Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Január van Isztambulban. Tombol a téli szünet. Kint pedig a hóvihar tombolt.

Vagy éppen 15 fok van és süt a nap…. úgy tűnik, ezen a télen csak ez a két állapot létezik…

Úgyhogy mára egy kis belső infó: így készül a blog! 🙂

Elsőnek kell találni egy jó témát, amiről írni lehet. Lehetőleg olyat, amiről 10 sornál többet lehet írni. No és persze legyen érdekes, izgalmas, és törökös.

Szerencsére Isztambulban mindig történik valami! Néha elég elmenni a kikötőig nyitott szemmel. Néha azért jobban bele kell merülni a városban.

Így tehát a legfontosabb forrásunk maga Isztambul mindennapjai. A másik fontos forrásunk a média lenne. De sajnos az elmúlt időszakban a híreket teljesen átjárja a politika. Így azokat meghagyom a Türkinfo-nak. Néha azért így is lehet jókat találni, mint pl. a kávéházas medvét. De ezek nagyon ritkák. Úgyhogy a legjobb kimenni az utcára.

Szerencsére ma már mindenféle hordozható technikák léteznek, így jegyzetelni is könnyű. Ami egyébként létkérdés, mert elég hamar elfelejtem.. Isztambul még ennyi év után is kellően intenzíven bombáz információkkal.

Egyébként tényleg roppant intenzíven érkezik minden. Legfőképpen a reklámok. Nemcsak, hogy mindig mindenhol ott vannak, hanem pl. a tv-ben a sorozatok alatt is folyamatosan futnak a reklámok a képernyő alján.

Ennek ellenére – vagy pont e miatt – úgy tűnik, mintha a törökök teljesen immúnisak lennének rá. Amikor pl. a Coca Cola bevezette a Zero-t, nem kímélt senkit. Égre-földön azt reklámozták. Több ismerősömet is megkérdeztem, hogy kóstolta-e már, de mindenki csak azt mondta, hogy sose hallott még róla.

Ebbe a jegyzetbe pár mondatban bekerül, hogy lényegében miről lehet írni. Mi az alap, amit ki lehet színezni. Ha éppen semmi jut eszembe, azt írom, hogy valami vicces.

Az ilyen jegyzeteknek aztán kb. a fele jut el odáig, hogy tényleg kikerüljön a blogra. Sokról kiderül, hogy valójában semmi vicces, de még különleges sincs benne. Másokról írás közben derül ki, hogy valójában nem lehet róla 10 mondatot összeírni.

De vannak olyan témák is, amik viszont komoly kutatómunkát igényelnek. Kb. 50-70 bejegyzés vár arra, hogy a legyen időm a témába belemélyedni. Mint pl. a magyar származású Ibrahim Müteferrika, aki a nyomdászatot vezette be az Oszmán Birodalomban. Majd egyszer ez is készen lesz…

A legtöbb esetben már rövid kutatással is érdekes bejegyzéseket lehet összehozni.

Ilyenkor az elsődleges forrás a Wikipédia. Mert az úgy kéznél van ugye. És nagyon sok mindent megtalálunk benne. És a jó hír, hogy a magyar nyelvű oldalak száma kiemelkedően magas! Tényleg nagyon bő a tárháza. Leginkább a törökországi városok és épületek esetében hasznos segítség. Pl. az AyaSofya vagy a Topkapı leírása nagyon bő.

Más részeknél viszont kevés a magyar oldal. Olyankor jön elő a török. Vagyis jönne. De a török Wikipédia sokkal kevésbé népszerű, mint a magyar. És a törökök olyan nagyon nem szeretnek oda írogatni (talán mert szűkén vannak a hiteles forrásokban..), és inkább más fórumokra gyűjtik az infókat.

Csakhogy azok a külső oldalak nem túlságosan megbízhatóak. Nemcsak az a baj, hogy az illető teljes meggyőződéssel ír ökörségeket, hanem még a többiek szerint is igaz minden egyes betű. Közben meg kiderül, hogy egy sem… De mégis ezekben lehet érdekes adalékokat is találni. Csak szűrni kell rendesen.

Így általában a török Wikipédián kevés hasznos információt találni. Ezzel szemben az angol sokszor nagyon is jó!

Tehát alapban a kiindulási pont a három nyelvű Wikipédia. Ha olyan téma, akkor esetleg valamelyik másik nyelvet is elő lehet szedni. Hiszen van Google fordító. Ráadásul mindig kidob valami vicces fordítást, mint pl. a galamb párologtatót vagy amikor az egylábú fotós állványt hadirokkantnak nevezte…

Az idegen nyelvlegt0bbsy0r a görögök, a bizánci emlékek esetében. De annyira nem jellemző. A legtöbb inkább azt jelenti, hogy többször előfordult, mint egyszer. Mert volt már szükség üzbég, német, francia, orosz, de még vietnami oldal fordítására is! Ki gondolná, hogy apósom Szalma falvájáról (27 fő, ebből 3 magyar) pont egy vietnami oldal fog részletes (=10 mondat) információkat adni?

Egyébként a török, német és angol oldalaknál is használom a Google fordítóját. Egyrést a már fent említett mókák miatt. Másrészt a dolgokat más szemmel nézi. És így mégiscsak olyan érzés, mintha ketten dolgoznánk. 🙂

A témák eléggé vegyesek. Kiemelkedőek a történelmi vonatkozásúak, hiszen Anatóliának mégiscsak 10.000 éves történelme van. Mivel ezekről elég jó leírások szoktak lenni, sok idő marad színezni. Így ők általában jól sikerülnek.

Másik (szerintem) sikeres szekció a török nyelvtan. Ebben az a jó, hogy nemcsak hogy sem nyelvész, sem nyelvtanár nem vagyok, de még kifejezetten utáltam is nyelveket tanulni. Ennek ellenére mégis sikerült 6 nyelvet úgy-ahogy megtanulni. És még néhányba belekortyolni. E miatt pedig átérzem a nyelvtanulók küszködéseit, és próbálok valami napsugarat hozni a szürke tanulási napokba. Jó, ez a napsugár görbe is, meg kancsal is, pláne részeg és sötétlila.

Következő kategória a közlekedés. Aj! Erről mindig lehet írni! No nem azért, mert annyira kaotikus lenne, hanem mert más. És egy ekkora városban mindig találni valami izgalmasat, ha a kormány mögött vagyunk.

Aztán ott vannak a turistás dolgok. Hiába vagyok már idekint lassan 8 éve, valahogy még mindig turistás szemmel tudom nézni Isztambult. A fényképezőgépem velem van mindig. Meg a napelemes táska is, hogy biztos ne legyen energia problémám. Cserébe újabban a kártya telik be túl gyakran… 2015-ben viszonylag kevés, 133 isztambuli fotó került publikálásra, szemben 2014-el, ahol azért 241 darab is összejött. Ezek leginkább az újonnan felfedezett érdekességeket jelenti. Hiszen ha elmegyek az AyaSofya-ba, akkor nem fogok már olyan sokat fényképezni, mint első alkalommal.

Lenne még a konyha, de onnan mostanában ki vagyok tiltva. Pedig az a múltkori tűz olyan kicsi volt… Ráadásul lila színű…

Persze legtöbbször Isztambul mindennapjai kerülnek elő. Ebbe sajnos csak annyi hiba csúszott, hogy miután az ember megszokta a törököket, lényegében a mindennapok ugyan olyanok, mint bárhol Európában: felkelünk, irány a munka, dolgozunk, és hazamegyünk meg alszunk. Jó, ha mondjuk dolmuş-al járunk dolgozni, akkor a hazaút könnyen másik utcában történik. De mivel A és B pont között véges számú alternatív útvonal létezik (beleértbe a Zs pontot is, meg az Ly-t is), egy idő múlva ez is ugyan az lesz. De aztán szerencsére beugrik valami: banki látogatás, állampolgársági dolog, vagy csak egy sima villanykörte-csere, és máris kiszínesedik a napunk. Kb. úgy, mint amikor az óvodában kiborul a festékkészlet, és minden kisgyerek benne tapicskol.

Lényegében miután megvan a téma, már egyszerű a dolog. Írni kell, és kész. Csak legyen rá idő! Amikor úgy tűnik, hogy egy mondat elindul A-ból B-be, de aztán C-ben köt ki, az azért van, mert a mondat közepén volt egy szünet. 5 perc, vagy 500. E miatt van, hogy néha az alany és az állítmány nemhogy nem találkozik, de egyenesen külön galaxisban vannak. Sokat segítene, ha átnézném még egyszer az egészet. De erre sajnos csak a legritkább esetben van idő. Így csak remélem, hogy a helyesírás-ellenőrző (kettő is van + egy gépelés segítő (phraseexpress) ami kifejezetten az én elütéseimet javítja) a dolgok nagy részét azért helyre igazítja.

Tehát kb. így készül a blog. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.4/10 (9 votes cast)
Így készül a blog..., 9.4 out of 10 based on 9 ratings
 

7 hozzászólás a(z) Így készül a blog… bejegyzéshez

  • Örülök, hogy írod, és hogy ilyen rendszeresen.
    Már a napi rutin része, h munkahely, gép bekapcs, és míg kinyomtat, betölt, felforr, addig egy jó kis sztori CiberMacs-tól, Isztambulból, ahol mindig történik valami politika mentes emberi történet.
    Köszönöm!

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  • Én egy témát szeretnék feldobni Neked, (ha még nem írtál róla) és egyszer sort tudsz keríteni rá. Érdekelne a privát véleményed, hogy látod Törökországot, ha belép az UNIO-ba. Előnyök, hátrányok. Nem veszíti-e el az egyediségét? Köszi

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    • Ez túl mélyen politika, meg sok nemkívánatos egyén vonzhat. Ezért is elkerült téma.
      Pár mondatban a gondolatom:
      1) Az EU-nak kell a piac, de nem kell az ember. Nem azért mert török, hanem mert sokan lesznek a parlamentbe. Már Kelet-Európa is felkavarta az állóvizet. Más dolog, hogy mondjuk 100 év múlva már inkább előny lesz. A többi rész (muszlim, nem európa, stb..) csak duma. Nem mellékesen keresztény-keresztény között több háború volt, mint muszlim és keresztény között..

      2) Kérdés, hogy a törökök akarják-e? Akit megkérdezek, igazándiból nem tudja, minek lenne ez jó neki személy szerint. Leszámítva az útlevelet. Igazándiból a török oldalon roppant drága az útlevél, nem pedig a vízum.

      Ezen kívül a vám roppant magas. Ha megszűnne az jó lenne. De iszonyú sok ember dolgozik benne. Kínából és az USA-ból is rengeteg árú érkezik. De az EU kiesése rengeteg ember munkáját, az államnak meg pénze veszne.

      A harmadik pedig, hogy az EU olyan szabályokat kér, amit a török nem biztos, hogy szeretne. Olyan 500 étterem lehet a közelemben 10 perces sétán belül. Ha az ország belép az EU-ba, akkor ebből talán 2 élné túl a szabályokat. Eleve a török állam azzal küzd, hogy a kedves állampolgárok nem hajlandóak adót fizetni (valahol 40% körül van a nemfizetők száma). Mi lenne itt, ha még az EU-s szabályok is bejönnének!

      Itt egyébként hasonlóan a magyar mákostésztával, a kokoreç nevű nemzeti étel (sült bél) betiltással ijesztgeti a lakosság önmagát. Ami egyébként azért vicces, mert a kokoreç-ben semmi olyan nincs, amiért kivetnivaló lenne. Csak mert az “EU szerint gusztustalan”. És a csiga nem? A mákban még volt realitás. De a kokoreç-el aztán tényleg nem lehet senkiben kárt okozni.. Még egy cipőfűző is veszélyesebb, károsabb, egészségtelenebb..

      Ennyi nagyon-nagyon röviden. Szívesen bárkivel elbeszélgetek erről bővebben e-mailben. De felületet nem akarok adni neki.

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
      • Még egy dolog jutott eszembe:
        Ugyebár az EU egyik eleme, hogy bárki bárhova bármit eladhat. De ugye ez nem teljesen valósul meg, mert az újonnan belépett tagoknak nem sok esélyük van pl. Spanyolországba bármit is eladni. Hiszen telített a piac, a termelők támogatási rendszere ki van épülve, stb… Olyan, mintha én akarnék az okos telefon üzletbe belépni.
        Viszont ebből a szempontból a törökök teljesen máshogy állnak. Jelenleg az EU-nak is szigorúak a határaik. Főleg az élelmiszerekben. Az EU-ban a török boltok jellemzően EU-ban készült joghurtot, stb-t árulnak. Ami hát… legtöbbször eléggé béna. De ez van alapon veszik a törökök. Amennyiben viszont a határok kinyílnak, akkor ezek a termékek mindjárt az anyaországból fognak érkezni.
        A kérdés viszont az lesz, hogy mondjuk az említett Spanyolországban élő török fog-e venni a) török narancsot, b) török laptopot. Csak azért, mert török?
        (A laptop mondjuk nem jó példa, mert azt biztosan vesz, hiszen jóval olcsóbb, mint bármely márkás. Nem utolsó sorban pedig azon török Windows lesz, és török billentyűzet.)

        A téma ezen részével viszont nyugodtan nyíltan is lehet beszélgetni. 🙂 Azt hiszem, ez kevésbé érinti a politikát, és kevesebb indulatot vált ki. 🙂

        VN:F [1.9.22_1171]
        Rating: 9.5/10 (2 votes cast)
  • Köszönöm a válaszodat! Sok mindenre választ kaptam. Ha eszembe jut valami, akkor majd email-ben.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    • Nagyon szívesen! 🙂
      Még annyi eszembe jutott ma, ahogy a közérben vásárolgattunk, hogy eléggé el vagyunk vágva a világtól a vám miatt. Nagyon nehéz élelmiszert behozni, pláne nagyon drága: tesztek, stb… Így nagyon kevés a külföldi termék (pl. sajt), és roppant drága.
      Annyiban ez jó, hogy végül is sajtot gyártsanak csak a helyiek, minek kell a német, francia, stb.. sajtokat behozni? A gond viszont az, hogy a török sajtok között nagyon kicsi a választék.
      Tehát én személy szerint sajt szempontból örülnék, ha megnyílna az EU kapuja. Akkor jöhetne ide Túró Rudi is, ami jelenleg elképzelhetetlen.
      Ráadásul a külföldi sajt sose tudna akkora piacot létrehozni, hogy a helyi termelők egyáltalán észrevegyék, mert a törökök ragaszkodnak a hagyományaikhoz.

      De viszont más szektorokban biztosan komoly károkat okozna. Pl. a teát teljesen kiütné. És nagyon rövid idő alatt. Ezeket lehet különféle rendeletekkel fékezni. Mondjuk aki teát árul, extra adót fizet. Minden 100 kg eladott külföldi teához legalább 300 kg török teát is el kell adni, stb.. De ez roppant macerás, és nem biztos, hogy hatékony.

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


145
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
bir
“1”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek