hanem általában mindenütt. Persze egyes országokban könnyebb, másokban nehezebb.
      Én itt még mindig nem igazodik ki a gyógyszereket. Ráadásul a patikában kitartóan kézzel-lábbal mutogatom el, mi a bajom, mire kérem a borogatást.

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  1. Nincsen valami betegségszótár?
    Én eddig elvoltam az orvosokkal, de a patikában activitizéstől hm…. félek 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  2. Ezt én nem látom ilyen borúsan. Semmi gondom nincs a gyógyszerekkel, mert a hatóanyag neve a lényeg. Terhesen és azóta is jól megértetem magam az orvossal. Persze kicsit tudok törökül… Na a család az más… messze van 😉 ami nem mindig baj.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. De jó neked!
      Engem nagyon nem készítettek fel az ilyenekre a nyelviskolákban. Pedig egy kosárra való nyelvet tanultam… Németből megtanultunk azt, hogy kanyaró (példamondat: nagymamámnak kanyarója van, így minden beszélgetésen mindenkinek a szegény nagymamája kanyaróban szenvedett… de legalább egy se volt lázas!!). Angolból legalább valami hétköznapibbat, a megfázást tanultunk. Latinból már egyáltalán nem tanultunk betegségeket. De azt nagyon részletesen, hogy a hősi római miként vágta le az ellenséges barbár kezét, és dobta oda a kutyáknak (hexameteres versmértékben persze). Az oroszok meg nem szoktak betegek lenni.

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
  3. Tetszett az irasod! Nekem szemely nincs bajom a kulfoldre hazasodassal, rendes a ferjem csaladja, nem tul, de azert eleg messze laknak, es soha nem szoltak bele, hogy hogyan nevelem e gyerekeimet, sooot, mindig nagyon buszkek voltak ram! (Anyosom is hisz a gyerekek korai fekteteseben, akar csak Vekerdi tanar ur!)
    En rendszeresen hoztam gyogyszereket otthonrol (foleg amikor meg pici babak voltak, es a noveremek otthoni gyerekorvaosaban nagyon megbiztam), amelyek itt is mukodtek, es ha meg ezek utan orvoshoz kellett vinnem a kicsit, akkor csak megmutattam a dobozt a dokinak, aki az osszetevok es haotanyagok leirasa alapjan mar tudta a teendoket, igy soha nem adagoltak bennunket tul:-)) Ahogy mondtad, erre valo (lenne) a latin nyelv!

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

Hozzászólás a(z) Julcsi bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .