Az étkezések sosem érnek véget..

Törökország az a hely, ahol egészen biztosan nem fogunk éhen maradni.

Sőt!

A Török fürdő (Hamam) c. filmben van egy jelenet, ahol a törökök éppen vacsoráznak.
Ez szokás szerint úgy zajlik, hogy az asztal pontosan annyira van megpakolva, hogy még éppenhogy nem törik össze.
Mellette pedig az olasz vendég próbál levegőt venni, éppenhogy csak nem pukkan ki. Mire megkínálják valamivel.
– Köszönöm, jól laktam!
– De hát csak csipegettél…

És ez még éppenhogy csak érinti a valóságot!

Nemsokára kezdődik az Áldozati Ünnep (róla hamarosan bővebben). Aminek egyik része az, hogy az összes rokont végiglátogatjuk. Minden rokon úgy érzi, hogy ezek a szegény vendégek nemhogy messziről jöttek, de még farkaséhesek is. Így jó kétheti adag ételt kell elfogyasztani a vigyázó szemeik előtt.

Ez egyébként csak az első 20 helyen vicces. Utána már kezd fárasztó lenni. Nem is beszélve arról, hogy az Áldozati Ünnep tradicionális étele a frissen főzött hús a frissen vágott állatból. Így még azt se lehet mondani, hogy változatos lenne.

Nekünk annyiban van még szerencsénk, hogy az egyik különleges rokonunkhoz is minden esetben kötelező benézni. Őt mindenki csak Ye-ye teyze-nek becézi, mert állandóan azt mondja, hogy Ye-ye!. Magyarul: Egyetek! Egyetek! Neki van egy varázshűtője is, ahol úgy húzza elő az ételeket, mint a bűvész a nyulakat. Próbáltunk egyszer vele kiszúrni, hogy tényleg megeszünk mindent, de ő nyert. Egyszerűen képtelenség annyit falni, hogy a hűtő legalább egy kicsit megkönnyebbüljön. De még a tiszta tányérból sem fogy kis soha..

De nem kell az ünnepekig elmenni. Elég ha csak megvárjuk a vacsorát.

Egy sima török vacsora úgy kezdődik, hogy van leves. Bár ennek állagát tekintve célszerűbb lenne főzeléknek hívni. És természetesen már ezzel is simán jól lehet lakni. Pedig ez még csak a bemelegítő. Ez abból is látszik, hogy csak 2 kg kenyeret tesznek hozzá.

Az éttermekben mindezt megelőzi egy amolyan várakoztató étel. Ez kenyérfélékből áll, hozzá mindenféle szószos dolog, étteremtől függően. De ha nem bírunk magunkkal, akkor lehet még kérni előételeket (meze), amikhez ismét kenyér jár. Ez lehet ezme, padlizsánkrém, hal, stb.. Több, mint 30-féle előétel létezik.

Mindezt követi az egyes számú főétel, ami a törököknél leginkább húst jelent. Mellé rengeteg saláta. És persze köret. Legalább kétféle. De ha belefér, akkor három, vagy akár négy is.

És persze a saláta is olyan, ami bőven elég, hogy egy tehénborjú felnőjön.

Ezek után szoktak jönni könnyebb ételek. Aki viszont bírja, az kaphat még húst. De igazándiból nem kell nagyon aggódni, mert hamarosan érkezik az édesség. A törökök pedig komolyan veszik azt, hogy aminek édesség a neve, az valóban édes is legyen. Ezért tesznek bele cukrot rendesen. Főleg cukrot. Pisztáciából is sokat tesznek bele, de lehet, cukorból még többet.

Ezt ellensúlyozza a tea és kávé, amit az édességhez felszolgálnak.

Ha mindent befaltunk, joggal hihetjük, hogy most már tényleg vége. Pedig nem! Hiszen valahonnan biztosan előkerül néhány gyümölcs. Nyáron pedig dinnye. És persze nem valami kicsike adag.

Majd ha ezen is átküzdöttük magunkat, akkor lehet kiülni a rokonokkal az erkélyre, egy kicsit szotyolázgatni, pisztáciázni, mogyorózni. És ha nyár van, arra is számíthatunk, hogy ilyenkor fog valaki beállítani, hogy hozott fagylajtot is.