A hamam és a kultúra – 2. rész

Tegnap megismerkedtünk a török fürdő férfi oldalán zajló eseményekkel.

Most pedig következzék a női oldal!

Az csak a nyugati utazók fejében él, hogy a hamam és a hárem tele van buja nőkkel, és egész nap egymás hegyén-hátán csak „sportolnak”. A Szülejmán sorozatnak köszönhetően bepillantást nyerhettünk a hárem igazi életébe. És valami hasonlót találunk a hamam női részlegén is. De természetesen kevesebb ármánykodással. Bár pontosabb lenne azt írni, hogy másféle ármánykodással.

Természetesen, ahogy a férfi oldalon is, a török fürdőkben a nők is híreket cserélgettek. Itt beszélték meg, hogy Ayşe, aki nincs itt, hogy átverték a piacon a tojásokkal. Még mindig próbálja kikelteni, holott műanyag. És még rá is írták, hogy Made in China.

Vagy milyen jó Fatma új frizurája. Ő most éppen itt van. Így mindenképpen jó a haja. Ha éppen nincs itt, akkor ő rajta is lehet nevetni, meg a műanyag tojásokon.

Ugyan itt tárgyalták meg, hogy ki az új titkos szeretője Musztafa-nak. Ez persze attól is függ, hogy mennyire jóképű az a Musztafa. Ha a fehér lovon érkezett kategóriába tartozik, akkor a jelenlevőknek legalább a fele. Még akkor is, ha erről Musztafa nem is tud. De ha már olyan hosszú szakálla van, hogy az már szőnyegnek is használható, akkor mindenki tagadja, hogy egyáltalán ismerné.

Tehát a hamamok női oldala is hírforrásként szolgált. Mai divatos elnevezéssel hívhatnánk Twitter-nek is. Ami azért is lehetne találó, mert nem ritkán komoly hangzavarral járt, amikor a nők összegyűltek egy kis fürdőzésre. Egyszer az egyik nagyvezírnek elege is lett abból, hogy nem tud délután aludni a szomszédos hamam-tól (ő is keményen dolgozhatott, ha már délután alszik..), és mérgében deszkákkal beszögeltette az fürdő ajtajait, ablakait.

Vegyük azért azt is figyelembe, hogy a nőknek nem voltak olyan lehetőségeik, mint a férfiaknak, hogy összejöjjenek a teaházakban, kávéházakban vagy más nyilvános helyeken. Így csak a piac és a hamam maradt az információ cserére. De a piacon férfiak is mozogtak, így nem lehetett akármiről kényelmesen beszélgetni. Ráadásul ott van szegény Ayşe néni, akit már negyedszerre vernek át a tojásokkal… Lényegében tehát csak a hamam maradt, ahol tényleg nyugodtan kiengedhették magukat.

A nőket viszont nemcsak a pletykák érdeklik, hanem a kozmetikumok is. Különösen a török nőket! Az Oszmán Birodalom pedig különleges helyzetben volt ezen a téren, köszönhetően a nagy kiterjedésének, állandó háborúzgatásának, geológiai pozíciójának, és kereskedelmi központi szerepének.

Mindig volt valami újdonság a bazárban. Mindig volt valami érdekes sampon, szappan, illatosító, vagy szerelmi bájital, amit valami távoli országból hoztak. Vagy a hadsereg, vagy a kereskedők, vagy az újonnan behozott rabszolgák. Mindig volt valaki, aki tudott valami újat mutatni. Ezeket pedig legjobban a hamamban lehetett kipróbálni.

Itt van mindjárt Ayşe néni. Ha már úgyis pórul járt a piacon, miért ne lehetne az új formulát az ő haján kipróbálni?

• Ha kihullik, akkor már úgyis mindegy.
• Ha csodaszép lesz, akkor pedig kárpótlásul összejöhet még Musztafával.
• Ha pedig lángra gyullad, akkor legalább könnyebben követelheti vissza a tojások árát…

És ez még csak a sampon!

Képzeljük el, amint 20-30 nő összegyűlik, hogy megvitassák a legújabb szerzeményeket, kencéket, és technológiákat! És ugyebár akkoriban nem volt még tv és női magazin. Minden itt a hamamban zajlott, és csak itt.

Így már láthatjuk, hogy a nők körében óriási jelentősége volt a török fürdőknek.

De nemcsak a fenti okokból.

A nők hivatalosan nem szerepeltek a politikában. De mindez nem jelenti azt, hogy ne lett volna benne a kezük egyik-másik dologban. A szultán szintjén természetesen a hárem szövögette a hálóit. De a magas rangú tisztviselőknek is voltak feleségeik, esetleg lányaik, akik ugyan úgy eljártak a hamamokba, mint az egyszerű emberek.

Miközben a férfi oldalon azon tanakodtak, miként lehetne Musztafa egy fejjel alacsonyabb, addig láthatóan a nők egy része könnyen bejuthatott a fent említett úriemberhez. Így ők dönthettek arról is, hogy Musztafa cserélődjön, vagy az otthoni bajszos társaságot újítják fel inkább.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a nők minden esetben aktív részesei voltak a politikai életnek. Erről nem tudunk sokat, hiszen feljegyzések nem maradtak. A lehetőségük minden esetre megvolt rá.

Arról viszont biztosan tudunk, hogy a házasságok itt dőltek el a nők között, nem pedig a férfi oldal.

A hamam volt a legideálisabb környezet arra, hogy a jövendő anyós párt találjon az érett korba lépett fiacskájának. Az atatürki török köztársaság előtt a nők olyan ruhákban jártak, amelyek a testük nagy részét elfedték. Az utcán való ismerkedés felért egy zsákbamacskával. Ezzel szemben a török fürdőkben a nők teljesen levetkőztek. Így a jövendő anyós jó alaposan szemügyre vehette a választékot. Valószínűleg jobban megismerte a lányt, mint a jövendő férje…

Ha megtalálta a megfelelő jelöltett, akkor már félre lehet húzódni valamelyik sarokba, hogy anyjával megbeszéljék a pontos részleteket. Ki kivel házasodik, és miként, stb… Ha pedig a két szülő megegyezik, akkor már nincs más dolguk, mint hazamenni, és addig puhítani a férjeket, amíg azok igent mondanak az esküvőre.

Másnap pedig a két férfi találkozik a hamam férfi oldalán.

„Figyelj, arra gondoltam, hogy itt van a fiam Ali. Aki nemrég lett nagykorú, és nagyon ügyes. És persze ő örökli majd a szőnyegboltot. És úgy hallottam, hogy neked is megnőttek a lányaid…”

Amennyiben az apáknak is sikerül megállapodniuk, akkor jöhet az esküvő. Melynek egyik fontos állomása szintén a hamam lesz.

A vőlegényt és a menyasszonyt is beviszik a török fürdőbe a házasság előtt. A klasszikus hétnapos török esküvőnek (ilyen ma már nincs) az egyik napja a hamamról szól. A fiúnál egyszerű a művelet, mert őt addig sikálják, míg el nem fogy a kosz róla. Vagy a fiatalember. De végül is mindegy, mert egy esküvőn senki se kíváncsi a vőlegényre.

Nem úgy, mint a menyasszonyra! Éppen ezért őt maximálisan kicsinosítják.

A lány már kora reggel, szinte kapunyitáskor megérkezik. Majd pedig estik mosdatják, hajat vágnak, fésülik, kozmetikázzák, szépítgetik. Míg végül tényleg az anyja sem ismer rá. De a vőlegény egész biztosan nem (róla viszont már írunk, hogy senkit sem érdekel. De egyébként is láttuk, hogy őt aztán tényleg nem kérdezték meg, hogy kit szeretne feleségnek).

Természetesen nemcsak az ifjú pár, hanem a hozzátartozók is a fürdőben töltik az idejüket. Hiszen számukra is fontos, hogy a különleges napra tiszták legyenek.

Ezzel a kétrészes ismertetővel bepillantást nyerhettünk a török fürdők mindennapjaiba. És láthattuk, hogy sokkal nagyobb szerepe van a kulturális életre.

A hamam és a kultúra - 2. rész, 10.0 out of 10 based on 3 ratings

---