Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Török szokás szerint odébb tolom az út széli virágcserepeket, hogy legyen hely leparkolni.

Mindezt üdvös dudaszó kíséri. A mögöttem állók már roppant türelmetlenek. Hiszen már legalább 3 másodperce várniuk kell. Kedvem lenne leülni a kocsi orrára és meginni egy csésze teát.

Parkolás után (ami tartott 30 másodpercig, és ez idő alatt elhangzott két színionfa D duda feldolgozásban) indulunk tovább. Ez itt az igazi Isztambul. Nem, nem a történelmi, ahol szűk utcák vannak, kacskaringóznak a meredek emelkedőkön keresztül. Ezek a szűk modern utcák, melyek kacskaringóznak a meredek emelkedőkön keresztül. Érezhető a különbség, ugye?

Nem? A történelmi kerületekben a fél város a hátsó kisutcákban közlekedik. Míg a modern részekben a teljes lakosság. Köztük az emeletes busz is. Ő még a végén beszorulna valamelyik faház alá.

No tehát indulunk! Vagy mégsem? Éppen hatalmas dugó van az egyirányú utcában. Egyik irányból 3 autó jön. Másik irányból pedig 9. De mégis a 3-autósok fognak nyerni, mert velük van a kukás autó. Viszont amíg ez kiderül, az eltart pár percig. Ezek szerint mégiscsak megiszom azt a teát!

Itt a sarkon van egy büfé, jó kilátással az eseményekre. Az öreget már tudják, mikor szokott műsor lenni, mert ők éppen most megérkeztek. Mondjuk nem nehéz kikalkulálni az időpontot, a kukás autó már messziről hallatszik. Lehet tudni, hogyha ő jön, akkor meghátrálásra kényszeríti az autókat, és ezzel egyirányúsítja az utcát, olyan jó 20 percre.

Ezzel egyébként helyre is állna a rend, ha nem menne a kukásautó is szembe a hivatalos forgalommal.

Beülök a nézőközönség közé. Ez is a klasszikus isztambuli büfé, teázó: csak kis lukból áll, az ügyfelek pedig az utcában elhelyezett asztaloknál ülnek. Egyszerűbb a takarítás, korlátlan a terület. És még légkondira sincs szükség. Igaz, az asztalok és székek fele az úton vannak. De a törzsvendégek pontosan tudják, meddig lehet a beszélgetés közben a teáscsészékkel kalimpálni, hogy a kukás autó még pont ne vigye el az értékes italt. Meg a kezüket se.

Oké, tiszta lett az utca. Én is beülhetek végre az autóba, hogy kiássam magamat a szűk parkoló helyről. Ki volt az, aki elém állt? És egyáltalán hogy fért be oda??

Alig 20 perc és 20 liter izzadság után máris száguldunk a kisutcában. Változatosság kedvéért a hivatalos forgalommal szemben. Erre ment a kukás autó is. És erre rövidebb az út.

Mindjárt az első kanyarban, ahol kb. 40 fokos emelkedő van, mindjárt kapunk egy szembejövő autót. A hallgatólagos megállapodás szerint itt mindenki hagy egy kis helyet pontosan az ilyen az ilyen alkalmakra, így itt nem parkolnak az út szélén. Ennek köszönhetően egy néhány perces balett után ki is kerüljük egymást, és már mehetek is tovább.

Ez a szűk utcákban kerülgetősdi csak az első öt évben idegesítő. A hatodik kezdve már rutinból, padlógázzal, és törökül káromkodva kerüljük ki egymást. Szóval nem nagy ügy: kicsit előre, kicsit jobbra, kicsit visszatolatni, kicsit balra, kicsit előre, kicsit jobbra, kicsit visszatolatni, kicsit balra, kicsit előre, kicsit jobbra, kicsit visszatolatni, kicsit balra, kicsit előre, kicsit jobbra, kicsit visszatolatni, kicsit balra, kicsit előre, kicsit jobbra, kicsit visszatolatni, kicsit balra, kicsit előre, kicsit jobbra, kicsit visszatolatni, kicsit balra, kicsit előre, kicsit jobbra, kicsit visszatolatni, kicsit balra, kicsit előre, kicsit jobbra, kicsit visszatolatni, kicsit balra, kicsit előre, kicsit jobbra, kicsit visszatolatni, kicsit balra, kicsit előre, kicsit jobbra, kicsit visszatolatni, kicsit balra, kicsit előre, kicsit jobbra, kicsit visszatolatni, kicsit balra, kicsit előre, kicsit jobbra, kicsit visszatolatni, kicsit balra, és már készen is vagyunk. Aki nem tudja megjegyezni, annak elküldöm PDF-be. Nyomtassa ki, és tegye be a kesztyűtartóba!

Megyünk tovább, és nemsokkal később már fel is értünk a dombra! Még egy kicsit egyenesen, majd balra lemegyünk egy jó meredek utcában. Elég durva egy lejtő, de nem kell aggódni, mert a végén, a fordulóban van egy csomó ATM. Így ha nem működne a fék, akkor is lesz egy halom pénzünk, amiből vehetünk egy új autót.

No de ballagjunk tovább! A változatosság kedvéért nem egyenesen megyünk, hanem jobbra. Ennek oka az is, hogy előttünk van egy ház. Meg balra is. Mögöttünk pedig… na de onnan jöttünk, minek mennénk oda vissza? Majd este!…

Tehát akkor jobbra. Itt az utca végén (kikerüljük közben azokat, akik pont ebben a hátsó utcában szándékoznak piknikezni) vár a főút. Onnantól kezdve már könnyebb utunk lesz. Persze nem. De előbb ki kell jutni rá.

Ez egy eléggé bravúros kiállás. Egyfelelől felfelé kell menni, miközben nem látunk ki az útra. És jobbról is, meg balról is elég erős a forgalom. Szerencsére a helyiek már megszokták, hogy ebből a lukból időnként kiugrik egy autó. Én is így teszek.

Egy taxis mindjárt panaszkodik. Drágaságom, ezt tőletek tanultam, mondom neki. Ezt a drágaságomozást is. Valószínűleg Gollam is eredetileg Isztambulban volt taxisofőr. Abból is látszik, hogy Frodóékat a hosszabb, de kisebb forgalmú úton vitte Mordorba.

Tanultam mást is a taxisoktól. Szívesen felmondanám neki a leckét. De ha tényleg szükség lesz rá, akkor inkább a magyar szólások közül válogatok majd, és azokat fordítom. Mi ennél azért ennél sokkal cifrábbakat is tudunk.

Miközben a taxis lelassított, hogy társalgásra bírjon, kellően feltartotta a forgalmat ahhoz, hogy még 8 autó kiugorjon a kisutcából. Ebből kettőnek sikerült úgy megállnia az út közepén, hogy komoly forgalmi dugót okozzon.

Vagyis okozna, ha nem erről a főútról lenne szó. Itt ugyanis teljesen mindennaposak az olyan helyzetek, hogy 1-2 autó, busz beszorul. Vagy valaki úgy dönt a kamionjával, hogy megáll az út szélén egy kis árupakolásra (rosszabb esetben a közepén, még rosszabb esetben keresztben), amivel rendesen felborítja a közlekedést. De mivel az ilyen esemény naponta többször is megtörténik, a helyiek rutinban vannak.

Itt teljesen természetes, hogy a szembejövő sávban haladunk (és ledudáljuk a szabályosan közlekedőt – ő baja, minek megy szabályosan?), vagy vissza kell tolatni 100 m-t. Vagy a csuklósbusz valamelyik kisutcában próbál előbbre jutni. Majd amikor onnan kifordul a főútra, akkor újabb kalamajkákat okoz.

Nem megyünk azért sokat a főúton. Mindjárt befordulunk jobbra, a dombra felvezető úton. Ez egy kis hátsó utca. De valójában ez az igazi főút, mert itt lehet kijutni a kerületből. Természetesen egyirányú. Kivételesen a fő forgalom a hivatalos irányba szokott haladni. Mégis, olyan 5 percenként jön 3-4 autó, amelyik csakazért is szembe akar menni a tömeggel. Nem tudni, ez miért jó nekik, hiszen a kb. 8 párhuzamos utcán sokkal egyszerűbben lejuthatnának a dombról.

Sebaj! Megint kicsit előbbre megyünk, majd kicsit hátra, megint előre, kicsit hátra, kicsit jobbra, és elférünk! Ha ezt a fizika tanárom látná!..

Végül csak felértünk a domb tetejére. Innen már nincs messze a parkolóház. Csak egy ugrás! Majdnem szó szerint.

Egy meredek, de azért kacskaringós út vezet le hozzá. Nem olyasmi, amit a sárkányrepülősök használnának a felszállásra. Inkább, mint amit az ejtőernyősök. Olyan meredek. Ennek ellenére mégis 3 motoros jön szembe mire leérünk. Ő is egyirányú utca. De ezen már nem lepődünk meg.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.5/10 (2 votes cast)
Isztambul közlekedése 10, 9.5 out of 10 based on 2 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


82
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    otuz
    “30”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések