Míg ön dolgozott, ezt csinálta a gyereke

Anatólia mindig is a kereskedelem földrésze volt. Amikor az európaiak még csak tapogatóztak Amerika felé, Isztambulban már állt a Fedett Bazár.

De már a török bazár is csak az utolsó lépcsője annak a kb. 10.000 éves történelemnek, ami a kereskedést jelentette: 3.5 kontinens találkozik itt (Európa, Ázsia, Afrika és a Közel-Kelet), és egyúttal több nagyon fontos átjáró is itt található. Csakhogy néhányat említsünk:

• Az európai vándor madarak kb. fele ezen az úton megy Afrikába (másik fele a Gibraltáron).
• Selyem út.
• Fekete-tengeri kereskedelmi útvonalak.
• stb..

Mindezek után nem csoda, hogy az élet szinte minden területét behálózza a kereskedelem és az üzlet.

De még az olyan részek is, mint az egészségügy vagy az oktatás.

Ennek számtalan előnye van (pl. ha van pénze az iskolának, akkor jobbak a felszerelések, képzettebbek a tanárok, stb..), és hátrányai is (akinek nincs pénze, az nem tudja ezeket a szolgáltatásokat igénybe venni).

Ezen kívül az üzlet az üzlet. Még akkor is, ha iskoláról, vagy kórházról van szó. Nem érdemes szépíteni, ez is egy üzleti modell, ahol a bevétel áll az első helyen.

Ez pedig egy érdekes szituációt hozott létre. Magán iskolát, kórházat bárki alapíthat. Ehhez néhány feltételt kell csak teljesítenie. Hasonlóan, mint pl. egy étterem esetében. Aztán majd az ügyfél eldönti, hogy mennyire elégedett. Aki jó szolgáltatást ad, annak elégedett és visszatérő ügyfelei lesznek. Akiével viszont nincsenek az emberek megelégedve, az előbb-utóbb úgyis bezár.

Ez az elv.

A gyakorlatban viszont a gyerekek véleménye csak a legritkább esetben egyezik meg a szülőjével. És ezt sajnos nagyon sok magán iskola ki is használja. Ráerősítve azzal, hogy a szülőnek sokszor nincs ideje a gyerek tudását felmérni, esetleg nem is tudja (ha a szülő nem tud angolul, akkor tudja tesztelni a gyerek angol tudását).

Évek alatt rengeteg olyan magán iskola és óvoda jött létre, és működik, amelyik csak látszólagos tudást ad. Olyan helyről is lehet hallani, ahol a teszt-feladatokat a tanárok töltök ki. A szülő pedig büszke a gyerekére, hogy 90% felett teljesít. A gyerek pedig nem fogja elárulni, hogy ez idő alatt ők rajzfilmet néztek..

Ezek a kisebb-nagyobb manipulálások azért lassan-lassan kiderültek. És ma már a szülők szeretnék látni, hogy valóban mi történik a gyerekükkel addig, amíg ők dolgoznak. Mire is adták azt a nem kevés pénzt. A komolyabb iskolák pedig ennek próbálnak is eleget tenni. Félig-meddig Nagy Testvér módjára.

Amikor Árpi befejezte az óvodát, akkor utolsó napra behívtak minket. Ezen a napon a gyereknek 20 percen keresztül kellett bemutatnia, mit is tanult abban a félévben. Mindezt szülők, tanárok, stb.. előtt. Nem volt egyszerű. És Árpinak is komoly kihívás volt, hogy ennyi ember elé kiálljon (ez amúgy része a képzésének is, hogy tudjon előadást tartani).

Ezen kívül kaptunk 3 igencsak megpakolt dossziét, amiben az év közbeni feladatokat láthattunk. Ezek közül szúrópróba szerűen kiválasztottak egyet-egyet a tanárok.

Mellé pedig még egy DVD-t is kaptunk, tele olyan videókkal, amelyeket év közben vettek fel. És ezek bizony egyáltalán nem photoshoppolt filmek.

Egész évben pedig kaptuk a fényképes beszámolókat, hogy aznap éppen mi történt.

Ez bizony igencsak Nagy Testvéres módszer. De egyúttal biztosak lehettünk abban, hogy mit is csinált a gyerek év közben.