Ne vidd el az oszlopomat!

Isztambulban parkolóhelyet találni nem könnyű.

A talált helyet megtartani pedig még nehezebb.

Ezt már többször tárgyaltuk, hogy Isztambulban egy parkolóhelynek értéke van. Bizonyára lehetne találni valami váltószámot, hogy 1 négyzetméter parkolóhely mennyit is jelent aranyba. De akinek kocsija van, inkább eladja az értékeit, minthogy lemondana a parkoló helyekről.

Így van az az önkormányzatokkal is. Bár nem valószínű, hogy ők lemondanának bármiről, pláne ha az értékes is egyben. Nekik viszont megvan a joguk, hogy a saját területükön bármikor bármit parkoló területnek nyilvánítsanak. Vagy ennek a fordítottja, hogy egy parkoló helyet visszavonjanak. Ezen utóbbit közhírré tétetik! kikiabálás helyett csinos kis oszlopokkal szokták bejelenteni. Mégpedig úgy, hogy kiraknak 1-1 oszlopot úgy, hogy oda ne lehessen parkolni.

Ebből is azért több fajta van. Egyik az, ami erős, kitartó. Időjárás és lakosságálló. Pl. vas oszlop.

Aztán van olyan, ami inkább a bizonytalan kategóriába tartozik. Ezek műanyagból készülnek, melyek könnyen elhajlanak. Így semmi baja nem lesz az autónak, ha egyszerűen elüti őket, vagy ráparkol. Őket olyan helyeken szeretik használni, ahol mintha bizonytalanok lennének, hogy tényleg megtiltsák a parkolást. Vagy ahol sok-sok büntetőcédula kiosztásában reménykednek.

De vannak olyan oszlopok is, amelyeknek a tiltás mellett dekorációs szerepet is szántak. Egyik kerületben látványos beton golyókat pakolgattak az út szélére. Szépen, elegánsan jelezték, hogy eddig mehet az autó, onnantól pedig már a gyalogosoké a terep. Csakhogy a tervből kimaradt az, hogy a magas padlós autók egy része (és így a csuklós buszok is) gond nélkül rá tudott parkolni ezekre a beton golyókra. Csak kicsit oda kellett figyelni.

Másrészt a golyók, ahogy a nevükből is látszik, gömb alakúak. Így senkinek sem jelentett gondot, hogy parkolás előtt kicsit odébb görgessék őket. Néha ez a kicsit kissé félresikerült, és olyankor a betongolyók legurultak az egyik meredek kisutcán…

Szó mi szó (illetve betű mi betű), ezek a gurulások látványosak voltak, így végül is a betongolyók betöltötték a nekik szánt szerepüket.

A fentiek alapján azt gondolnánk, hogy a leghatásosabbak az erős, kitartó oszlopok. Bizonyára ez a világ sok országában így is van. De nem Törökországban, ahol a szükség oszlopot bont. Vagy akár aszfaltot is. Mert hát parkolni kell valahol.

Annál is inkább reménytelen az önkormányzat küzdelme, mert az isztambuli lakások eleve olyanok, ahol valamit mindig szerelni kell. Így még a 80 éves Ayşe anyó is fel van szerelve a legmodernebb fúró-csavarhúzó-szilikonragasztó készlettel. És a 80 éve alatt sok mindent látott, sok mindent szerelt. Neki nem kihívás egy oszlopot szétcsavarozni…

Így igazándiból nem is az a kérdés, hogy az oszlopot ki lehet-e szedni a helyéről. És mégcsak nem is az, hogy hogyan vagy mikor. Az igazi kérdés az, hogy KI fogja az oszlopot kimozdítani a nyugalmi állapotából. Mert ő ezzel hallgatólagosan jogot formált rá. Vagyis onnantól az ő tulajdona lesz. Valójában persze nem, de az utca elfogadja, hogy hősünk az oszlopot örökbe fogadta, így onnantól ő uralja azt a parkoló helyet.

Innentől kezdve pedig roppant nagy udvariatlanságnak számít, hogyha azt az oszlopot bárki más is birizgálni kezdni. Vagy még rosszabb, ha az a más oda még be is parkol!

De hát Isztambulban mégiscsak majdnem 20 millió ember lakik, így sajnos udvariatlan embert is lehet találni. Olyat is, aki a sor elejére áll (és még csak nem is taxis…). Meg olyat is, aki az így örökbefogadott parkolóhelyre beáll. Így egyesek biztosak akarnak lenni benne, hogy az oszlopot senki se fogja piszkálni. Olyankor pedig különféle őrző-védő megoldásokat vetnek be. Itt láthatjuk az egyiket:

Odaláncolt oszlop
Odaláncolt oszlop

De az oszlopok nemcsak a parkolni vágyó autókat zavarják. Sok más ember is (úgy kb. Isztambul teljes lakossága) úgy érzi, hogy ezek a iparművészeti remektelen művek csak útban vannak. Mert pl. néhány extra asztallal szeretnék bővíteni az étterem nyitott részét. Az ilyen helyeken nyitáskor egy kisebb szerelő csapat gyűjti össze az oszlopokat, majd viszi hátra a raktárba. Nem veszhet kárba, mert estére vissza kell rakni. Különben valaki az étterem által kisajátított területre fog parkolni. Másnap pedig a kedves vendégek ülhetnek majd kamion platójára…

Más éttermek viszont rájöttek, hogy az így kapott ingyen oszlopok roppant hasznosak. Főleg ha azok jó erősen a helyükön állnak. Mert ezek stabil pontok, amihez bármit oda lehet rögzíteni. Pl. a napernyőket. Vagy kutyát-macskát. Esetleg az asztalt. Vagy a zongorát.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
Ne vidd el az oszlopomat!, 10.0 out of 10 based on 2 ratings
 

One Reply to “Ne vidd el az oszlopomat!”

  1. Oszloplecsavarozó bácsikát mi is láttunk. Ő a boltja előtti rakodóterületet hozta így létre.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .