Annyira titkos, hogy már minden újság megírta. De még így sem lehet rajta keresztül ingyen bejutni a múzeumba…
Isztambul, alias Konstantinápoly, nagyon régi. A hivatalos adatok szerint, amit egy kebabárus fossziliája árult el, a város legalább 8000 éves. Az ilyen régi helyek pedig tele vannak meglepetéssel
Azt persze már régóta tudják, hogy Isztambulban a város alatt rengeteg mindent lehet találni: víztározót, földalatti patakot, elfelejtett (adóellenőrök elől elrejtett) luxus villát, stb… De mégis, amikor a marmaray épült, akkor a szakértők is csodálkoztak. Bármerre is ástak, lépten-nyomon valami előkerült. A lépten-nyomon pedig most tényleg azt jelenti, hogy minden egyes lépésre jutott valami.
Ehhez képest az, hogy az AyaSofya alatt titkos alagutat találtak… igazán apróság…
Csakhogy ez nem egy sima alagút! Ez királyi, sőt, császári alagút! Esetleg császárnés…
Azt nem tudjuk, hogy a bizánci császárok mennyire szerették a népet. Arról viszont bőséges feljegyzések állnak a rendelkezésünkre, hogy a nép mennyire szerette a kedvenc uralkodójukat. Csak hát szegény nép nem mindig állt az IQ hegyek magaslatán.
- Egy alkalommal születésnapi bulit akart a nép rendezni, de a fáklyás felvonulás alatt véletlenül majdnem felgyújtották a palotát.
- Egy másik alkalommal szintén összegyűlt a nép fáklyákkal, hogy bulit rendezzenek. Születésnapit. Hiába próbálták többen elmagyarázni a népnek, hogy a császárnak és a
gonosz boszorkánakcsászárnénak máskor van a születésnapja. A nép nem hallgatott rájuk. Ez alkalommal egy egész negyed leégett. - Megint születésnapi buli. Ez alkalommal a nép a torta helyett a kedvenc uralkodóját akarta felnégyelni.
- Ismét csak nép, és ismét csak születésnapi buli. Ezúttal ezer megvadult elefántot akartak a császárnak ajándékozni. Azért megvadultat, mert kedvenc uralkodójuk úgyis bátor és hősies meg ügyes.. mit kezdene ő a szelíd elefántokkal. Főleg a palotában… Főleg ezer darabbal… Végül az ünnepség elmaradt, mert nem találtak egyetlen elefántot sem.
- Kitartóan születésnap és a nép. Gondolták, hogy a császárt ezúttal díszesen becsomagolják, majd háromszoros hurrá között naplementekor bedobják a Boszporuszba. Amolyan újjászületési ceremóniaként. De végül a palota túl messze volt a tengertől. Meg egyébként is a kapu zárva volt.
A ceremóniában rejtőző potenciált aztán ezer évvel később Hürrem szultán fedezte fel ismét. Ő mindjárt megkérte a nemes és oroszlánszívű Szulejmánt, hogy építsen egy új palotát, de immár közvetlenül a partra. Az eredményt később évszázadokon keresztül hangos csobbanások – és a sarki zsákárus meggazdagodása – kísérte - És akkor még nem is beszéltünk arról, amikor a nép véletlenül a császárt szerette volna a sarki templom falára felszögelni a császárról készült freskó helyett.
Ezek után érthető, hogy az uralkodók néha inkább titokban akarták elhagyni a császári palotát.
Az elmélet szerint az egész várost behálózzák a titkos folyosók. Az egyik ilyen az, amin az AyaSofya-hoz lehetett eljutni. Egy másikon pedig a piacra tudott a császárné kijárni (természetesen ez volt a legszélesebb, hogy még az összecsukható gardrób is beférjen a nyolcökrös málhás szekérrel együtt). Egy harmadik pedig állítólag az Éjszaka Ördögei nevezetű női táncosklubba vezetett. De erről nincsenek megbízható feljegyzések, csak néhány modern kori szórólap. Miszerint a táncos klub ma is él, és várja a fizetőképes úriembereket…
A város alatti titkos alagúthálózat olyan nagy volt, hogy egészen a Tekfur Palotáig el lehetett rajta menni. Ez légvonalban is több, mint 4 km!
Az alagutak 1500 évvel ezelőtt készültek, de az ismételt felfedezésükig 1998-ig kellett várakozni. Ekkor kapta meg ugyanis Doç. Dr. İhsan Tunay az engedélyt, hogy benézzen az AyaSofya titkos mélységeibe.
De hiába találták meg mindjárt az alagutat (végül is csak be kellett nézni minden kő alá), az épület műemlék jellege miatt nehézkes volt dolgozni. Az engedélyeket sem adták a hatóságok egykönnyen. Jah, és az egész víz alatt van.
2009-ben viszont Dan Brown (A Da Vinci-kód c. könyv írója) Isztambulban járt. Itt találkozott Serhan Güngör-el. Ő mesélt a város alatti alagúthálózatról. Később ez alapján írta meg Dan Brown az Inferno c. könyvet (magyarul Inferno néven jelent meg). A könyvben Serhan-t Mirsat karaktereként jelenik meg. A történet Firenzében kezdődik, és Isztambulban ér végett.
A könyv hatalmas siker lett. Olyannyira, hogy több utazási iroda, hotel, kebabárus és hastáncos szervez kifejezetten Inferno-túrát. Ez leginkább az Elsüllyedt Palotát és az AyaSofya-t jelenti. Egyenlőre a város alatti kazamata rendszerbe nem lehet bejutni. Pedig ez lenne aztán a nemmindennapi túra!
A siker jót tett a kutatóknak is. Immár sokkal nagyobb támogatottsággal és felszereléssel tudnak belevágni a Pokoli Mélységbe (a Google fordítása szerint Cseh Mélység).