Irány a felhők közé!

Immár mi is felszálltunk a levegőbe!

A cégünk régi épületek felújításával foglalkozik. Régi épületeket pedig legtöbbször a régi városrészekben találunk. Ahhoz pedig nem kell Isztambulig elmenni, hogy tudjuk, az ősi városrészekben igencsak szűkösek tudnak lenni az utcák. – Bár a törököket ez nem zavarja, hogy mindkét irányból behajtsanak a kamionnal…hiába nem fér be oda egy biciklis sem..

Az ilyen utcák roppant hangulatosak, csak éppen fényképezni nem lehet benne. Holott ez a mi munkánkban elengedhetetlen. Az alábbi képen pl. az látható, hogy az épület felső része alig látható.

A második erkély fölötti ablakok alig látszanak. Nem is beszélve a felső szintről, vagy a díszítő elemekről. Vagy a tetőről, tetőablakokról. Egyetlen pozitívum, hogy a felső erkély fölötti díszítés nagyon jól fényképezhető.

És ez az épület még egy viszonylag széles utcában áll. Nem úgy, mint ő, ahol a felső részek már egyáltalán nem látszanak.

A helyzet pedig még izgalmasabb, ha az előtérben néhány fa is áll. Hátul pedig zárt udvar, esetleg egy szakadék található és így a hátsó oldalt egyáltalán nem lehet fényképezni.

De ezeken a példákon kívül még számtalan olyan munka van (mondjuk úgy, a megrendelések 99%-ban), amikor igencsak nagy segítség lenne, ha a levegőből is lehetne fényképezni.

Nos, most ennek is elérkezett az ideje!

Szerencsére ma már emberi áron kaphatóak repülő távirányítású kamerák, más néven drónok. De még fontosabb, hogy ezeknek a kezelhetősége annyit fejlődött az utóbbi években, hogy olyan helyeken is lehet őket használni, mint pl. Isztambul belvárosa.

Hogy jobban megértsük, egy kis fizika. De nem kell megijedni tőle, nem lesz bonyolult!

Minden ami a levegőben van, azért repül, mert nem esik le. Ez a követelmény pedig akkor tud teljesülni, ha a tárgy súlytalan (nem a tömegét veszti el, hanem a súlyát. Ez roppant fontos!). Ez alól a műholdak a kivételek, akiknek az a trükkjük, hogy elugranak, mielőtt leeshetnének.

Amint viszont valami elkezd repülni, ugyan úgy viselkedik, mint a környező levegő. Egy test bármekkora is legyen, ettől kezdve a levegő játéka lesz. Az a repülő, ami a földön még békésen álldogált az enyhe szélbe, a levegőben már igencsak ficánkolni fog. Egy játék helikopterre pedig már elég csak rátüsszenteni, hogy a falig meg se álljon.

Ilyenkor számít a tömeg. Azt nem veszti el a tárgy a repülése során. És minél nagyobb valaminek a tömege, annál nagyobb a tehetetlensége. Vagyis egy nagyobb tömegű tárgyra nagyobbat kell tüsszenteni, hogy odébb menjen. De utána annyival nehezebb is lesz megállítani!

A levegő pedig nem egy stabil, szilárd valami. Állandó fel-, és leáramlások vannak, turbulenciák, örvények és minden más, ami miatt egy sima egyenes repülés nem lesz egyenes. Sőt! Egy helikopternek már a levegőben tartása is kész művészet. A kezdők kb. négyszáz alakalommal csapják a falhoz a modell helikoptert, mire… mire az végkép darabokra törik és nem repül többet. Rengeteg gyakorlás kell már csak azért is, hogy 10 másodpercig ne menjünk neki valaminek. Az pedig, hogy oda szálljunk le, ahova szeretnénk, már profizmus. Bőven elégedettek lehetünk, ha a leszállásnál a kárt minimalizálni tudjuk.

Ugyan ez igaz a nagy gépekre is. Csak ez a nagy tömeg miatt kevésbé érződik. De még ott is nagyon gyakran előfordul, hogy a gép bekerül egy leáramlásba, és hopp, 30 m-el lejjebb van. De mivel a gépek bőven 10.000 m környékén vagy felette repülnek, ez a 30 m nem számít sokat.

Sőt! Igazándiból pont ezért sokkal biztonságosabb a repülés, mint mondjuk az autóvezetés. Az autópályán 120 km/h-val haladva (tehát lassabban, mint mindenki más) elég egy apró figyelmetlenség, és a kocsi kint van az útról. Egyetlen másodperc alatt több, mint 30 m-t tesz meg az autó. Ez pedig nem mindig elég arra, hogy korrigáljunk.
Míg a levegőben ha oltári nagy hülyeséget csinálunk, és a gép 1-2000 m-t zuhan mire kijavítjuk a hibát, de lényegében egyben maradt, akkor repülhetünk tovább. Hely van bőven (majd látni fogjuk, hogy ezért ez nem teljesen így van). A gond akkor szokott lenni, ha nincs ennyi helyünk légibalerinát játszani.

Tehát valamit a levegőben tartani nem egyszerű. De legalább általában van hely bőven.

A ma kapható drónok viszont legalább 4 propellerrel rendelkeznek, amelyeket számítógép hangol össze. E mellett tele vannak pakolva szenzorokkal, melyek másodpercenként többször, akár több százszor is korrigálnak. Így pedig mindig milyen a levegő, a gép a levegőben tud maradni.

Ráadásul nagyon stabilan! Pl. a Gyűrűk Ura forgatásánál egy jelenetet helikopterrel akartak felvenni. De nem sikerült a gépet elég stabilan tartani, így végül az egészet digitálisan oldották meg. Mindez a mai drónokkal nagyon könnyen megy. Úgy állnak a levegőben, mintha oda lettek volna ragasztva. E miatt pedig a filmesek is nagyon kedvelik. Szinte nincs is olyan török sorozat, melyeknek egy részét ne drónokkal vennék fel.

Mint láthattuk, egy tárgyat repülésre kérni nem egyszerű dolog. Viszont egy számítógéppel stabilizált drónt bárki tud vezetni. A YouTube-on pedig láthatjuk, hogy a bárki tényleg bárkit jelent. És ezt is láthatjuk, hogy bármennyire is könnyű egy drónt vezetni, mégsem olyan egyszerű.

Mint már kitértünk rá, a levegő egyáltalán nem olyan, mint amilyennek látszik (nem is látszik a levegő!!). A drón a le-, és feláramlásokkal még úgy-ahogy meg tud küzdeni. De a viharos erősségű széllel már nem. És amit a földön állva csak enyhe szellőnek érezhetünk, az 50-100 m-es magasságban már komoly lehet.

Találtam egy olyan videót, ahol az erős szél elragadta a drónt. A történet szerencsésen végződött, mert a tulaj végül egyben le tudott szállni vele, és nem sérült meg senki. Pedig lehetett volna belőle csúnya baleset is.

Olyannal viszont már megint tele van a net, ahol egy kiemelkedő objektum mellett próbál valaki elrepülni, a turbulencia pedig egyszerűen odacsapja a drónt a falhoz. Onnantól pedig pá-pá… De legalább érdekes videó, miképpen látja a drón a zuhanást…

Ezen kívül számos izgalmas meglepetést okozhat a rádió kapcsolat is. Elég az, ha egy toronyház hirtelen a drón elé ugrik, máris megszakad a kapcsolat. Erre szerencsére ma már vannak védelmek (a drón megfordul, és hazamegy… közben meg elgázol mindenkit). De arra nincs, ha egy közeli rádiótorony a drón számára kínaiul kezd el utasításokat közölni…

Szintén izgalmas élmény, amikor egy drón berepül a felhőbe, majd darabokban érkezik meg belőle, mert valaki más is az ismeretlen felderítésére indult. Vagy egyszerűen csak kiesik, mert a szerkezet nem bírta a vizet. Általános szabály, hogy mindig lássuk a repülő eszközt és a környezetét. Ha ezt betartanánk, sokkal kevesebb olyan videó lenne a neten, ahol valamire rátolatnak a drónnal.

A drónban az a jó, hogyha leesik, akkor legalább a pilóta nem sérül meg (hacsak nem a saját fejére esett, vagy saját magát ütötte el, ilyen videó is van ám!). De ez még nem jelenti azt, hogy más emberben, tárgyban, rosszabb esettben repülőben ne tehetne kárt.

Nemrég hatalmas botrány volt, amikor jófej egyén az Atatürk reptér fölé vitte be a drónját. Ráadásul éjszaka, mert akkor szebb… A nagy szerencse az volt, hogy a repülők végül is azért mennek a reptérre, hogy leszálljanak ott. Így a drón kényelmesen álldogálhatott a levegőben. Nem tudom, mi lett az ügy végeredménye. Ha jól emlékszem, a légiközlekedés veszélyeztetésére kiszabható minimális büntetés 3 év.

Ezen kívül a világunk úgy van berendezve, hogy felfelé általában nyitottak vagyunk (kivéve, ha esik az eső). Vagyis a ház köré kerítést építünk, de fölé már nem. A Google Utcatérképet készítő autói miatt is állandó problémák vannak. Pedig az alig néhány méterre a föld fölött kamerázik. Ezzel szemben egy drónnal tényleg be lehet nézni az ablakokon, a hátsó kertbe, stb… Jó, mondjuk olyan hangja van, mint ezer lódarázsnak. Eléggé feltűnő jelenség.

Azt hiszem, ennyi példa elég is volt, hogy lássuk, egy drón – bármennyire is könnyű a kezelése – nemcsak abból áll, hogy megvesszük és máris repülünk vele. Bár sokan próbálkoznak ilyennel. Egyik videóban az illető egy 3000 dolláros gépet tör össze mindössze 2 m alatt. Meg a garázskaput.

Egyébként ezekből a videókból rengeteget lehet tanulni. Aki drónt szeretne venni, annak érdemes nézegetnie őket. A legtöbb baleset vagánykodásból ered, ahogyan a hobbi repülés esetében is: hátha sikerül átmenni a híd alatt, mielőtt megérkezik a hajó… A legjobb az, amikor jön egy békésen repülő sas, és elragadja a drónt, hogy hazavigye.

Már a föntiekből is láthatjuk, hogy a biztonságos repüléshez szükség van szabályokra. Márpedig az elmúlt 100 évben, mióta az ember kitette a lábát a levegőbe, rengeteg szabály született. És attól még, hogy mi, földönragadt halandók erről nem tudunk, még be kell tartanunk. Annál is inkább, mert 1-1 szabály megszületéséhez embereknek kellett meghalniuk (nincs ez másképp az utaknál se, ahol általában csak akkor lesz lámpa egy kereszteződésben, ha már kellően sokan vérüket adták érte…).

Mindez ott kezdődik, hogy a török törvények szerint a repüléshez az eszközt regisztrálni kell (tehát ha valaki csak úgy spontán tud repülni, megússza a teljes procedúrát). Ezzel pedig az eszköz kap egy ugyan olyan rendszámot, mint ami az autón is van. Ez a procedúra egyébként nem olyan bonyolult. De olyan papírok kellenek hozzá, amikkel a nem török állampolgár valószínűleg nem rendelkezik.

A rendszámban (repülési azonosítóban) az az érdekes, hogy nem kell semmiféle vizsgát letenni (még). Bár ennek gondolom az az oka, hogy repülni nem könnyű. Már felszállni sem egyszerű. Akinek nincs elég gyakorlata, legrosszabb esetben 2-3 m-t halad, mielőtt saját magát összetöri. Itt nincs olyan, hogy a gyerekek elcsenik a rendőrségi helikoptert és repkednek vele 1-2 órát. Így aki a levegőben van, jóformán biztonságban érezheti magát. Őt kevésbé ütik el, mint aki a földön maradt.

A drónok ezen változtattak, mert őket könnyű felküldeni, hogy ott randalírozzanak. Szerencsére egyre több eszközbe kerül bele gyárilag olyan térkép és program, ami egyszerűen nem engedi a drónt a tiltott légtérbe behatolni.

Mit is jelentenek ezek légterek?

A nagy gépeknek megvan a maguk helyük, odafent. Ők megkaptak mindent, ami 1500 m felett van. Ez alatt pedig a hobbi repkedők kaptak meg majdnem mindent. Ezt a zónát VFR-nek (Visual Flight Rules) hívják. Ami azt jelenti, hogy a látás alapján repül mindenki. Fent, a nagyoknak ott a radar. A lentieknek nem kell radar, mindenki kerülgesse ki a másikat, ahogy akarja. És figyeljen oda, hogy ne menjen neki valamelyik toronynak, hegynek, stb… Ebbe a nagyok nem szólnak bele.

Ebből már az is látszik, hogy eleve csak akkor szabad repülni, ha a látást nem zavarja semmi. Este pl. nem lehet. Szintén nem szabad ködben és esőben repülni. Bár ez a kettő a drónt is tönkreteszi, ami így kiesik a légtérből és ott már nem okoz több problémát.

Ez az 1500 m-es szabad légtér azért nincs mindenhol. Valahogy a nagy repülőknek is le kell jutniuk a földre. Így a reptér közelében egyáltalán nem szabad repülni. Ezt a távolságot – ki tudja miért – a törökök tengeri mérföldben adják meg. Mégpedig 5 tengeri mérföld az a távolság, ahol semmiféle bejelentés nélküli repülés nem történhet. Nyilván egy nagy gép nem fog összetalálkozni a házak magasságában repülő drónnal, vagy ha mégis, akkor ott már eredetileg is baj volt. De azért érdemes a Flightradar-on megfigyelni, mely útvonalakon, milyen magasságokban szoktak a gépek leszállni. Néha nagyon is alacsonyan érkeznek. Jobb inkább nem kockáztatni.

A reptértől távolodva, 5 tengeri mérföld után már lehet repülni. Reptértől függő, hogy pontosan milyen magasságig. Drón esetében ez már nem sokat számít, mert a török törvények szerint a felszíntől max. 100 m magasságig lehet eltávolodni. 100 m magasan pedig már elég jó a kilátás.

Ha körben hegyek vannak, akkor mindez teljesen más. Ilyenkor érdemes jó alaposan utánanézni az engedélyezett (VFR – ne keverjük a WTF-el!!) légtereknek. De persze a nagy gépeknek az a céljuk, hogy elkerüljék a hegyeket. Tehát, amíg a talaj közelében vagyunk, sok baj nem származhat. Max. a drónt törjük ripityára valamelyik játékos hegyi szélnek köszönhetően.

De ebben megint az a jó, hogy mi nem ülünk a repülő eszközön, csak kamerán keresztül nézzük, ahogy lebukdácsol a völgybe. Semmi szükség ragtapaszra. Csak legfeljebb szikszalagra..

Tehát 100 m a megengedett magasság. A mi gépünk 6000 m-ig tud felmenni (találtam is egy videót, ahol felvitték a gépet, de aztán lemerült az akkumulátor..tanulságos). És 5 km messzire tud biztonságosan elrepülni. Innen tud még visszajönni. A dolgot bonyolítja, hogy mindeközben a gépet látni is kell. De az pl. nagyon vagány, hogy 5 km-t biciklizünk, és mindezt videóra vesszük a levegőből. Ha közben nem megyünk fának. Se mi, se a drón…

Amiről viszont eddig szó volt, az csak a magasság, és a repterek. Számos olyan hely van még, ahol a kormány, a katonaság, a környezetvédők, vagy valaki más nem engedi, hogy oda berepüljenek. Tiltott zónákat találhatunk, ideiglenesen lezárt zónákat, magassági korlátozásokat, stb… És a határ közelében, meg azon át sem lehet repülni

Alább láthatjuk Isztambul repülési térképét. Az, hogy ez digitálisán, mobil telefonra letölthető verzióban is elérhető, hatalmas segítség. Bármennyire is nagy kavarásnak tűnik, szerintem sokkal egyszerűbb, mint ami Budapest környezetében (és így lényegében az egész országban is) van.

Ilyen helyeken tilos repülni, mint a Dolmabahçe Palota, Atatürk és Sabiha Gökçen repülőtér, a másik két repülőtér, a titkos katonai területek felett (amik ezek után már nem lesznek annyira titkosak), és a stadionok felett. Bizony! Nem nézhetjük ingyen, a levegőből a foci mérkőzéseket. De még a kapuba se állhatunk be, hogy így segítsük kedvenc csapatunkat.

Na, csak túljutottunk a repülési szabályokon, fizikán, stb…

Aki még ébren van, az tegyen egy X-et a megjegyzések rovatba. Aki érti is, és tudja követni, egy Y-t. Akinek még ezen után is van kedve drónt röptetni, az pedig egy Z-t. Aki pedig elaludt, az egy O-t.

Ezek után végre repülhetünk?

Dehogy is!!

Mint már beszéltünk róla, a világunk felfelé nyitott. Bárki átrepülhet a házunk felett, és megnézheti ahogy a hátsó udvarban napozunk (én e miatt szoktam gorilla ruhában napozni). Ennek azért a többségünk nem örülne.

Ahogyan a műemlékisek sem örülnek, ha a kedvenc épületüket a levegőből fotózzuk, és még belépő jegyet sem vettünk… Velük azért is különösen vigyázni kell, mert pl. a Topkapı Palota őreinek puskájuk is van.

Így pedig nem tehetjük azt, hogy az AyaSofya előtt kipakoljuk a drónunkat, és elkezdünk mindenfele repkedni. Főleg azóta, mióta az egyik ilyen légiakrobata elütötte a Kék Mecset minaretjét. Pedig ezek elég vékonyak.

Ha helyesen és tisztességesen akarunk eljárni (és nem akarunk sokat futni), akkor a legjobb, ha minden esetben engedélyt kérünk a tulajtól (műemlék esetén ez a Kulturális Minisztérium).

A mi esetünkben ez annyival könnyebb, hogy leginkább a saját munkánkat szeretnénk a levegőből fényképezni. Az alább látható egy példa, mennyire jól is látszik egy ház tetőszerkezete felülről. Ez pedig nekünk nagyon sokat fog segíteni.

Ugyan így a házak felső emeletét fogjuk vele közelről megnézni, és rögzíteni.

De mindez nem jelenti azt, hogy amit lehet ne fényképezzük meg. Ha minden jól megy, szépen-lassan itt a blogban, és a Flickr fotótárban elkezdenek megjelenni az izgalmas légi felvételek. A Nagy Falat mindenképpen szeretném berepülni, a Szigetek is izgalmas lehet, meg a Fedett Bazár is…