Karácsonyfa az ókori Anatóliában

Így Karácsony napjára egy különleges érdekességgel készültünk. Eddig megismertük, milyen a Karácsony a mai Anatóliában, egy olyan országban, ahol a lakosság 99,8% muszlim.

Most viszont lássuk, miként zajlott a Karácsony az ókori Bizáncban, Anatóliában meg úgy a Földközi-tenger vidékén.

Ebből is ismerjük meg a karácsonyfa történetét. Forrásunk: johnsanidopoulos.com

A fenti weboldal egy érdekes verziót említ a karácsonyfa eredetéről. Ez alapján a karácsonyfa nem (vagy nem csak) észak-nyugat-Európából ered, ahogyan sokan gondolják. A fenyőfa ennél sokkal ősibb.

A fenyőfa hosszú életű, és állandóan zöld. Ez pedig több törzsi vallásban, mitológiába, és hiedelemben az állandóságot jelenti. Így a fenyőfa kultuszt már az ókori görögök is valaki mástól vették át. Tőlük pedig a rómaiak, és így került bele a keresztény vallásba.

A Római Birodalom idejében a téli napfordulót (december 21-22) a Napisten születésnapjaként ünnepelték. A történet szerint tél közepén a nap és az éjszaka harcolt egymással. Már-már úgy látszott, hogy az éjszaka győz, hiszen a nappalok egyre rövidebbek lettek. Ezért az emberek kimentek az erdőbe, hogy fénnyel segítség a Napistent. Mégpedig úgy, hogy mindent felgyújtottak, amit csak lehetett – az épeszűsség határán belül persze. Bár hírlik, hogy egyes helyeken tényleg mindent felgyújtottak, de azokból a népekből hírmondó nem maradt, csak füst és hamu…

Mivel pedig december 21 (időnként 22) után a nappalok egyre hosszabbak lettek, egyértelműen a Napisten győzött. Az éjszaka pedig… hát… így járt. De azért annyit még bezavart a rendszerbe, hogy a tényleges ünnepség december 25-én van. Talán mert ennyi ideig tartott a tüzeket eloltani, meg a falu lakosságát összeszedni.

Vagy csak összeolvadt a Mithrász hiedelemmel. Mithrász (is) december 25-én született (mozgalmas egy nap lehetett). Leginkább arról volt híres, a mellett persze, hogy ő volt a Napisten, hogy bikákat vadászott. Ez pedig bizonyos szűz lányok körében volt igazán népszerű. Bocs Zeusz….Lehet, hogy mégsem kellett volna Európát elrabolni?

Csak érdekességképpen Zeusz a római vallásban Jupiter néven szerepel. És ő a főisten. Mithrász viszont jön, hipp-hopp, Jupiternek meg nyoma veszett… Vajon mi történt?

Minden esetre a Mithrász-kultusz a 3. században már igencsak népszerű volt az egész Római Birodalomban. De őt végül a keresztény vallás szorította ki. De az ünnepet és a tradíciót megtartották, annyi módosítással, hogy ezentúl a Napisten születésnapja Jézus születésnapja lett. Mindezt az első nikaiai zsinaton (más néven niceai), 325-ben döntötték el. Ma ezt a helyet úgy hívják, hogy Iznik, és Törökországban található. Egy nagyon hangulatos város, híres a csempékről, amikkel a gazdag dzsámikat díszítették.

Így függ össze minden mindennel 🙂

Miután mindezen átrágtuk magunkat, visszatérünk a fent említett weboldalra, mely egy teljesen más útvonalat említ. Ami persze bizonyára összefügg az előző elmélettel.

E szerint az ókori Görögországban az örökzöldet nem fenyővel, hanem egy úgynevezett Eiresioni-al fejezték ki (ezt lehetne ma karácsonyfának hívni). Ez lehetett mondjuk babérlevél vagy olajág. Ezt díszítették fel piros és fehér gyapjúval, és gyümölccsel (füge, dió, mandula, gesztenye, magvak, stb mellett az alma és körte). Ez egyfajta szüreti-termékyenségi hálaadás ünnepség volt, amit évente kétszer, tavasszal és ősszel ünnepeltek.

Szeptember 22 és október 20 között pedig a gyerekek ezzel az Eiresioni-al jártak házról házra. Majd pedig az ajtó előtt hagyták egész évre.

A Bizánci Birodalom idejében az Eirosioni nem volt tilos, csak átalakult a keresztény vallásnak megfelelően. Mégpedig úgy, hogy a városok uralkodói rendeletben írták elő, hogy egyúttal az utcák rozmaringgal legyenek feldíszítve. Az Eirosioni és a vele járó díszítés pedig innen utazott fel nyugat-Európába. Ők viszont inkább a fákat, az örökzöld fákat díszítették, mert azokat nagyon tisztelték.

Ennek a hagyománynak pedig a különféle részei ma is megtalálhatóak számos kultúrában.