Meg már el is ment…
Hosszú ígérgetések után végre megérkezett a hó Isztambulba. Ráadásul milyen pontosan! Mondták, hogy csütörtökre itt lesz, és itt is volt!
Bezzeg amikor a villanyszerelő elvitte a csillárt, hogy 5 perc alatt megszereli! Azóta se készült el, pedig az még 2012-ben volt…
No tehát december 31-én megérkezett a hó. A HÓ! Pont szilveszterre. Az újévbe mi akár át is csúszhattunk volna! Főleg, ha ezen az utcán akartunk volna lejutni a városba.
Egyébként nem olyan vészes ez az út, mint amilyennek látszik. Legalul ugyanis mindjárt 3 ATM is található a szemközti betonfalon. Így ha nem sikerül megállni, lesz elég pénzünk a kocsi javítására.
Néhány nap alatt fél Törökországot ellepte a hó. Isztambul belvárosában olyan 15-20 cm hó lehetett. Ami rossz hír azoknak a riportereknek, akik hetek óta a környező hegyekben sátraznak, hogy elsőként ők tudósítsanak az Isztambulba érkezett hóról.
Egyébként Isztambulban viszonylag kevés hó esett. Máshol sokkal több volt. Bár az idén nem sikerül belefutni olyan izgalmas képekbe, mint pl. a ház teteje alig látszik a ki hóból, stb… Az idén inkább az volt az izgalmas, hogy gyorsan ellepte az ország nagy részét. A Török Légitársaság több, mint 100 gépet volt kénytelen törölni.
Magában Isztambulban a hó egy különös formában jelenik meg. Talán mindenki ismeri a Holle anyó meséjét, ahol a jó lány kirázza a takarót, mire a városban szépen szállingózni kezd a hó… No, Isztambulba viszont a rossz lány bedobálja az összes párnát!
A hó gyorsan jön, és igencsak meggyőzően. Hirtelen kapunk egy hóvihart, ami betemet mindent. Majd 2-3 nap alatt elolvad, és kezdődhet a nyár. Szinte minden évben van néhány ilyen nap.
Ez pedig érdekes helyzeteket szül.
Gondoljunk bele, mekkora kavarodást jelent már néhány hópehely egy olyan közepes méretű városban is, mint pl. Budapest. Itt viszont naponta kb. 8 millió ember utazik át egyik földrészről a másikra. Amikor viszont megjön a hóvihar, akkor a hajóforgalom szünetel, mert a hajó elejét sem lehet látni.
Ráadásul a hidakon sem jobb a helyzet. Még békés időben is komoly szelekkel kell számolni. Hát még hóviharban! A hidakat nem szokták lezárni, mert a hóesés első órájában úgyis belepi a kocsikat, és akkor senki se tud feljutni. Nem érdemes a lezárással vacakolni.
Így aki az Európai oldalon maradt, az jobban is teszi, ha ott várja ki, míg az idő kitombolja magát. Utána átmegy a napfényes hídon.
A helyzet könnyítésére ilyenkor szünet van az iskolákban. Így minden gyerek duplán várja a hóesést. Ráadásul a tél csak 3 napig tart, így külön jól jön nekik, hogy ezt az időt a hókotrók szabotálásával (hóember építése az út közepén) tölthetik, nem pedig az iskolában.
Érdekes megfigyelni, ahogy a három nap alatt fejlődnek. Elején még csak amolyan pancsolós módon legyezgetik a havat egymásnak. De a harmadik nap végére behozzák a technikai lemaradást: megjelennek a betonkemény hóvárak is.
Szánkóra viszont nem érdemes költeni évi három nap miatt. Főleg a tárolása nem egyszerű. De nem is kell, mert ilyenkor el lehet csenni a nagymama tepsijét, vagy szennyes kosarát. Azokban is jókat lehet csúszni. És hol? Jóformán bármelyik utcában! Elég meredekek ezek ahhoz, hogy kocsival ne is próbálkozzanak vele.
Az idén viszont elég húzós influenza járvány volt pont ezekben a napokban. Az utcákon alig volt gyerek. Hóembert pedig egyet sem láttunk. Találtunk helyettük sirályt.
Meg egy olyan mozgólépcsőt, amit ellepett a hó. Hiába, minek hagyták kint estére?
Tehát itt járt a hó Isztambulban. Ahogy jött, úgy el is ment. Bár azt mondják, lesz még 1-2 ilyen nap február végéig.
- És akkor megnyíltak az ég csatornái és eleredt az eső... (1.000)
- Kisütött a nap (1.000)
- És megint eső... (1.000)
- Végre eső...hoppá vihar lett... (1.000)
- Hatalmas eső Isztambulban (1.000)
- Megkezdődött az esős évszak (RANDOM - 1.000)