Lazák ezek a törökök

Megérkezik az ételfutár a kártyaleolvasóval. A lépcsőfordulóban a leolvasót kicsit nekicsapja a korlátnak, mire kialszanak a fények.

Kicsit ütögeti, megcsapkodja, még az ajtónak is nekikopogtatja, hátha. Zörög az egész kóceráj, mintha csak egy marék csavar lenne benne. Talán éppen azért, mert egy marék csavar van benne.

Hoppá! Valami kiesett belőle, és elgurult. A hang alapján legalább a -4. emeletig jutott. De viszont a masina úja működik!

 – Na tehát! Mit is vettél, és mennyi lesz?
– Én tudjam? Én a vevő vagyok!
– Jó, legyen 15 líra. Aztán ha mégse, akkor visszajövök…

A kezdő turisták itt szokták félreérteni a törököket. Azt mondják, hogy lehúzzák őket, mert turisták. Ami sajnos egyrészt igaz. Másrészt viszont inkább roppant hóbortosak (ez volt a legjobb szó, amit találtam rá).

Törökországban tényleg a turistát szeretik úgy nézni, mint az aranybányát: bármit és bármennyiért el lehet nekik adni. Főleg ha hagyják. De ha kiderül rólunk, hogy magyarok vagyunk, akkor már tudják, hogy tőlünk nincs mit elkérni.

Amennyiben viszont kijutunk a turista részről, akkor ezek a dolgok már eltűnnek.

Egyébként nem ez az egyetlen ország a világon (van még olyan 200+), ahol szeretik a turistákat kifogyhatatlan pénzeszsáknak nézni. Ami szerintem kétoldalú dolog, amihez a turisták nagyban hozzájárultak. Mintha még élveznék is, hogy kifosszák őket.

A leggyakoribb eset az étterem, ahol érthető okokból hatalmas kavarás van. Sok ember. Sok éhes ember. És sok pincér, akik ki akarják szolgálni ezt a sok embert. Jó, lehet, hogy nem akarják kiszolgálni, de látványosan fel-alá rohangálnak, mint akinek rengeteg dolga van.

Az emberek pedig mennek-jönnek. Asztalokat összetolnak, széthúznak, felnégyelnek, összeragasztanak. Egyik átül ide, másik oda, harmadik az ölébe, negyedik meg csak simán beesik az asztal alá.

Még egy közepes étteremnél is rengeteg ember fordul meg ebédidőben. A törökök pedig – akik ódzkodnak mindentől, ami rendszert vinne az életükbe – fejben tartják, ki mikor mit evett.

Aki már járt ebben az időben ilyen helyen, az láthatja, micsoda felfordulás szokott ott lenni. És mégis! Olyannal még nem találkoztam, hogy elvétették volna az ételt, amit kértünk (kivéve a kólát, mert ott sose azt kapom, amit kérek). 1-2 dolog néha kimarad, de olyan nagyon nem szoktak mellélőni.

Mindez azért felveti a kérdést, hogyha az étteremben dolgozóknak ilyen jó a memóriájuk, akkor pl. a vízvezeték szerelő mégis hogyan felejti el a holnapra meglesz kijelentését?

Majd pedig amikor a fizetésre kerül a sor, akkor érdemes a számlát jó alaposan átnézni. Mert a nagy kavarásban a számlát majdnem biztos, hogy elkavarják. 1-2 tétel simán pluszban rajta lehet. De ugyan akkora eséllyel hiányozhat is róla valami. Ez utóbbit ha jelezzük, nagyon hálásak szoktak lenni érte.

Az étel házhoz szállításnál pedig nagyon lazák a törökök. Ilyenkor ha nincs leírva, mit kell hozni (bár ha le van írva, az sem változtat ezen), akkor viszont már a megérkező ételek sem feltétlenül azok, amiket rendeltünk. Itt az egyetlen szerencsénk, hogy azért az éttermek valamennyire specializálták magukat. Ha egy tortát szeretnénk, akkor biztosan nem fogunk sushi-t kapni. Legfeljebb a nagy kapkodásban a futár rossz hűtőbe nyúlt be, és torta helyett pudingot kapunk. Meg a kártyaleolvasókat is összekeveri. Még jobb, amikor otthon felejti.

De persze mi ne zavarjuk magunkat. Mert ugye az ügyfél kényelme az első. Ő majd hazarohan, és nemsokára visszajön és hozza a hiányzó dolgokat (egyébként nem). Addig is jó étvágyat, kezdjük el azt enni, amit éppen sikerült elhozni.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.8/10 (5 votes cast)
Lazák ezek a törökök, 9.8 out of 10 based on 5 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .