Kislány-torony a levegőből

Mostanra több, mint 10 órai drón repülés után megtanultunk egysmást.

Megtanultuk, hogy számos dolog befolyásolja a repülést:

• Időjárás
• Szél kiemelten
• Légtér
• Domborzat
• Fák
• Rádióhullámok
• Sirályok és egyéb madarak
• Kutyák-macskák.
• És még inkább a szél

És most már azt is tudjuk, hogy még egy szereplő van: a vas!

De még mindennek előtt elrepültünk Izmir városába, hogy ott is fényképezzünk a levegőből. Elég mókás gondolat volt, hogy a repülőre egy olyan hátizsákkal ülök fel, amelyikben van egy másik repülő eszköz.

Repülőre ülve érdemes előtte átnézni az adott légitársaság szabályait. Elvileg semmi nem tiltja a drón kézipoggyászként szállítását, mert semmi olyan részt nem tartalmaz, ami a repülésre veszélyes lehet.

Viszont lehetnek olyan elemek, amiket nem engednek kézpoggyászként felvinni. Ilyen pl. ha csavarhúzó is van a drón mellett. Vagy a propellert ítélhetik veszélyesnek. Ezeket a részeket nézzük át alaposan. És ha nem vagyunk biztosak, akkor a veszélyesnek tűnő részeket inkább a feladott poggyászban küldjük.

Egyébként a drónhasználók nem ajánlják, hogy az eszközt csomagként feladjuk, mert esetleg megsérülhet. Sajnos nem alaptalan az aggodalom.

A drón repülőn szállításának másik kulcskérdése az akkumulátor. Miután repülés közben több esetben is történt olyan baleset, hogy a lítiumionos akkumulátor kigyulladt, vagy felrobbant, ezt most már erősen szabályozzák. Minden légitársaság maga dönti el, hogy milyen méretű és mennyiségű akkumulátort enged fel a gépre. Az alapszabály a következő, ebből lehet kiindulni:

• 100 Wh alatti Li-akkumulátorból korlátlan mennyiségűt vihetünk magunkkal (persze azért nem 50 kg-nyit, súlyhatár továbbra is van, meg nem kereskedelmi mennyiség)
• 100-160 Wh közötti Li-akkumulátorból max. 2 darabot vihetünk magunkkal.
• 160 Wh nagyobb teljesítményű Li-akkumulátort pedig tilos felvinni.

A jó, hogy az akkumulátor teljesítménye viszont szinte sose Wh egységben van feltüntette. Így ezt nekünk kell számolgatni. Ehhez a volt-ot, és az amperórát kell összeszorozni (lehetett volna szakszerűbben is fogalmazni, de azt reméltem, így biztosan mindenki megérti). Ezeket az adatokat megtaláljuk az akkumulátoron, meg a töltőn.

Nekem 15.4 volt-al működő 4480 mAh-es akkumulátorom van. 15.4 x 4.48 Ah = 68 Wh. Nálam a gyártó jó fej volt, és ezt az akkumulátorra is ráírta. Tehát én annyi tartalék akkumulátort vihetek magammal, amennyit csak elbírok.

Még azt ajánlják a szakértők, hogy az akkumulátorok is a kézipoggyászban legyenek. Mert ha mégis kedvük lenne lángra kapni, akkor ezt azonnal észrevesszük. És a személyzet sokkal hamarabb és könnyebben kezdheti meg az oltást, mintha a feladott csomagok között lenne valahol a gép alján…

De mint írtuk, ezek az információk csak tájékoztató jellegűek. Minden esetben ajánlott a légitársasággal írásbankonzultálni. De még így is az ellenőrzésnél mondhatják azt, hogy nem vihetjük fel a repülőre (ezért jó, ha megvan írásban is, amit a légitársasággal beszéltünk).

A fenti dolgok nemcsak a drónra vonatkoznak. Hasznos lehet azoknak is, akik más okból szállítanak nagyméretű akkumulátorokat.

Tehát itt vagyunk Izmir városában (Reggel jöttünk, este mentünk. Csak egy teát ittunk, és már fordultunk is). Egy kb. 100 éves ház felújításához kellettek a légi fotók. A ház (villa) és kertje roppant hangulatos. Tele van szép nagy fákkal. E miatt nem tudták rendesen lefényképezni az olyan részeket, mint erkély, ablak, tető, kémény, díszítő elemek, stb.. A mi feladatunk az volt, hogy berepüljünk ezen a fák közé…

Jól hangzik, ugye?

Ezek a fák nagyon régiek. E miatt pedig jó nagyok, és szépen beterítik a házat. A jó hír, hogy egyik-másik fa olyannyira megnőtt, hogy alatta egy hatalmas üres buborék keletkezett. Mint egy esernyő. Akkora hely lett, amiben még repülni is lehetett. Így végül sikerült azokat a részkelet is lefényképezni, amikhez felülről nem lehetett hozzáférni.

Ennyire részletes légi-munkánk még nem volt (sok légi-fotózásunk egyébként sem volt, remélhetőleg majd ősszel kezdődnek meg a komolyabb munkák). Több, mint 4 órát repkedett a drón a ház körül. A szél által folyamatosan lengedező ágak és levelek között egy valóságos 3D labirintus volt. Egyszerre kellett a kijelzőt, és a drón környékét figyelni. És ügyelni a szélre is.

Rettentő fárasztó volt az állandó koncentráció. Amint lemerült az egyik akkumulátort, újat tettünk a gépbe. A régit pedig feltettük a töltőre, és már repültünk tovább. A gyors töltőnek köszönhetően, szinte folyamatosan a levegőben volt a drónt.

Végül mégiscsak a gravitáció győzött. Az egyik alkalommal a szél a vártnál jobban meglökte a drónt, mire a propeller beleakadt a közeli levelekbe. Innentől kezdve pedig nem tudott tovább repülni. Sikítva zuhant le a (szerencsére) 7 m-es magasságból.

Eltört 2 propeller, és a kamera tartó egyik lába. A propellerek cseréje után ismét a levegőben voltunk. Csak onnantól már az összes kép 27 fokban balra dőlt… A kameratartó lábat a szervizben kb. 3000 ft-os áron egy hét alatt megjavították. A tartalék propellerek 8000 ft-ba kerültek.

Járhattunk volna rosszabbul is. Drón esetében egész egyszerűen nem szabad kockáztatni. Még a legkisebb ütközés is a drón lezuhanásával fog járni. És akkor már az a kisebbik probléma, hogyha a drón darabokban lesz. A nagyobbik kérdés, hogy mire, kire fog ráesni…?

Egy hét után újra repülőképesek lettünk. Így egy könnyebb terepet választottunk: Isztambul, Kislány-torony.

Nekem könnyen megközelíthető, mert csak átmegyek hajóval Beşiktaş-ból. Hétfő reggel tömeg sincs (mármint a parton, mert az utak annál jobban tele vannak). A Kislány-torony pedig nem magas. Körben pedig nyílt tenger… ugyanmár mi baj történhet!

Na persze…

Nemrég találtam is egy kolléga filmjét a YouTube-on, ahol ő is így gondolta. Mígnem a drón teljesen megőrült, és kedve szerint kezdett bele egy légi-táncba. Mint kiderült, valószínűleg a környező hajó rádiója okozta a problémát. Mi pedig bőven találunk zavaró tényezőket a Boszporuszon! Óceánjáró hajók, radarok, mobil átjátszó állomások, titkos amerikai/orosz tengeralattjárók, stb…

Most már egészen bizonyos, hogy Isztambulban a fő mumusunk a rádió kapcsolat lesz. Egyenlőre megúsztuk annyival, hogyha a drón kb. 150 m-nél messzebb megy, akkor megszakad a kapcsolat.

Ez most már annyira megszokott lett, hogy meg se lepődtünk rajta. Sőt! Pont ennek tesztelésére választottuk a Kislány-tornyot, mint próba pálya.

Találtunk ugyanis egy remek programot (Litchi), amivel a drónt végre tényleg drónként tudjuk használni! Eddig úgy ment minden, hogy a drón kameráján keresztül néztük, hogy merre megy. No meg kívülről, ami azért roppant praktikus, ha éppen tolatunk. Ez volt a vizuális irányítás. Egészen addig, míg meg nem szakadt a rádiókapcsolat, majd valami hasonló problémába ütköztünk.

A Litchi programban viszont előre meg tudjuk tervezni a drón repülését. Minden egyes mozzanatot: merre repüljön, milyen magasan, milyen sebességgel, merre nézzen a kamera, mikor készítsen fényképet, stb… Ha egyszer elindítjuk a programot, akkor utána már akár beülhetünk teázni is. A drón megy magától, teszi a dolgát. Mégha a kapcsolat megszakad, akkor is.

Persze, ha útközben valaminek nekimegy, akkor éppen úgy leesik, mintha ember vezérelte volna. Ezért aztán jó alaposan meg kell tervezni az útvonalat.

A tervezés egyébként elsőre nem nehéz, mert ott a Google műholdas térképe. Most már kevésbé pontatlan, mint a kezdeti időkben. Viszont a magassági pontok nagyon hiányoznak.

1-2 információt meg lehet találni a Wikipédián, mint pl. milyen magas a Kislány-torony. De az nem derül ki, hogy milyen szögből, és milyen magasságból érdemes fotózni. Szerencsére viszont olyasmit már könnyen megtudhatunk, hogy hol lesz a Nap, Hold egy adott időszakban.

Így tehát sok tervezéssel, próba repüléssel végül igazán izgalmas útvonalat lehet készíteni. De nemcsak, hogy a videó lesz látványos, de nem fog úgy zötyögni, mint amikor én irányítom a drónt. Ráadásul olyan manőverekre is képes, amelyet én majd kb. 8-9 év múlva fogok tudni megcsinálni. Mindezt zökkenőmentes kamera állással úgy, hogy a céltárgy is mindig pontosan középen marad.

A legjobb rész viszont mégiscsak az, hogy ezt a repülést el lehet menteni. Így a drón bármikor újra pontosan ugyan azt az utat végig tudja repülni, pontosan ugyan ott fog fényképezni, pontosan ugyan azt a videót fogja készíteni. Ebből pedig a későbbiekben nagyon látványos filmeket lehet készíteni az olyan változó dolgokról, mint pl. egy épület felújítása.

Így végül a repülést a következőként terveztük:

Elsőnek elkészül az útvonal. Még otthon, a szobából. Kényelmesen fotelből, chips+kóla bőséges fogyasztása mellett.

Ezek után kimegyünk, és megnézzük a valóságot. Egy akkumulátort (20 perc repülés) rááldozunk arra, hogy ellenőrizzük a terveket, megnézzük a magasságpontokat, stb…

Utána leülünk egy közeli padra, javítjuk a tervet, és indítjuk az automatizált repülést.

Ebből végül csak a közeli pad az, ami terv szerint zajlott.

Mire a gyerkőcök elaludtak, a sarki kisbolt is bezárt. Pedig az úriember elég kitartó. Sok családfő tölti ott a fél éjszakát arra várva, hogy az asszony végre elaludjon, és biztonságosan haza lehessen menni. Így azért eléggé sokáig nyitva szokott lenni. De azért ennyi ideig mégsem… Chips végül nem lett. Sem kóla. Csak repülési terv. Tele homályos részekkel… Ezek mint kiderültek annyira homályosak voltak, hogy az egész éjszakai tervezés a kukában végezte. Végül a helyszínen kellett a nulláról új tervet készíteni…

Szóval hétfő reggel. Minimális szél, tűző nap. A szerencsésebbek ilyenkor az irodában próbálnak kapcsolatot létesíteni a való világgal. A nem szerencsések viszont éppenhogy a valósággal küzdenek. Ők valamelyik dugóban állnak, és dudálnak. Mondhatnám azt, hogy a tengerparton egyedül voltam.

De nem mondom, mert nem voltam egyedül. De azért elég kevesen sétáltak ilyenkor. Minden tökéletes volt a repüléshez. Találtam egy jó árnyékos padot a Kislány-torony közelében. Úgy terveztem, hogy a Boszporusz-híd felől fogok rárepülni.

Felkészítettem a drónt a repülésre, és beültem az árnyékba. Kiadom a felszállási parancsot, és máris..

… máris kapok egy hatalmas hibaüzenetet: túl sok a zavaró fém. Az iránytű kalibrációja nem sikerülhet. Repülés letiltva.

Nos jó… menjünk odébb néhány métert. Új próba. A hibaüzenet a régi. Megint tovább mentünk pár métert. Megint hiba. … Na jó, az így nem lesz jó.

Persze itt vagyunk a Boszporusz partján, ahol minden betonból van. Vasbetonból. Jó kis időtálló part lett kiépítve. Csak a drón van megőrülve a zavaró tényezőktől.

Végül csak sikerült egy olyan helyet találni, ami alkalmas volt a felszállásra. Így pár perc múlva már a Kislány-torony fölött köröztünk, elsősorban magassági adatokat gyűjtögetni.

Sok minden nincs itt, hiszen alul a tenger, felül meg az ég. Nagyon nincs minek nekimenni. Kivéve persze a sirályokat. Inkább az volt a kérdés, hogy milyen magasságból érdemes fényképezni, videózni.

De azért úgy kellett a repülési tervet kiválasztani, hogy nagyon közel mégse menjünk a vízhez, mert bármikor jöhet egy kisebb vagy közepes hajó. Felfele elvileg szabadok voltunk, de egyszercsak a közelben elment egy mentő helikopter. És elég alacsonyan repült. Nem hiszem, hogy 100 m-nél magasabban lett volna. Mi pedig legálisan felrepülhetünk 100 m-ig.

Ez azért így elég ijesztő… És ilyenkor mindegy, hogy melyikünk repül szabálytalanul… Úgyhogy inkább legyünk még óvatosabbak.

Nos, ez is megvolt. Összeszedtünk minden adatott, ami a repüléshez kell. Meg egy halom bámészkodót is sikerült összegyűjteni.

Ezek alapján beültem az árnyékos padra, hogy rendesen megtervezzem az útvonalat. Majd újra kerestem egy olyan helyet, ami nincs tele vassal, hogy a drónt újra a levegőbe lehessen küldeni.

Elküldtem a kiindulási pontra. Majd elindítottam a repülési programot.

Normál esetben ilyenkor hátra lehetne dőlni. Nálam ilyen messze nem volt. Rólam csak a víz dőlt. Főleg, amikor a madarak kezdtek belenézegetni a kamerába. Még csak az kellene, hogy valamelyikkel összeütközzünk!

De egy darabig szépen futott a program. A drón megközelítette a Kislány-tornyot, majd elkezdte a fordulót körülötte. Egészen jó, és roppant izgalmas!

Aztán eljutottunk oda, ahol megszakad a rádió kapcsolat. Itt kezdődött a körömrágás… most az ég világon nem tudunk semmit, és nem látunk semmit..

Mert bár a program biztosan lefut, vagy ha valami baj van, akkor is visszajön a drón a kiindulási pontra. Több olyan vészhelyzeti forgatókönyv is van, aminek a biztonságos visszatérés az eredménye. Kivéve ha útközben elgázolunk egy sirályt… abból csobbanás lesz..

Az emberek egyébként olyan kedvesek, és aggódóak voltak:

– Azok a sirályok nagyon közel repülnek ám!
– Bizony! Szeretnék, ha a drón végre eltakarodna a területükről…
– Mi történik akkor, ha az egyik madár nekirepül a drónnak?
– Akkor a drón beleesik a tengerbe…
– És akkor mit fogsz csinálni?
– Nem tudom… talán elszavalom Pető összes versét…

Végül a repülés sikerült. És ezzel a tesztelés is. Így ezt a programot még sokat fogjuk használni!

És közben lett egy jó kis videónk is.

Mindezek után szépen összepakoltunk, a sirályok is megnyugodtak. A nézők is szétszéledtek. Közülük néhány meghívott egy teára..

 

Kislány-torony a levegőből, 10.0 out of 10 based on 4 ratings

---