Vajon meddig jár a korsó a kútra? – nincs kosó?

Ismét egy kis filozofálás a külföldön felnövő gyerekek magyar nyelvéről.

Így, hogy most már Árpinak megünnepeltük az 5. születésnapját, mert egészen nagyfiúnak mondható. És már egészen jól beszél (meg visszabeszél) magyarul. Most már össze lehet hasonlítani a többi vele egykorúval. Mégpedig azokkal, akik Magyarországon növekednek, magyar környezetben.

Itt mindjárt elmondhatjuk, hogy érdekes különbségek lépnek fel. Árpi lényegében egy nagyon vékony forráson keresztül érintkezik a magyar nyelvvel. Ez a forrás pedig én vagyok, egyedül. Velem tud napi  szinte magyarul beszélni, egyedül.

Meg az Imi-vel, de mivel ő még csak 6 hónapos, a válasz egyenlőre csak néhány nyííííííííííííííííí meg hrrrrrrrrrrrrü.

E mellett a passzív szókincs fejlesztésére ott vannak az esti mesék, és a magyar nyelvű filmek.

Vagyis az összes magyar nyelvű beszélgetése velem történik. Míg a magyarországi gyerekek leginkább egymással beszélnek.

A különbség mindjárt itt jön: én már nem vagyok gyerek (brühühühüüü). Én már réges-régen nem használom azokat a szavakat, amiket a gyerekek. Sokkal inkább azon a nyelven beszélek az Árpival, amiket az előadásaimon és a blogomban használok.

Nem mondom, hogy a gyerek a cica szó helyett a felis silvestris catus latin nevet használja, de majdnem.

Amikor a tűzoltó korszak volt, Árpi kérdezgette, hogy mi micsoda is a tűzoltó autón, a tűzoltó hátán. Olyankor nem mondhattam, hogy piros bigyó, vagy simán palack. Mégiscsak én vagyok az ő magyar nyelvének a jövője, a országunk kulturális képviselője. Így letöltöttem 1-2 tűzoltó tankönyvet. Többé már nem volt olyan, hogy létrás kocsi. Csak hidraulikus emelőkosaras rohamkocsi. Néztek is nagyokat a török gyerekek az óvodában! De hát mit tegyek, ha egyszer a kézikönyv külön kitért arra, hogy van nem hidraulikus is és ne keverjük a kettőt….

Így egyik részről az Árpi direkt a felnőtt nyelvet tanulja meg. Másrészről hiányoznak nála a gyerek szavak, gyerek mondókák. Meg az ilyen mondások, mint az addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik.

Ezek olyan dolgok, amiket nem használok a napi kommunikációban. Mint ahogyan hiányoznak a káromkodások is meg a szlengek is.

Mindez azért lesz nagyon érdekes, mert egyes számítások szerint 1 millió magyar (mások szerint 0,5 millió) hagyta el az országot. Más hírek szerint pedig ezeknek az embereknek több gyerekük születik, mint az otthon maradottaknak.

Abba most ne menjünk bele, hogy a számok mennyire igazak, pontosak, stb… A lényeg az, hogy nemsokára nagyon sok olyan magyar ember lesz, akik nem magyar nyelvi környezetben nőttek fel.

A kérdés viszont ezúttal az, hogy vajon ők is direkt a felnőtt nyelvet tanulják meg? És az ő gyerekeik ismerni fogják a mondásokat?

És az otthoniak? Náluk hogy van ez? Nem az én gyerekkoromat akarom tovább adni.

Mi legyen a korsóval? Járjon még a kútra? Amúgy is PET palack van, kút sincsen…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
Vajon meddig jár a korsó a kútra? - nincs kosó?, 10.0 out of 10 based on 4 ratings
 

6 Replies to “Vajon meddig jár a korsó a kútra? – nincs kosó?

  1. Kedves István!
    A téma felvetése nagyon érdekes. Én sajnos csak turistaként jártam a világban, úgyhogy a nagyvilágban élő magyar gyerekek magyar nyelvtanulásához nem tudok hozzászólni, de itthoni tapasztalataim vannak. A világ hatalmasat változott az elmúlt ötven évben, így aztán igazad van, nem a saját gyerekkorunkat kellene továbbadni. Viszont: valami okos ember kiszámolta, hogy az átlag magyar az élete során 800-1000 szót használ. Én híve vagyok a szép és választékos beszédnek. Ehhez azonban OLVASNI is kell! Szókincset szerezni véleményem szerint leginkább a (jó) könyvekből lehet. De a magyar gyerekek jó része manapság a tévén és interneten nő föl, és hírből sem ismeri a könyveket. Félreértés ne essék nem vagyok ellene a fejlődésnek, magam is használom az új technikákat. Két felnőtt fiam van (42 és 35 évesek, úgy gondolom, nagyjából a Te korosztályod), és kicsi koruktól igyekeztem a könyv szeretetét (is) beléjük plántálni, ez csak a nagyobbiknál sikerült. Annak ellenére, hogy azonos környezetben nőttek fel. De nem adom fel! Az unokáim (14 és 2 és fél éves fiúk és 9 éves lány, a kislányt és a 14 éves fiút én nevelem) érdeklődését is igyekszem felkelteni az olvasás iránt, legnagyobb bánatomra nagyon kevés sikerrel. Ebben a jelenlegi oktatási rendszer nem nagyon segít. (Biztosan tudod, hogy nálunk most éppen ekörül áll a bál) Másodikos-harmadikos gyerekeknek problémát okoz a betűk kiböngészése és akkor még hol van az olvasottak megértése! A helyesírásuk katasztrofális, az idegen nyelvek tanítása kőkorszaki módszerekkel történik (állami iskolákról beszélek). A tetejébe horror óraszámok vannak, nem ritka a kicsiknél a napi 6-7 óra, a nagyoknál napi 8 óra. A sportot és egyebeket (mondjuk különórák) már úgy kell belegyömöszölni a napi programjukba. És még ragozhatnám… Ezek után ha hazakeverednek a suliból, többé-kevésbé készülnek a következő napra már nincs szívem elrángatni őket a számítógép, vagy tévé elől. Nagyon ritkán kerül sor arra, hogy egy-egy könyvet megfogjanak (van mit) noha apró koruktól én is és a szüleik is nagyon sokat meséltek, mondókáztak, énekeltek nekik. Az internet ezt – véleményem szerint – nem váltja ki. Egy dolgot tehetek: igyekszem jó példát mutatni …

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
    1. Kedves Ildikó!

      Szerencsére az internetnek köszönhetően lépést tudok haladni a korral, és van lehetőség, hogy a mi gyerekeink idekint is ugyan azokat a meséket lássák, olvassák, mint odahaza. Sőt! Arra is, hogy ugyan azt a mesét, de más nyelven lássa.

      Igazándiból itt van az egyik nagy dilemmám, ami ebben a témában rendszeresen visszatér: A nagyobbik gyerek anyanyelvi szinten tanulja az angolt az óvodában. Nemcsak naponta több óra angol van, hanem egyes tanárokkal nem is tud más nyelven beszélni, csak angolul. Már most nagyon szépen beszél.
      Nekem pedig pontosan ugyan annyi energiámba kerül, hogy egy mesefilmet angolul, vagy magyarul nézzen meg. Sőt! Sok filmet angolul könnyebb is beszerezni, mint magyarul.
      Mivel viszont a gyerek terhelhetősége és szabadideje véges, mindig azon gondolkodom, hogy melyik nyelven nézzünk egy filmet. Általában felváltva: 1 angol, 1 magyar megy. De talán jobb lenne 2 angol, 1 magyar. Vagy inkább 2 magyar, 1 angol legyen?
      Én szeretném, ha a könyveket angolul olvasná. Nemcsak azért, mert az angol nyelv szükséges. Hanem egyszerűen azért is, mert sokkal-sokkal olyan angol könyv van, amit nem fordítottak le, és nem is fognak. No meg vannak olyanok is, ahol 5-10 évet kell várni a fordításra.
      E mellett persze vannak nagyon is jó magyar könyvek, amiket sose fognak lefordítani…..

      Szerencsére könyvekben jól állunk. Amikor a gyerek nem éppen dinoszauruszt játszik és ordítva rohangál, akkor dinós könyveket lapozgat. Még nem tud olvasni. De így is naponta 6-8 könyvet átlapoz.
      Szerintem a kulcs az, hogy megtaláljuk, mi érdekli a gyereket, és olyan könyvet vegyünk neki. Nálunk nagyon sok könyv megy mellé. Azt hittük, tetszik majd neki (vagy azt hittük, hogy jó, aztán kiderül, hogy katasztrófa), de még csak rá se néz. Viszont szerencsére hatalmas a választék, magyarul is, törökül is, angolul is. Ezek között megtaláljuk azokat, amelyek a gyerek kedvencei.

      Segít az óvoda is, ahol minden héten tartanak egy könyv napot. Ilyenkor minden gyerek valamelyik kedvenc könyvét viszi be. És a gyerekek versenyeznek, hogy az övékből legyen aznap a felolvasás. És minden héten más könyvet viszünk. Így minimum 30 könyvet mindenképpen kell venni.

      Szerintem a modern technikát jól ki lehet használni. De ez sok utánajárással jár. Ha nem csak simán leültettjük a tv elé a gyereket, nemcsak ráengedjük a YouTube-ra, hanem mi irányítjuk, akkor nagyon okos dolgokat tanulhat onnan is. Pl. a szókincset is.
      Nálunk az egyik példa, hogy a gyerek most oroszul tanul, mert a YouTube-on talált egy orosz rajzvilmet (Mása és a Medve). Vagy amikor tűzoltós korszaka volt, ott nézte meg, hogyan mentik az embereket, hogyan oltják a tüzet, stb.. Annyi gyakorlati haszna mindenképpen volt, hogy megtanulta, ha tüzet lát, kit kell hívni, stb..
      Most pedig a dinoszauruszok nevét magolgatja és sakkozni tanul.
      Ez mind csak egy csipet abból, amit a tablet adott neki.

      Nagy munkát, és nagy odafigyelést igényel.

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
      1. Kedves István!
        Csak gratulálni tudok, nagyon jól csináljátok! A nyelvekkel kapcsolatban csatlakozom az előttem szóló Zsuzsához, az “ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy”. Ez ma Magyarországon hatványozottan érvényes. Úgy tapasztalom, hogy lassan teljesen mindegy, hogy mihez ért (vagy nem ért) valaki, de ha beszél két-három nyelvet, akkor övé a világ.
        Az óvodai könyvnap megint egy olyan (sokadik) dolog, ami nekem nagyon tetszik. Nem is értem, nálunk miért nem jutott még senkinek eszébe (legalábbis ilyesmiről nem tudok), de a pici unokám óvónénijének (ha odakerül – egyenlőre bölcsis – és főleg ha elfogadja) javasolni fogom.
        A témáról még hónapokig levelezhetnénk, de nagy vonalakban abszolút egyetértek Veled.

        VA:F [1.9.22_1171]
        Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
        1. Köszönjük! 🙂

          Ebben a könyvnapban az a jó, hogy egyáltalán nem kerül semmibe az óvinak. Mégis micsoda lehetőség a gyerekeknek.
          A mi óvodánk tele van ilyen ötletekkel. Bár magán óvoda, de mégis arra tanítják a gyerekeket, hogy inkább kevesebbet költsenek. A lakásból zsákszámra hordjuk a nem használható dolgokat, mint pl. gurigát, kinder tojás kupakot, stb… amiből majd autókat és más játékokat építenek.

          VN:F [1.9.22_1171]
          Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  2. Ez nagyon érdekes téma! Van egy titkos nyelvetek, amit csak Ti értetek. Egyébként le a kalappal (ha már nincs korsó), hogy ennyi energiát fektetsz abba, hogy a gyerekeid kétnyelvűek / két kultúrájúak legyenek.
    Ez a téma engem annyiban érint, hogy a testvéremék két gyerekkel most mentek ki Angliába, és a gyerekek ott kezdik az iskolát. “Vitatkoztunk”, hogy vigyenek-e magukkal magyar nyelvű tankönyveket, feladatlapokat. Bár az internet korában, már lehet nem lehet akadály a csomag súlya.
    A saját gyerekeim Magyarországon nőnek fel, viszont szeretném, ha kicsit világpolgárok lennének, és hogy egy újabb közhellyel éljek: “Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy.”

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Valahogy, ezt a “központban” is észrevették, hogy nagyon sok magyar gyerek nő fel külföldön. Ennek köszönhetően rengeteg anyagot, központi anyagot is lehet találni a neten. Sőt! Magyar versenyek, nyelvi táborok is vannak. 🙂

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Hozzászólás a(z) Zsuzsa bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .