Ahmet Naç különleges módon tanítja a gyerekeket az iskolában: rappelve.
A tanulók pedig nemhogy csak imádják őt, de roppant jól megtanulnak mindent!
„- A Köztársaságot kiáltották ki!, ki!
– Október huszonkilenc, kilenc!
– A parlamentet megnyitották…
– Ezerkilencszázhúszban!
– Yo, yo nagyon yo! Çanakkale csata dátum?
– Március 18.
– Atatürk pedig született…
– Szalonikiben!
Mind együtt: – Atatürk, te vagy a kedvencünk!
– Atatürk apja
– Ali Rıza Bey!
– Anyja
– Zübeyde Hanım
Mind együtt: -1938-ban vesztettük el (Atatürköt)..”Részlet az osztály mindennapos életéből (videó a cikk végén)
Az iskola (Mehmet Akif Ersoy Általános iskola) Isztambulban, Esenler kerületben található. A tanár pedig Ahmet Naç. Aki úgy kezdte, hogy kifestette a tantermet, hogy valahogy kinézzen. Tudjuk, hogy ezek általában dög unalmasa néznek ki. Ahmet tanár munkája után viszont olyan lett, ahova az ember szívesen jár… Ráadásul ezen fellelkesedve még tovább 8 termet dekorált ki.
Meg az udvart s.
És persze mindenhol egy kisebb könyvár is született. Több helye pedig láthatjuk a fontos jelmondatot: „olvasni jó!”
Az udvart nemcsak kifestették, hanem valódi élettel töltötték fel. A különféle sportok mellett a sarokban lehet jókat festegetni is (aztán ha arra jár a labda, akkor újra feltalálják az absztraktot…).
Mindez egy sima állami iskolában. Így a dolog igazi különlegessége, hogy az egészet a tanárok saját erőből és pénzből építették fel. Míg ugyan az Árpi (magán) iskolájában alap követelmény.
Yo, yo, a suli nagyon yo!,
Szia!
Ez érdekes, mármint az oktatás (gyerek, kutya, macska mindig siker). Csak a végét nem értem.
A magán iskolában mi alap követelmény? Festés, a könyvtár, a sport… Vagy az hogy ez mind legyen, különben nem tanítanak ott a tanárok?
Tudom szőke vagyok….
A magán iskolák sokkal magasabb színvonalúak szoktak lenni. Elég drágák, így az ügyfél (apu-anyu) szeretné, ha lényeges különbségek lennének.
Míg az állami iskolákban az a jellemző, hogy a tanárok csak felveszik a fizetésüket, és nem érdekli őket, mi lesz a gyerekkel.
Ez az alap, ebből lehet kiindulni.
A valóság persze nagyon más. Hiszen az ember nem azért lesz tanár, mert így akar meggazdagodni. Ha pedig csak a napok akarja lopni, akkor talál könnyebb munkát is. Így azért a tanárok egy jó része elhivatott, és pontosan tudja, hogy milyen minimális erőforrásból kell kihozni a legtöbbet. És még annál is többet.
Mindezzel szemben áll, hogy a magán iskolák viszont üzleti alapon működnek. Nem egyszer hallani olyat, hogy hamis infót adnak a szülőknek arról, hogy halad a gyerek (pl. a tanár írja meg a matek dolgozatot), csakhogy a szülő ne vigye el másik iskolába.
Tehát nehéz általánosítani.
Viszont mégis elmondhatjuk, hogy a magán iskolák, mert ők versenyben vannak és pénzük is van, jobban odafigyelnek a gyerekekre. És ami egy magán iskolában alap, az egy állami iskolában olyan ritkaság, hogy még a hírekbe is bekerül.
Alapnak ilyet gondolok, mint pl. kimennek a kertbe és ott tanulnak a gyerekek. Ha belegondolsz, ez nem kerül több pénzbe. Csak az egész iskola jobban felkészült arra, hogy ilyen ötletei legyenek.
A másik, hogy az unalmas fehér fal helyett színesre van dekorálva az osztályterem. Tele minden olyasmivel, ami javítja a hangulatot. Ez viszont már pénz kérdés.
Itt viszont érdemes azon vitázni, hogy jó-e a gyereknek? Mert az egyik elmélet szerint ha a gyerek szereti az iskolát, akkor jobban tanul. Ezzel áll szembe a másik elmélet, hogy viszont a díszes teremben mindig lesz olyan, ami elvonja a gyerek figyelmét (én pl. a térképet nézegettem mindig), és nem a tanárra figyel.