Kérem távozzanak! Nincs itt semmi parkolnivaló!

Azt mondja az ISO álarcos barátja, hogy egy átlagos autó 15 m² helyet igényel a parkoláshoz.

Ezt a területet a törököknél simán lehet 70%-al számolni. De Isztambul belvárosában akkor az 5%-a is elég, hogy oda egy emeletesbusz beparkoljon.

Na most, Isztambulban 3.5 millió autó található (ennek a 88% éppen dudál). Ha pedig mindegyik 15 m²-t igényel, akkor az összesen 52,5 km².

Szerencsére Isztambul területe ennek kb. százszorosa (5461 km²), de azért ennek jelentős részét a házak foglalják el. Útnak csak 25.000 km marad. Még erre is kényelmesen felfér az összes autó. És ezzel nem is lenne gond.

Csakhogy mindenki ugyan arra az egy helyre akar parkolni: a belvárosba.

A történelmi városközpontok egyik jellegzetessége, hogy olyan hangulatos kisutcákkal van tele. Ide viszont legtöbbször beférni is alig lehet, nemhogy parkolni.

Sebaj! Kicsit odébb, a belvárostól kijjebb már megállhatunk, aztán besétálunk. De nem Isztambulban, ahol a mag 20 km-es körzetében lehetetten parkolóhelyet találni.

A törökök nem is vacakolnak a kereséssel. Megállnak ott, ahol éppen tudnak. Ez pedig a legtöbb esetben igencsak extrém helyet jelent. Pl egy látszólag kis forgalmú utca végén (e miatt egy-másik kisutca hallgatólagosan parkolónak van kinevezve: két végéről beállnak az autók, és teljesen lezárják). Vagy bármi olyan helyen, ahol remélhetőleg 20 percig nem jön semmi, ki lehet kerülni, nem lesz útban. Jelentsen ez egy járdát, kuka előtti helyet, buszmegállót, zebrát, sarkot, lépcsőt, vagy csak simán az út szélén. Mondjuk egy háromsávos út esetén két és fél sávot.

Tehát ha parkolni kell, akkor parkolni kell. Nincs mese. De ha már legalább a helyet nem választjuk meg (találunk egy lukat, és az jó lesz), de legalább a stílusát igen!

Egyik módszer, amikor megpróbálunk tisztességesen parkolni. Ha nem is szabályosan (arra esélyünk sincs), de legalább látszólag helyesen: párhuzamosan az utcával, vagy a sarokkővel, vagy a kukával, vagy macskával, vagy bármivel, amit csak találunk.

Ez legtöbbször roppant macerás, mert alig van hely, és mögöttünk is mindenki toporzékol.Nem is beszélve arról, hogy idő közben a macska is odébb megy.

De viszont roppant elegáns. És a rendőr is kevésbé morcos, ha így teszünk.

Másik módszer már sokkal kedveltebb. Ez az úgynevezett ahogy sikerül. Ilyenkor úgy parkolunk, ahogy sikerül. Csak két feltételnek kell teljesülnie: 

  1. A forgalom továbbra is haladjon. Mégha csak egy kis lukon is.
  2. Valamivel egyértelmen jelezzük, hogy mi ott parkolunk. Ne higgye a mögöttünk levő, hogy a piros lámpára várunk. Ezt tehetjük pl a szélvédőre felhelyezett macskával.

Ajánlott valakit a kocsiban is bent hagyni, hogy

  • Nehezebb legyen elvinni
  • Legyen, aki mindenkinek kimagyarázza, miért is zárta le az utata
  • Vész esetben odébb tudjon menni.

Főleg ez az utóbbi létkérdés. Hiszen, ha jön a rendőr, akkor menni kell. De legalább úgy tenni, mint aki mozgásban van.

Amint megjelenik a biztonság szirénás őre, az egymás hegyére-hátára összeparkolt autók egy szempillantás alatt kibogozzák magukat, és a szélrózsa minden irányába eltűnnek.

Mindeközben a rendőr mögött érkezők – megörülve a frissen felszabadult temérdek helynek – mindjárt le is parkolnak. Szintén egymás hegyére-hátára.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
Kérem távozzanak! Nincs itt semmi parkolnivaló!, 10.0 out of 10 based on 2 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .