A tuğa nem mást jelent, mit a szultán saját kezű aláírását.
Elsőnek Orhan, a második oszmán szultán használta. Az ő kézjele még csak egy egyszerű, de szépen kidolgozott aláírás volt. Az utódainak viszont megtetszett az ötlet, és tovább fejlesztették. Egészen addig, míg egy különleges szimbólum jött létre. Szulejmán szultán idejében alakult ki a végleges forma. Pontosabban a kötelező elemek, hiszen a tuğa formája szultánonként változó.

Orhan gazi, később szultán, joggal viseli az Oszmán Birodalom alapítója címet. Nemcsak, hogy ő foglalta el Bursa városát, és ezzel megvetette a birodalom magvait. De minden, ami az oszmánokat híressé és naggyá tette, az ő érdemei közé tartozik. Ő fektette le a birodalom adminisztrációs alapjait, ő nevezte ki az első nagyvezírt, és vezette be e janicsárokat. Akik pedig az állandó hadsereg magját alkották. Akkoriban Európában még nem volt jellemző az állandó hadsereg, így az oszmánok könnyen győztek a csatákban.
Az oszmán írás arab betűkből áll össze. Ő pedig egy lágy kézírás jellegű, karikákkal, és hullámvonalakkal, melyekkel jókat lehet játszani. Egyébként is, az arab írástudók olyan mesteri kézügyességgel rendelkeztek, amivel könnyedén tudták a betűk formáját a saját kedvükre alakítani. Nagyon sok olyan “képpel” találkozhatunk, amelyek valójában szépen megrajzolt szövegek.

Persze találunk hasonlóakat Európában is. A tipográfia mesterei pedig igazán különlegeseket is alkotnak.

De valahogy a Iszlám területeken jobban elterjedt. Ez lehetett a vonalasabb betűk miatt, a kulturális különbségek okán.
Tehát az első, aki így módon leírta a nevét, az Orhan volt, Oszmán fia. Pontosan ezt is írta le. Csak hogy tudja mindenki, ki volt az apja.
Az övé még úgy épült fel, hogy a felső vonal jelenti azt, hogy Oszmán, a középső, hogy fia, az alsó pedig azt, hogy Orhan. Vagyis Oszmán fia Orhan.

A következő lépést I. Murad hozta. Az ő ötlete volt, hogy a hosszú vonalat visszafordítsa hurokba, ami ezentúl azt jelképezte, hogy a birodalom immár 2 földrészre is kiterjedt.

A következő nagy változást II. Mehmed hozta, aki a hódító jelzőt is megkapta. Lévén, hogy hatalmas területeket szerzett a birodalomnak, nem mellékesen pedig Isztambult is elfoglalta. Az ő aláírása már tartalmazta az örökös győztes felíratott. Az összes őt követő szultán is használta ezt a címet, függetlenül attól, hogy valójában hány csatát is nyert meg..

Majd pedig I. Szulejmánnál véglegesült az alakzat.

A tuğra ettől kezdve így épült fel:

A bal oldali két hurok (beyze) jelenti a két földrészt, ahol az Oszmán Birodalom fekszik. A középen lévő 3 oszlop (tuğ – innen származik a neve) jelképezi a 3 tengert (Fekete-tenger, Márvány-tenger, Földközi-tenger – no de hol az Égei-tenger??). A szultán neve az alapban van rejtve, amin az egész minta áll.
Ha jobban megnézzük, kiderül, hogy nem történt más, mint a betűk szárait meghosszabbította, hogy izgalmasabban nézzen ki. Olyan, mintha a latin ábécében a k-t, t-t, a-t, stb.. meghosszabbítanánk. Majd pedig ezzel játszanánk. A számítógépes modern tipográfiában akár mi is kipróbálhatjuk. Még ha ennyire díszes nem is lesz elsőre.


Az oszmán szultánok pedig nem olyanok voltak, mint a franciák a Lajosokkal, vagy a bizánciak az Ióannész-ekkel és az Alexiosz-okkal, hogy mindegyik uralkodót ugyan úgy hívták. Hanem minden szultánnak más volt a neve. Volt itt Selim, Szlejmán, Murat, stb.. Tehát mindenképpen változott volna a minta a szultánok cserélődésével. Így a név ügyesen el van rejtve. A kötelező elemek pedig (mint a hurok, vagy az oszlop) pedig attól függően alakulnak ki, hogy melyik szó melyik betűjét lehet hosszabbítani. Ha pedig másképpen nem ment, akkor kiegészítő elemként rajzolták hozzá.

Érdemes ezen az oldalon nézelődni, miként is épülnek fel a különböző szultánok tuğra-ja. Jól látható, hogy az egyik hurok általában a fia szóhoz tartozik. De amint lehetőség van, mindjárt mással helyettesítik.
Ahogy teltek az évszázadok (a szultánok pedig jöttek és mentek), úgy lettek egyre bonyolultabbak és díszesebbek az aláírások. Már régen nem a szultán foglalkozott vele, hanem erre egy külön írnok szolgált. Ha pedig neki volt ideje, igencsak díszesre készítette őket.

Maguk az aláírások nagyon nagy segítséget nyújtanak a történészeknek. Ugyanis a szultán legtöbbször csak mint szultán hivatkozott magára. Persze a megfelelő kiegészítőkkel, mint fényességes, igazhitűek uralkodója, gyaur hitetlenek pusztítója, oroszlán erősségű, stb… Viszont a tuğra-ban pontosan le van írva a neve. Így pedig egy épületről, levélről vagy bármi másról meg lehet tudni a keletkezés pontos időpontját.

Ha valaki szeretné elkészíteni a saját tuğra-ját, akkor a tugra.org oldalon, ami ezt a bejegyzést nagyba segítette, talál erre is lehetőséget. Ide az üres részre kell a saját nevünket beírni. Természetesen arab betűkkel. Ebben segít pl. ez az oldal. Vagy ő.

Valahogy így (vagy még szebben)

- A duda (1.000)
- Roxelána (1.000)
- Isztambul nevei (1.000)
- Találtunk egy hamamot (1.000)
- Egy alternatív történelem (1.000)
- Április 23, Nemzeti Gyereknap és a Függetlenség napja (RANDOM - 1.000)
One Reply to “Tuğra”