Kezdődik az iskola

Ma szeptember 1 van. A hivatalos napja az iskolakezdésnek. A diákok legnagyobb örömére, és a szülők legnagyobb bánatára.

Hoppá! Nem is! Fordítva!

A diákok legnagyobb bánatára, és a szülők legnagyobb örömére.

Csakhogy Törökországban még várni kell, mert az iskolakezdést elhalasztották!!

A diákok legnagyobb bánatára, és a szülők legnagyobb örömére.

Jaj! Már megint fordítva írtam!

A diákok legnagyobb örömére, és a szülők legnagyobb bánatára.

Az Iszlám naptár nem teljesen egyezik meg az általánosan használt Gergely naptárral. Mivel a sivatagban jobban lehet követni a Hold mozgását, mint a havazást vagy a fák virágba borulását, így inkább a bolygónk égi kísérőjét választották a számítások alapjául. Így viszont egy kb. 10-11 nappal rövidebb évet kaptak.

Ezzel persze nincsen különösebb gond. Sőt! Míg Európában a következő Karácsonyig 365 napot kell várni, addig a muszlim gyerekeknek elég csak 355-öt. Mert minden ünnep minden évben kb. 10 nappal korábban kezdődik.

Az idei év különlegessége, hogy az Áldozati ünnep pont az iskolakezdés utáni héten van. Így mire a diákok kilábalnak a szokásos szeptemberi depresszióból, addigra újra szünet lesz. Ráadásul egy egész hetes, nemcsak 1-2 napos. Így mire visszatérnek a nebulok immár másodszorra az iskolapadba, teljesen használhatatlanok lesznek.

Ezért az idei döntés, hogy az iskola majd csak az Áldozati ünnep után kezdődik, szeptember 19-én.

Mindeközben a túloldalon, a nyári végen is galibák lehetnek. Már tavaly is éppen hogy sikerült kicentizni, hogy iskola ne lógjon bele a Ramadánba. Persze a gyerekek még nem böjtölnek (nem böjtölhetnek). Viszont a késői iskola kezdés késői nyári szünetet is jelent. Könnyen lehet, hogy majd ott is korrigálni kell valamit, hogy még az ünnepek előtt befejeződjön az iskola. Az iskolaévet viszont nem lehet összehajtogatni, hogy az eleje is rövid legyen, meg a vége is.

Egyetlen lehetőség, hogy a téli szünetből csípnek le. Ez január-február találkozásánál szokott lenni, és 2 hétig szokott tartani.

Egyenlőre viszont nem kaptuk még meg a végleges* órarendet. De az már látszik, hogy nem egyszerű a dolog egy olyan országban, ahol az ünnepek mindig vándorolnak.

* A törököknél annyi előny van, hogy nem szokásuk hosszú távra tervezni. Ha mondjuk ma csütörtök van, akkor péntekre még nem írnak fel programot maguknak, mert addig még annyi minden történhet. A szombat pedig biztosan az idő homályában leledzik valahol. A vasárnaphoz pedig külön futurológiai tanszéket kell nyitni.

Így valószínűleg én vagyok az egyetlen az egész országban, aki komolyan elgondolkozik azon, hogy mi lesz majd a nyáron..

Másrészt a törökök az olyan kézzelfogható dolgokból sem csinálnak problémát, minthogy az emeletes busz nem fér be a sikátorba, és a lépcsőn is csak nehezen tud felmenni. Akkor őket biztosan nem fogja az olyasmi zavarni, minthogy a tanév az előírtnál kevesebb óraszámmal fejeződik be.