Szőnyegek és terítők

Ma már kevesen gondolnak úgy Törökországra, mint a szőnyegek országa. Ma már kevesen térnek úgy haza, hogy minden zsebükből 1-1 szőnyeg lóg ki.

Pedig a válság előtti időben alig volt olyan turista, aki megúszta volna, hogy pár négyzetméter szőnyeget vásároljon.

De ettől még Törökország továbbra is a szőnyegek és a terítők országa. De főleg a szőnyegeké…. Meg a terítőké… és a szőnyegeké.

Igazándiból egy török csak akkor lehet igazán török, ha van szőnyege. A törökök imádják a szőnyegeket! Ebből a szempontból nem téves az a sztereotípia, hogy a törökök lépten-nyomon szőnyeget árulnak.

Minden töröknek legalább egy, de inkább több szőnyege van. Előbb van szőnyege, mint esetleg háza, szobája, fala. Végül is, a szőnyeghez nem kell fal… nem oda rakjuk fel (azt falvédőnek hívják, de azt két leszúrt botra is ki lehet feszíteni).

A szőnyeg adja az életet a lakásba. Anélkül nem is igazi a lakás. És ezzel mindenki egyet is ért.

Éppen ezért, amikor egy ifjú pár beköltözik az új lakásba, akkor az első ajándékok egyike a szőnyeg.

Na de nem ám, csak sima nappali szőnyeget! Hanem olyat, ami beteríti az egész lakást!

A törököknél fő szabály, hogy minden helyiségbe kötelező a szőnyeg. Mindegyikbe. Igen, mindegyikbe. Még a legkisebb szobába is. Bár szerintem nem ez az, ami annyira meglepő szokott lenni.

Sokkal inkább az, amikor a konyhába érkezik a szőnyeg. Mert ha kiborult a paradicsomszósz, akkor az ne a kőre dőljön. Hanem a 20-30 cm vastag jó selymes-bolyhos szőnyegre.

Ez pedig azt jelenti, hogy minden konyhai tevékenység után érdemes a szőnyeget jó alaposan kitakarítani, nehogy egy fél dinnye elbújjon ott. Amiből aztán valami mikrobiológia környezet növi ki magát másnap reggelre, amelyik felfalja az arra kóricáló macskát… (és már meg is van az új horrorfilm címe: A szőnyeg bosszúja, avagy a leesett sonkás-szendvics története.

De persze a törökök nem állnak meg ott, ahol a ház véget ér! A szőnyegek mennek tovább ki a kertbe, néha az utcára is. Ez persze az emeleti lakásoknál kisebb problémát okoz, de végül ott meg erkély van, ahova 5-8 szőnyeget ki lehet teríteni.

Tehát mindenhol szőnyeg van. Mindenhol!

Vagyis nem… a szőnyegnek van egy olyan hátránya, hogy csak nagy vízszintes (néha pedig függőleges) felületeket lehet vele lefedni csak. Mondjuk viszont e miatt ideális az utcai egyenirányítók kikapcsolására.

Egyenirányító: egyik irányba szabad, másik irányba lukasztja a gumit.
Egyenirányító: egyik irányba szabad, másik irányba lukasztja a gumit.

De viszont egyáltalán nem alkalmas pl. a tv, fotel, és hasonló szobaberendezések lefedésére.

Régen a tv-k ugye vastagok voltak. És olyan bénán néztek ki a lakásban: ott a hatalmas üres felület a tetején, ami csak arra vár, hogy rátegyünk egy csipkés terítőt és egy vázát. Jó, néha a váza felborult, amikor Ali kicsit agresszívabban dobálta meg a tv-t a focimeccs közben. De végül is az ilyenkor fellépő szikrázás, és rádiócső durrogás egészen látványos volt.

A technika fejlődésével a tv-k egyre vékonyabbak lettek, így szépen-lassan a váza végül lekerült a doboz tetejéről. A nagymama horgolta csipketerítő viszont továbbra is megmaradt.

Igaz, most már félig belelóg a képernyőbe, de ennyi még belefér… Talán ezért is szeretik a törökök a nagy képernyőt annyira! Hiszen ha belelóg 2 m² terítő, akkor is élvezhető marad a Survivor. A Szulejmán viszont kevésbé, mert akkor nem látszik, milyen fülbevalója van Hürremnek, és végül is a nagy többség a miatt izgul a legjobban. Olyankor bizony, félre kell hajtani a terítőt…. vagy át kell menni Ayşe nénihez, akinek jobb a képernyő-terítő aránya. Ott már csak a Hürrem hajába lóg bele a csipke…

De a csipketerítő teregetése nem áll meg a tv-nél. Szinten minden olyan vízszintes felület, amire nem lehet vázát tenni, az megérdemli, hogy legalább csipke legyen rajta. De ha odafér a váza is, akkor is kap csipkét.

Így kijár a terítő az ülőgarnitúrára, a fotelre, de még a…

Egyszer néztünk egy török paródia filmet. A háziasszony felszállt a repülőre, ahol is az elhelyezkedési ceremónia része, hogy az előtte lévő ülés háttámlájára és az összes szabad felületre csipkét helyezett.

Akkor persze jót nevettünk rajta.

Hónapok múlva felültünk a belföldi járat gépére, ahol a szomszéd sorban ülő néni hasonlóan kipakolta a házi csipkekészletet (akár el is kezdhette volna árulni őket).

Végül is… az ember érezze otthonosan magát, ha már egy repülő kólás dobozba van bezárva pár órára…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.9/10 (9 votes cast)
Szőnyegek és terítők, 9.9 out of 10 based on 9 ratings
 

One Reply to “Szőnyegek és terítők”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .