Ha így haladnak, a végén még lesz itt is egy Boszporusz-híd

Ismét egy kis betekintés a szakmánk mindennapi életébe. 🙂

Köztudott, hogy a törököknél a szabályok csak amolyan kiindulási alapnak vannak. Azért, mert szabályok nélkül mégsem lehet élni. Ha nincs korlát, amihez tartsa magát az ember, akkor azt nem lehet átlépni. Ettől pedig az ember frusztrált lesz, stb… Szóval kellenek a szabályok, hogy legyen mit megszegni.

Ezt ugye legjobban a közlekedésben látjuk. Mert ott a szemünk előtt van. Pl. kamion formában. Szembejövő kamion formában. Az egyirányú kis utcában.

A mostani érdekesség viszont a telek méretének a figyelembe (nem) vételéről szól.

Nem kell ahhoz szakmabelinek lenni, hogy tudjuk, a mi birtokunk (ház, kert, stb..) csak addig tart, ameddig azt a parcellát az önkormányzat kijelölte. Ami ezen a területen kívül van, az nem a miénk, azt nem szabad (illik) piszkálni.

Persze Magyarországon, és más országokban is divat, hogyha az állambácsi nem figyel oda, akkor kicsit kijjebb toljuk a kerítést, egy kicsit még bekerítünk innen meg onnan…hátha nem veszi észre senki. Törökországban viszont a nép kicsit lazábban veszi a szabályokat.

A legismertebb kihágás az, amikor a ház tetejére 1 emeltet még felpakolnak. Elsőnek még csak a tetőteret egészítik ki, hogy jobban elférjen az, aki ott lakik. Viszont amint valaki elkezd ott lakni, akkor kiderül, hogy nem látszik a tenger (Boszporusz). Hiszen a szomszéd illegálisan épített még 1-2 emeletet a házra, így teljesen eltakarja a kilátást. No de semmi baj, mert mi is teszünk még pár emeletet, és akkor máris megoldottuk a problémát. Ráadásul a ház is nagyobb lesz. Hurrá-hurrá!

Ezzel csak az a probléma – azon kívül persze, hogy illegális, rontja a városképet, sokszor (legtöbbször, mindig) ronda tákolmány lesz, meg elvesszük a szomszéd elől a kilátást, aki így kénytelen lesz újabb 2-3 emeletet tenni a házára – , hogy azok a tartóoszlopok, amiket 2-3 emeletes házhoz terveztek, nem fogja bírni a 8-10 emeletet. Főleg ha minden emeleten mosógép, tv, meg pár száz rokon lesz.

A mostani történetünk viszont a Boszporusz partján játszódik. Itt hasonló a történet, mint a lakóházaknál. Itt is úgy nőnek az épületek, mint a gombák. Csak éppen nem felfelé, hanem befele a vízbe.

Isztambulban a Boszporusz partján sok helyen találunk éttermet. Bár inkább kifelé, az első híd után a Fekete-tenger irányába. Ahol pedig egy üzlet van, ősi török szokás szerint, mindjárt lesz még néhány hasonló a közelben. Néhány száz.. Míg a végén úgy nyomorognak egymás mellett, mint a szardíniák.

Az emberek pedig azért ülnek a boszporusz-parti étterembe, hogy a Boszporuszt lássák. Ez pedig nehezen megy, ha a szomszéd ház is a nyakunkba van, mert elfoglalja a kilátás nagy részét. És persze az összes vendég a víz közelébe szeretne ülni. Így igazándiból az lenne a legjobb, ha az étterem kicsit benyúlna a vízbe. No és ha persze nem lennének a szomszédok.

Ezt akkor lehet a legjobban megvalósítani, ha az étterem kicsit benyúlik a vízbe. Nem sokat, csak annyit, hogy előbbre legyen, mint a többiek. És micsoda véletlen! Még néhány asztal befér az új helyre!

Persze ennek a többiek nem fognak örülni. De hát ez az ő bajuk.

Vagy mégsem! Nézd már! Az a szemét Ali az éjszaka meghosszabbította az éttermét, így eltakarja a kilátást! Gyorsan gyerekerek! Hozzatok még fát! Cölöpöket verünk!

Szemben a másik esettel, amikor a házra pakoljuk folyamatosan az emeleteket, az éttermek hosszabbítása kevesebb veszéllyel jár. Abban az esetben persze, ha nem borul bele az egész a vízbe… Na de ezt mégis, meddig lehet folytatni? Előbb-utóbb átérnek a túloldalra! Mi lesz a hajóforgalommal?

Éppen ezért az önkormányzat időnként ránéz ezekre az éttermekre, és megpróbálja őket visszább húzni. Sokan azért idő közben szentesítették az új állapotokat. Olyan is van, aki a belógó résznek még egy külön parcellát is kiharcolt magának. Igen! Bent a víz közepén. Saját helyrajzi számmal. De persze ő is hozzáépített újabb négyzetmétereket…

A mostani projektünkben az egyik ilyen étteremnek kell az időbeli változásait visszakeresnünk, és összehasonlítani az önkormányzatnál található adatokkal (melyek mily meglepően, nem is hasonlítanak a valóságoshoz).

Ez a rész több szempontból is érdekes.

Egyrészt, mert látható, miképpen nőtt az étterem. Nem is beszélve a szomszédokról!

Másrészt ezek az időbeli felvételek roppant izgalmasak. Isztambulról rengeteg kép készült a múltban. Ezek egy része archívumban van, ahonnan elő lehet kérni. De rengeteg olyan van, ami nincs központilag archiválva. Vagy máshol van. Ilyenek pl. a filmek.

Már a múltban is rengeteg filmet és sorozatot forgattak Isztambulban. Ezek nagy részében természetesen a Boszporusz is szerepelt. Így jó eséllyel az általunk keresett épület is ott van néhány filmen. Na de ki fogja ezt megtalálni?

A jövő egyik kulcskérdése pont az lesz, hogy a most naponta készülő több milliárd fényképek között tudjunk keresgélni. Ezt mondjuk a rendőrség is szeretné.

Egy fényképen a hasznos tartalom olyan 20% körül lehet. Ez az a rész, ahol mi vigyorgunk. A többi, ami a háttérben van, ott lehetnek érdekes dolgok, meg olyan is, ami elsőre szemétnek tűnhet. Valójában viszont ez az a szemét, ami 20-30-50-100 év múlva hasznos lehet.

Lehet, hogy a képbe belógó szegény kisfiú később egy híres rock énekes lesz… Mi pedig nem is tudjuk, hogy egy milliókat érő fénykép van a birtokunkba. Csak káromkodunk, hogy az a kisfiú belerohant a fényképbe..

Vagy az a ház, ami az összedölés határán van, mi pedig olyan viccesen beálltunk elé…másnapra tényleg összedől. És nálunk van az egyetlen kép, ami az eredeti állapotot mutatja.

És akkor még ott vannak az egyéb felvételek: műholdas, légi, biztonsági kamerák, stb… rengeteg kép. Lényegében az egész Földet naponta többször beszkenneljük.

Ezek nagyon érdekes dolgok a jövőre nézve.

Addig is Musztafat, meg a szomszédját, Alit meg kell kérni, hogy húzódjanak visszább egy kicsit a Boszporuszból, és hagyján a hajókat elmenni..

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.6/10 (7 votes cast)
Ha így haladnak, a végén még lesz itt is egy Boszporusz-híd, 9.6 out of 10 based on 7 ratings
 

4 Replies to “Ha így haladnak, a végén még lesz itt is egy Boszporusz-híd

  1. “…befelé a vízbe.”
    Régóta akarok már valamit kérdezni! Beszéltünk már-a bizánci metszetek kapcsán-arról,hogy a Küçük Ayasofya Camii vonalában a város már bele terjeszkedett a tengerbe.
    Nemhogy ugyanez lehet a helyzet a Yedikule vonalában is? Úgy tudom,Gárdonyi a 19.sz.-ban kint járt a helyszínen,amikor a regényt írta,és az alapján a börtön erőd közvetlen a vízparton volt. Viszont ha most megnézzük a képeket,a víz elég messze van már oda…

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Kérdés, hogy mi számított Gárdonyinak a “közvetlen vízpart”.
      A part menti gyorsforgalmi út közvetlenül a bizánci fal mellett fut. Az elé építették úgy, hogy feltöltötték a tengert. Ez a tengeri fal legközelebb 170 m-e van a Héttonyhoz. Ha ő a bástyában állva nézte, akkor ez tényleg csak karnyújtásnyira van. Ma ugyan ezen a helyen 330 m kezdődik a tenger.

      Ha viszont a szárazföldi fal nyomvonalát követjük, akkor még 6 bástyát találunk, mire elérjük a tengert. Ebbe az irányba 500 m-t kell menni, mire eljutunk az utolsó bástyáig. Ő viszont még ma is a parton van (30 m a víz)

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
        1. Igen, de lényegében nem lehetett olyan sok feltöltés, mint máshol. Itt a fal ma sincs túl messze a tengertől. A Héttorony viszont ennél beljebb van. Őt nem a sarokra építették. Onnan még 6 bástya a tengerpart.

          VN:F [1.9.22_1171]
          Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Hozzászólás a(z) Feyyaz bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .