A rakétaember

Lagarî Hasan Çelebi (alias Çelebi No: 3) a világ első embere, aki rakétával a hátán repült.

Ő azzal hívta fel a figyelmet magára (pontosabban a szultán lányának a figyelmét), hogy beült egy ágyúba, és kilövette magát a Boszporusz fölé.

Hasan Çelebi kevésbé híres, mint a testvére,  Hezârfen Ahmed Çelebi (Çelebi No: 2), aki sárkányrepülővel átrepült a Boszporusz felett.. Ennek oka lehet az, ahogy ágyúba bemászni könnyebbnek tűnik, mint repülő eszközt építeni. Persze mindkét esetben meg kell küzdeni a túlélésért.

Hasan Çelebi 1633-ban döntött úgy, hogy elkápráztatja a szultán lányát, és a születésnapjára egy különleges tűzijátékot rendezett. A történet szerint nemcsak egyszerűen beült az ágyúba (azért mégiscsak tudós volt), hanem egy hétszárnyú rakétát épített hozzá. Az ágyúba pedig 50 kg puskaport töltött, és így lövette ki magát a Boszporusz fölé.

De mielőtt még beszállt volna az ágyúba, azt mondta a szultánnak: „Ó, szultánom! Légy áldott! Én most megyek, és beszélek Jézussal”

A repülés sikeres volt. Végül is eltalálták a Boszporuszt… Hasan a vízreszállás után minden gond nélkül kiúszott a partra, és azt mondta a szultánnak: „Jézus az üdvözletét küldi„. A szultánnak tetszett a műsor, ezért ezüsttel, és magas katonai ranggal ajándékozta meg Hasan-t. A lányát azért mégsem adta oda neki. Sőt! Ugye a katonai rang azzal is járhat, hogy hősünket elküldi jó messze… lehetőleg olyan helyre, ahol sokat lőnek… Később a Krim félszigeten halt meg.

A történet legnagyobb problémája ismét az, hogy az egylet forrás az egyáltalán nem hiteles Evliya Çelebi (Çelebi No: 2), aki valószínűleg az események közelében sem járt.

Ahmed testvég esetében könnyebb dolgunk van, mert az embereknek azért van egy elképzelésük, hogyan repülnek a madarak. E mellett Leonardo tervei is a rendelkezésünkre állnak. Így ott könnyebb megkomponálni a történetet. Könnyebb elmesélni.

Míg Hasan esetében ki mit látott? Egy ember beleül egy szerkezetbe, ami valószínűleg ágyú volt. Ráadásul sötétben. Majd elrepült jó messzire. Itt viszont minden az apró részleteken múlik. Hogy pl. volt-e szárnya, és ha igen, milyen.

Pl. a feljegyzés egyértelműen szárnyakat ír. míg az Ankarai Repülésitörténeti Múzeumban rakétatesteket láthatunk. Vagyis ennyire nincs egységes elképzelés arról, hogy Hasan hogyan is gondolta ezt a repülést. Ráadásul a földetérés helyett vízreérés történt. Bármi is maradt a repülést segítő eszközből, az már az első éjszakát a Boszporusz fenekén töltötte. Így csak azok láthatták, akiket még aznap este utána dobtak. De őket meg általában beszákolták…

2009-ben a Discovery Channel MythBusters (Állítólag) sorozatában a „Crash and Burn” epizódban megpróbálták rekonstruálni a történeteket. Arra jutottak, hogy a XVII, századi ismeretekkel roppant nehezen lehetett olyan rakétát építeni, amivel mind a kilövés, mind a leszállás túlélhető. A kilövés itt látható, míg a teljes epizód itt.

Az viszont biztos, hogy Hasan talán őrült volt, de nem ostoba. És tudós. A testvérével már évek óta a repülést tanulmányozták. Így egészen biztos, hogy nemcsak egyszerűen a levegőbe lövette magát. Sokkal inkább valószínű, hogy míg a Ahmed a nekifutásos felszállással kísérletezett, addig Hassan ezt a részt akarta az ágyúval megoldani. Ők azt ígérték a szultánnak, hogy átrepítik a katonákat Bécs városfala felett. Ehhez pedig az ágyú mindenképpen hasznosabb megoldás, mint a dombról lefutás.

Így inkább valószínű, hogy nem 90 fokban, felfelé lövette ki magát Hassan, hanem inkább olyan 60 fok környékén. Majd pedig valami repülést/földetérést segítő eszközt használt. Pl. szárnyakat. Erről ír Çelebi (No: 2) hét darabot. Tehát valami ötlete kellett lennie a biztonságos leszállásra.

Vagy valami más. Pl. a sötétben kimászott az ágyúból, és egy babát rakott a helyére, stb…

De a gondunk tovább is az, hogy az egyetlen forrásunk, (Çelebi No: 2) annyira megbízhatatlan, hogy bármi történhetett. És olyan kevés részletet írt, hogy abból semmit sem lehet reprodukálni.

Ami viszont tény, hogy az esemény után nem lepték el Európát a szárnyas török katonák. Sőt! Éppenhogy az az időszak kezdődött, amikor az oszmánok egyre több és több területet veszítenek, köztük Magyarországot is. Ha bármi olyan megoldásuk lett volna, ami egy picit is működik, akkor azt egészen biztosan használták volna. Mint ahogy 1453-ban, Isztambul ostrománál is felcipelték a hegyre azt a hatalmas ágyút, amivel még a várost sem találták el..