Ramadán 2016 – Cukor Ünnep

Ma elkezdődött a háromnapos Cukor Ünnep!

Ez kicsit olyan, mint Amerikában a Halloween, ahol a gyerekek beöltöznek valami ijesztőnek, majd mindenhova bekopognak a környéken, hogy egy kis cukorkát kérjenek.

Csakhogy Isztambulban nem kell a gyerekeknek beöltözniük. Elég ijesztő az, amikor hatvanan állnak a kapuban, és megígérik, hogy énekelnek, dobolnak, fociznak, vagy csak áthozzák a nagymamát.

Véget ért a Ramadán. A Hold is eltűnt. 11 hónapig nincs böjt. Végre bármikor lehet enni. És bármennyit! Ezt az Iszlám országokban hatalmas lakomákkal szokták ünnepelni.

A törökök viszont úgy érzik, hogy nagy veszteség érte őket, amiért 30 napon keresztül csak este ehettek baklavát (összetétel: 98% cukor, 1% liszt, 1% pisztácia), így ezt most mindenképpen pótolni kell. Éppen minden fellelhető édességet megesznek. A török édességek pedig jórészt cukorból állnak. Innen ered ennek a három napnak a neve: Cukor Ünnep.

A gyerekek számára valóban cukor ünnepről van szó. Az ünnep kezdetekor a felnőttek ajándékokat szoktak adni a apróságoknak (a meglepetések között mindig van egy jó meleg kötött pulóver is, mégha éppen augusztus is lenne). Ők pedig utána kimennek az utcára, és végig járják a környéket. Mindenhova becsöngetnek, ahol egy kis cukrot kapnak.

Isztambulban viszont a legtöbben ilyenkor nincsenek otthon. Minden minden vallási ünnep, ez is a családokról, és a rokonokról szól.

A törököknél az a szabály, hogy mindig a fiatalabbak mennek az öregekhez. Ez nagyon praktikus, mivel rengeteg rokon van. Ők pedig egy helyen gyülekeznek. Nincs az, hogy mi éppen ahhoz megyünk át, aki minket akart meglátogatni.

A rokonság elég kiterjedt, és megvannak a megfelelő matematikai formulák, a legidősebb kiszámolására: az apai ágon vezetik vissza. De persze az anyai ágakat is meglátogatják. Szerencsére mindehhez 3 nap áll rendelkezésre. Így a fiatalok sokat utaznak, az idősek pedig sokat mosogatnak.

Valójában nem. Mert a törökök háziasszonyok ebből a szempontból nagyon praktikusak. Ahova a rokonok vendégségbe mennek, a háziasszony minden összeszedi a frissen érkezett lányokat, és befogja őket munkára.

Fontos tudni, hogy Isztambul lakosságának (hivatalosan 13 millió fő, valójában legalább 15) hatalmas része (hivatalosan 11 millió) olyan családból származik, ahol a nagyszülők vidéken élnek. Mindez azt jelenti, hogy a Cukor Ünnep kezdetekor (vagy az azt megelőző napokon) a lakosok nagy része azon igyekszik, hogy elhagyja a várost. Ehhez pedig egyetlen autópálya és 2 repülőtér áll a rendelkezésre.

Az az 1 autópálya pedig nagyon hamar bedugul. 2013-ban 15 óra alatt lehetett eljutni a közeli* Bolu városáig. És igen, akkor is dög meleg volt. És még a Facebook is be volt lassulva, mert mindenki azt posztolgatta, hogy éppen a dugóban áll..

* Bolu Isztambultól 250 km-e található, ami normális esetben 2,5-3 óra alatt járható be. Vagyis török szemmel még a szomszéd. Aki idáig eljutott, az már túljutott az Ankaraig tartó út felén. Ez úgymond a hágó Ankara felé. Ez után sok autós letér valamelyik másik útra.

Aki viszont itt marad Isztambulban, az élvezheti, hogy a város majdnem üres, és az első napokban jóformán semmi sincs nyitva.

A szokás viszont kezd megváltozni!

A vidéken lakó öregek lassan kihalnak, így menetirány szépen-lassan megfordul Isztambul felé. Csakhogy ezek a mai fiatalok egyre inkább úgy érzik, hogy eleget látják a rokonokat a Facebookon. Bőven elég, ha küldenek nekik néhány like-ot, majd lelépnek az országból pár napra.