Dög meleg van

Nem kell kinézni az ablakon, hogy tudjuk: Isztambulban dög meleg van.

Azért sem kell kinézni, mert a klíma idebent romlott el, nem pedig kint. Az ablak pedig beszorult. A hűtőt pedig megszállták az ördögök, így csak 15 fokra tud bármit is lehűteni.

Szóval nem kell kinézni, mert idebent is dög meleg van.

4 órája kaptam egy csésze forró teát, és még mindig nem hűlt ki..

Azért abban is van pozitív élmény, hogy idebent melegebb van, mint kint: ha kimegyek az utcára, akkor végre hűvösben vagyok! Mondjuk sapkát azért nem húzok…

Amikor ilyen nyárias idő van, akkor a törökök ha csak tehetik, kint vannak az utcán. Egyébként is jellemző náluk az éjszakai élet, amire a korábbi Ramadán még egy lapáttal rátett. Most az emberek simán kint vannak az utcán éjjel 1-2-kor is. És… nem akarnak hazamenni.

Talán mert azzal eszükbe jut, hogy másnap dolgozni kell.

Meg talán mert eddigre a lakás fala is felvette a környezet hőmérsékletét, és így éjjel olyan, mintha egy kemencében aludnánk. Mondjuk ilyenkor lehet jó pizza tésztát készíteni!

A legrosszabb időszak viszont mégiscsak a kora este. Olyan délután 6-7 körül kezdődik, amikor kezd lehűlni a levegő. Normális esetben ennek jónak kellene lennie. De hát ugye Isztambulban mi az, ami normális…?

Nekünk ugyanis itt van a Boszporuszunk, ami elválasztja Európát Ázsiától. Vagy Ázsiát Európától. Nézőpont kérdése… persze nem Afrikát az Antarktikatól, bár így is lehet nézni a dolgokat… csak ahhoz nagyon fejre kell állnunk.

Szóval Boszporusz: lehet bele lábat lógatni, rajta hajózni, fölé hidat építeni, alatta pedig alagutat. Tehát jó, hogy van. Télen fűt, nyáron hűt. Persze nem… de azért jó erre gondolni.

Nyáron a Boszporusznak hála Isztambul jelentős része úszik a párában (meg valószínűleg az is szerepet játszik, hogy kb. 17 millió ember izzad.. – az ilyenekbe olyan jó belegondolni). Most is éppen 70% felett van. De ez majd este lesz mókás, amikor hűlni kezd a levegő, és a páratartalom hirtelen felugrik 100%-ra. Ez az a pont, amikor nem lehet tovább izzadni.

Ez az a pont, amikor a fűszerekben lévő csomósodásgátló is összecsomagol, és elutazik valamelyik skandináv országba.

Ilyenkor van az a pont, amikor nem tudom, mit csinálunk… csak megpróbáljuk valahogy túlélni..

Napközben viszont van opció: ki lehet menni a zöldbe!

Ilyesmi, mint zöld, sajnos nem sok maradt Isztambulban. Így ami csak van, azt mind megpróbálják az emberek kihasználni. Főleg hétvégén! Ilyenkor kimennek az emberek egyet piknikezni.

A zöldet pedig tényleg szó szerint kell érteni. Mivel hogy abból kevés van, így az emberek minden zöldet ellepnek. Még az út közepén lévő járdaszegély is megtelik. Ahol utána vidáman füstölnek a grillsütők.

Ez az átláthatatlan füst egyébként nagyon jót tesz a közlekedésnek. Az ember nem látja, hogy ki az az állat, aki szabálytalanul elépofátlankodott. Szerencsére a török nyelvben a személyes névmásoknál nincsenek ilyenek, mint hímnem, nőnem, semlegesnem (mint pl. az angolban). Így nem kell tudnunk a sofőr nemét, hogy kellemes tanácsokkal lássuk.

A grillsütő a törökök kedvence. Ezen egyszerűen nem lehet elrontani az ételt. Meg kell várni, míg nem látunk a füsttől, és akkor jó. Ráadásul teljesen mindegy, mit teszünk rá: zöldséget, húst, macskát az utcából, halat a Boszporuszból, vagy amit éppen lehet találni, és nem fut el elég gyorsan. Így roppant praktikus. A bazárban sok helyen kapható, számtalan fajtája.

Az igazi török pedig nem indul el grillsütő nélkül. Még akkor sem, ha csak a közértbe megy. Pláne akkor nem, hiszen nem lehet tudni, hogy nem-e ezt az időpontot választotta az anyós, hogy megjelenjen az asszonykörrel együtt. Így esetleg előfordulhat, hogy a ház ura inkább a szabadban tölti az éjszakát.

Szóval a grillsütő a törökök társa. Bárhova is mennek, ez is velük megy. Az autóba is ezt pakolják be először.

De nemcsak az autóba. Még a hajóba is! Meg a csónakba is. Hiszen attól még, hogy a tengeren vannak, még lehet sütögetni.