Eddig minden repülés alkalmával beszéltünk a szélről. Mert ő az, ami legjobban befolyásolja a drón repülését (persze, ha belecsap a villám, az még jobban befolyásolja, de a villámok jóval ritkábbak, mint a szél).
Most viszont a rádió kapcsolat lesz a központban.
Jah, és persze Isztambul, ahonnan sikerült néhány soha nem látott képet készíteni.
Oké, túl vagyunk néhány nagyon tanulságos repülésen. Most már lassan 20 órát töltött a drón a levegőben!!
Összehasonlításképpen, ha jól emlékszem, akkor az autó jogosítványához 70 órát kell vezetni. És az csak 2 dimenzióban zajlik. Míg a drón 3D-ben. Úgyhogy ez a 20 óra még mindig semmiség.. Ráadásul a tanulás ilyen vicces dolog, hogy leginkább a hibákból lehet okulni.
Vagyis ha a puszta nyílt mező felett repülünk 100 m magasan nyílt egyenesen… hát az nemcsak dög unalmas, de még csak nem is lehet belőle tanulni semmit. Bezzeg ha viharos szélben a kis utcákban próbáljuk az emeletes buszokat kerülgetni!
Aztán ha nekimegyünk valaminek, akkor már tudni fogjuk, hogy legközelebb ne menjünk neki. Csak nem igazán lesz legközelebb.. egy lepottyant drón nem túl kellemes élmény.
Ennek elkerülése véget szerencsére ott a YouTube, ahol mások rendre török a drónjaikat. Ezekből pedig mindig rengeteget lehet tanulni. A legutóbb egy olyat találtam, ahol 1500 m magasra sikerült felküldeni a repülő eszközt. És bár nem ütközött össze egy repülővel (pedig itt már erre is van esély), de az emelkedés túl sok akkumulátort emésztett fel. Utána pedig a süllyedés nem a várt ütemben zajlott, így a drón végül az utolsó néhány száz métert szabadesésben tette meg. De legalább a kamera túlélte, így az egészet végig lehetett nézni.
Nagyon tanulságos azoknak, akik morognak, amiért a drón szoftvere nem enged 500 m fölé. A szabályok pedig 100 m fölé se.
A 100 m viszont bőven elegendő. Itt van pl. a Galata-torny 80 m magasságból fényképezve. Azért elég jól néz ki. És ez a 80 m is elég volt ahhoz, hogy mindenféle érdekes problémák lépjenek fel.
Péntek délelőtt. Kellemes napsütés. Megnéztük a széltérképet, ami nagyon biztató volt. Megnéztük a flightradar-t, ahol kiderült, hogy a gépek sem ezen az útvonalon repülnek ma. A leszálló gépek a közelben repülnek. Bár még nem elérhető távolságban, mert legalább 700 m választ el minket tőlük. Többszörös védelem is gondoskodik, hogy ne találkozzunk velük. De azért, ha nem muszáj, ne akkor repkedjünk, amikor ők is a fejünk felett balettoznak.
Itt jegyzem meg, hogy egy roppant jó széltérképet sikerült találni. Előjelzésekkel, csapadékkal, telefonra telepíthető verzióval, stb.. Csak ajánlani tudom: Windyty. Alább látható belőle egy részlet. E mellett pedig egy másikat is találtunk, amelyik pedig hihetetlenül látványos. Már csak azért is érdemes ránézni.
És még a az aktuális légtér beosztást is át kellett böngészni. Hihetetlen, hogy mennyi minden történik a fejünk felett! Hol egy filmforgatás, hol egy térképezés, hol egy ejtőernyős gyakorlás (ez legalább nem Isztambul belvárosában zajlik), hol pedig egy elnöki konferencia miatt köröznek a helikopterek, stb… Kész csoda, hogy még beférünk a levegőben! Most is le van foglalva két darab 80 km széles sáv 300 km hosszan Isztambul felett. Jó 5000 m-es magasságban kezdődik… talán mélyűr-bányászatot folytatnak… ki tudja..
És persze az se árt, ha van benzin a kocsiban, ha nem akarunk gyalog menni…
Ezen a napon minden rendben volt, hogy nyugodtan tudjunk repülni. Irány a Galata-torony! Itt két helyszín is van, ahonnan érdemes felszállni. Miközben számtalan látnivaló. Itt van mindjárt maga a torony. Rengeteg régi dzsámi, templom, zsinagóga. És még a Genova-falrendszert is végre megnézhetjük felülről!
Jó terv.
Oda is értünk az első helyszínre, a Galata-torony tövébe. Minden nagyon jól néz ki: kevés ember, jó idő, és rengeteg hely a felszálláshoz. Ráadásul a torony egymagában áll, nem érintkezik más épülettel. Így körbe is repülhető.
Természetesen most is, mint minden alkalommal (bár még mindig nem sikerült megszoknom), itt is megjelent néhány érdeklődő. Eddig viszont mindenki pozitívan ált hozzá. Inkább kíváncsiak voltak, mi ez, hogy működik, mit lehet látni vele, stb.. Ráadásul minden alkalommal 1-1 rendőr is előkerül. De ő is, mint ember érdeklődik a technológia iránt, nem pedig mint rendőr.
Nosza, az előkészületek megvoltak. Jöhet a felszállás!
Nagyon szép nyílegyenes felszállás. Igazán látványos, ahogy a Galata-torony kövei elsuhannak a kamera előtt, majd pedig feltárul Isztambul óvárosának látképe. Hát csak….. elfelejtettük a kamerát bekapcsolni. Újra le kellene szállni, és megismételni az egész sorozatot.. Csak hát 20 ember ezt figyeli… közte egy rabokat szállító rendőrbusz teljes személyzete… Na majd inkább máskor…
Hé! De mi ez?? Egy madár jön szembe!
Ezekkel a madarakkal nem lehet bírni. Mindig rettentő közel jönnek, és félő, hogy egyszer tényleg összeütköznek a drónnal…
Nos, felértünk a torony tetejére. Kezdődhet a fotózás. Majd pedig körbevideózzunk. Szépen, nyugodtan. Mégiscsak jó az idő, a varjú is elrepült már.
Csakhogy hirtelen, a torony mellett repülve megszakadt a kapcsolat a drónnal!
Ez már lassan rutin lesz. Kb. 3-4 alkalommal elveszítjük a drónt minden repülésnél, mert valami miatt megszakad a kapcsolat közte és a távirányító között. Szerencsére a programozók nagyon okosak voltak, és erre külön biztonsági feladatsort építettek bele. Ha a kapcsolat megszakad, akkor a drón egész egyszerűen hazajön. De nem ám nyíl egyenesen, mert akkor az első falnak vagy fának nekimegy (ilyen videóból nagyon sok van a neten). Hanem előbb függőlegesen felemelkedik az előre beállított magasságra, majd azután repül nyíl egyenesen a felszállási pont fölé, és ott kezdi meg az ereszkedést. Ez a magasság alapesetben 30 m. Ami nagyon kevés Isztambulban, így én átállítottam 80-ra. Ami meg rengeteg energiát fogyaszt feleslegesen. De biztos akartam lenni benne, hogy tényleg mindenféle furcsa akadályt fölött át fog tudni repülni.
Amikor a drón hazaindul, akkor teljesen önállóan, mindent figyelmen kívül hagyva járja a saját útját. Ez nagyon nagy biztonságot nyújt. Mert ha csak tényleg nincs egy fal útközben, a drón biztosan hazaér, és biztosan leszáll. A pilóta (jelen esetben én), meg kalimpálhat kedvére, nem tudja a dolgokat elrontani.
Szerencsés esetben pedig, ha megszakad a kapcsolat a drónnal, és hazaindul, nemsokára újra egymásra talál a távirányítóval, és újra lehet vezetni. Nem kell megvárni, míg a teljes utat megteszi, leszáll, stb..
Isztambul belvárosa, főleg az óvárosi rész vastag kőfalakból és szűk utcákból áll. Itt bizony nagyon hamar megszakad a kapcsolat a drónnal. Egy jó kis félezer éves kőfal csodákra képes. De leginkább kint tart mindenkit: ellenséget, macskát, meg elektromágneses sugárzást… Elég ha csak egy sarokra megy el a drón, egy ház ugorjon elénk, és máris hopp, megszakadt a kapcsolat. A kis repülő szerkezet pedig indul is felfelé, hogy mindent megkerülve hazajöjjön. Mi meg majd valahogy útközben újra elkapjuk.
Isztambul szűk utcáiban nagy kaland drónozni, mert állandóan ott kell lenni mellette, néhány lépésnyire. Olyan, mintha csak lufit röptetnék.
Most viszont a torony tövében egészen furcsa dolog történt. Itt repült a drón a fejünk felett 81 m magasan, amikor egyszercsak teljesen elveszett vele a kapcsolat. De nem úgy, mint eddig, hogy a távirányító kiírta, hogy Megszakadt a kapcsolat. Hanem nincs is drón, és soha nem is volt! Pedig itt van előttünk! Azaz felettünk! A toronyból egy hosszú partvissal talán el is lehetne érni…
Oké, távirányító kikapcsolása, újraindítása. Minden program újraindítása. Ilyenkor azért jó, hogy a drón tudja a dolgát, és nem pottyan le csak azért, mert a távirányító éppen újraindul. Sőt! Akár beülhetnék egyet teázni is, a drón addig megvár a levegőben.
Az égvilágon semmi sem történik. Semmi kapcsolat a drónnal. Szerencsére őt egyáltalán nem zavarja mi folyik alatta. Automatikusan elindul a hazatérő program, és gyönyörűen leszáll a lábam elé. A közönségnek tetszik a mutatvány.
Oké, csináljunk úgy, mint akinek mindig is ez volt a terve… És most szépen összepakolunk, mindenkinek jónapot, és átmegyünk a kettes helyszínre.
Ő egy parkolóház a közelben. Nincs 200 m sem. Nyitott a teteje, így hely van bőven. És minden irányba remek a kilátás. Vagyis elvileg messzire el lehet repülni, hiszen semmi sem akadályozza a szabad rádiókapcsolatot. De azért az nem hagyott nyugodni, hogy ennyire a torony közelében így elvesszen a kapcsolat…
Felérünk a parkolóház tetejére (még lift is van!). Sehol senki. Teljesen üres. Csak néhány sirály repked a közelben. Mindenképpen felírom, hogy partvis is szükséges a repüléshez. Valamivel el kell ijeszteni innen ezeket a cuki dögöket. Legközelebb talán hozok egy macskát… Vagy talán mindegy 10-et.
Oké, sirályok elhajtása, drón elkészítése, és már repülhetünk is. Ismét irány a torony! Hiszen csak itt van az utca végén. Megyünk is szépen felé. Nagyon jó! És már mindjárt ott is vagyunk a torony előtt! És akkor még 2 méter, és lehet fotózni. Még 1. És most!
És most megint megszakadt a kapcsolat. Pont, mint az előbb: nincs drón, és soha nem is volt. Kicsit hasonlít arra a beszélgetésre, amit a gázszolgáltatónál szoktunk csinálni: Nem kérem, nincs személyim, nem is volt, és nem is lesz.
A drón persze nagyon lelkesen hazajött, majdnem rászállt egy sirályra, és tökéletesen landolt. Majd csipogott, várva a következő repülést…
Hát jó, valami térerő gubanc van a torony közelében. Erre nem repülhetünk. Nagy kár… valamit majd ki kell rá találni.
Addig is repkedünk más irányba. Hiszen annyi minden más érdekesség van még itt!
Csakhogy bármerre is megyünk, kb. 200 m után megszakad a kapcsolat a drónnal. Szerencsére a kis eszköz minden esetben gond nélkül visszatért. Néhány szúnyogot ütött csak el (jut eszembe, ideje lenne már lemosni a propellereket). Viszont semmi érdemleges épületet nem sikerült elérni.
A Galata-toronyról, és a környékéről csak néhány képet sikerült készíteni. Mára kénytelenek vagyunk meghátrálni…
De még visszajövünk! 🙂
Isztambul a levegőből: Érkeznek az első képek - 1. rész,
- Az első éles bevetés (0.930)
- Isztambul a levegőből: Érkeznek az első képek - 2. rész (0.830)
- Kislány-torony a levegőből (0.830)
- Mahyâ a levegőből (0.830)
- Technika légi felvételek (0.830)
- És a nyertes: az ecet! (RANDOM - 0.070)