Első repülések

Eddig 6 óra tesztrepülésen vagyunk túl.

…és még nem ütöttünk el senkit!

Egyenlőre még csak nyugodt helyeken gyakorolgatunk a drónnal. Meg várunk még pár jóváhagyást is. Így az igazán wohá fényképek (pláne videók)  még elmaradnak. De azért így is készül néhány látványos fotó a levegőből.

Ahogy azt már az első bejegyzésben kifejtettük, drónnal repülni könnyű. De ez még nem jelenti azt, hogy tényleg olyan egyszerű lenne minden. Így nagyon is jól jött, hogy szabad terepen is gyakorlatozunk.

Ha valaki teljesen a nulláról kezdi, akkor ajánlott először egy olcsó játékhelikoptert venni. Majd ezzel röpködni a lakásban naponta több órát. Így megszokjuk, milyen a levegőben repülni, ellentartani, és legfőképpen lezuhanni.

Majd utána érdemes egy olcsóbb, de már szabadtéri drónnal kimenni a pusztába gyakorolni.

És persze érdemes átnézni a YouTube-on, milyen módszerekkel törik össze a több ezer dolláros drága masinákat. Ezeket ne csináljuk mi.

Az eddigi repülős napokon jelentős szél volt. Sőt, az összes többi napon is. Nos igen… Isztambul alapvetően szeles hely, hála a Boszporusznak és a két tengernek. Úgy általában 5 m/s-os szelet jelzett a meteológia. Ez nem tűnik rossznak, mert az 18 km/h. Ezt még akár le is lehet futni.

Elvileg tényleg nem gond, mert a drón hivatalosan 16 m/s-al tud repülni, ami 57,6 km/h-t jelent. Hmmmm! Vagyis az 5 m/s meg se kellene, hogy kottyanjon. De ha viszont szél van, akkor két dologra nagyon oda kell figyelni:

• A szél hozza magával a barátait is, jelen esetben a széllökést. Ami nyugodtan lehet 10-12 m/s is. Persze a drón ezt is le tudja küzdeni, és még korrigál is, stb.. De mindeközben simán 1-2 m-t odébb tud menni. Ez nem jelent sokat, ha kint vagyunk a réten. Isztambul szűk utcáiban viszont már elegendő, hogy megnézzük a falat közelebbről.
• A másik pedig, hogy ahol szél van, ott turbulencia is. Ha egy jó kis szűk utcában próbálunk végigmenni, nem biztos, hogy egyenesen fog sikerülni. Inkább, mintha most léptünk volna ki a kocsmából. Ez pedig megint csak arra lesz jó, hogy megnézzük a falat közelebbről.
• E mellett a földközeli szép egyáltalán nem ugyan az, mint ami fentebb fújdogál. Előfordulhat, hogy a házak fölé érve erősebb légáramlat fogad. És akkor huuuuussssssss… volt drón, nincs drón

Tehát a szél ott van mindig Isztambulban. Nem egy legyőzhetetlen akadály, de figyelni kell. Az alábbi videó elején is látható, ahogy billeg a gép a fák okozta turbulenciában. Pedig a szél nem túl nagy

E mellett ki kellett azt is próbálni, hogy miként reagálnak az emberek, ha a fejük felett repked egy zúgó méhkas. Végül ezzel volt a legkevesebb probléma. Persze megnézték, mi ez, egy-két érdeklődő is közelebb jött, kérdezgetett. De senki se volt ellenséges.

Nem úgy, mint az állatok! A kutyák teljesen odáig voltak érte! Az se zavarta őket, ha 5 m magasan lebegett a drón felettük. Csakazértis megpróbálták elkapni.

És a sirályoknak is feltűnt, hogy a légterükbe betévedt új tag nem közéjük tartozik. A legjobb pedig az volt, amikor a drón két tűz közé szorult: alul a kutyák várták, felül pedig a sirályok védték a területüket. Az akkumulátor pedig jelzett, hogy SOS le kell szállni, mert perceken belül lemerül..

De ezeket leszámítva nagyon jókat sikerült repülni. Két jó helyen sikerült gyakorolni.

Egyik a Sakılgöl volt. Ez egy kis duzzasztott tó, amit török szokás szerint félig átalakítottak étteremmé. Három helyen háromféle módon lehet enni: a kényelmesek mindjárt a parkolóban találnak egy éttermet. A kicsit sportosabbak már akár 10 percet is gyalogolhatnak a padokig, hogy ott egyék meg az uzsonnájukat. A bátrak és fitnesszesek pedig elmehetnek a tó végéig is (500 m), ahol piknikezni lehet.

Ez egy amolyan természetes élménypark: lehet enni, kacsákat nézni, enni, kacsákat etetni, sétálni, enni, üldögélni, enni, nézelődni, enni, kacsákat nézegetni, de még házasodni. Direkt van egy különleges, pirosra festett móló is, ahol az ifjú pár fotózkodhat. Háttérben a kacsákkal. Meg amilyen állapotban van az a móló, akár a halakkal együtt is.

Ez a tó jócskán el van dugva. Mégis nagyon sokan járnak oda. Már az odaúton is nagy a forgalom. A közeli falu lakói pedig szeretnék kihasználni ezt a lehetőséget, és minden sarkon árulnak házi kenyeret, házi mézet, házi tojást, házi lekvárt, stb..

Az egyetlen gond az volt, hogy kicsi ez a tó egy igazán kényelmes reptetéshez. Így inkább átmentünk a szomszéd völgybe, ahol a sokkal nagyobb Darlık duzzasztott tó található. Itt ráadásul csend és nyugalom volt. Kényelmesen lehetett nagyokat repülni.

Ez jó kis gyakorlás, ismerkedés volt. Isztambul belvárosában azért még egy tényező elő fog jönni: mégpedig a rádiókapcsolat. Elvileg 5 km-ig lehet irányítani a drót, ami hatalmas távolság. De a házak között ez a jel hamar elveszik. Főleg ha dombok és évezredes kőfalak vesznek körül. Szerencsére beépítettek egy Return to Home opciót a gépbe. Ez azt jelenti, hogyha a drón nem találja a jelet, akkor felemelkedik egy biztonságos magasságba, majd visszamegy a kiinduló pontra és leszáll. Ha viszont ezt rosszul állítottuk be, akkor csak az első kiálló kéményig fog repülni.. Még izgalmasabb, ha útközben összetalálkozik a szárításra kifeszített alsógatyákkal…

Első repülések, 10.0 out of 10 based on 2 ratings

---