Az utazó

Evliya Çelebi (alias Çelebi No:2) –  magyar nevén Evlija Cselebi, a XVII. századi oszmán birodalom nagy utazója volt. Amikor véget értek az utazásai, akkor leült Kairóban, és megírta az összes élményét (ma úgy mondanánk, hogy blogot írt, Facebookon posztolt, stb…).

Összesen tíz könyvet adott ki az élményeiről. Ezek közül kettő, az ötödik és a hatodik, foglalkozik a korabeli Magyarországgal, hiszen ott is járt.

Çelebi már fiatal korában is kedvelt ember volt a szultáni palotában, mert érdekes és vicces történeteket tudott. Mindehhez hozzájött, hogy kb. 70 évesen kezdett bele a történetek leírásába, leginkább emlékből. Így a történetei inkább voltak érdekesek, mint hitelesek, pontosak.

A szultán is jobban szerette azokat a krónikákat, amelyekben ő nyert.

A szultán nem menekült. Ahogy nem futamodott meg a török sereg sem. Egyszerűen csak úgy látták, hogy nagyobb átok a pogány ellenségnek, ha megtartják a várat a hitetlen templomaikkal, minthogy az igazhitűek elfoglalják. A oroszlánbátorságú és fényességes gondolkodású szultán jól látta. Nem érdemlik meg a gyaur kutyák a megtisztulást. Sínylődjenek csak a pokolban.

Meg egyébként is a szultánt fontosabb birodalmi ügyek szólították délre.. nem ért rá holmi olyan kőhalmokkal vacakolni, mint Bécs. És a sereget is vitte magával, mert mégsem mehet egyedül, kíséret nélkül… milyen lenne az már..

Çelebi 1611-ben született. Apja híres ékszerész volt. És több értékes rokoni kapcsolattal rendelkezett a birodalom felső köreiben. Ez pedig nem rossz kiindulási alapnak.

E mellett nagyon jó memóriával rendelkezett. Kívülről tudott idézni a Koránból. Egyúttal nagyon jó mesélő hírében állt, jó humorérzékkel. E miatt olyan különleges stádiumban volt, hogy még akár vallási vicceket is mesélhetett. Valószínűleg azért Çelebi is tudta, hol a határ, különben azért zsákban végezte volna a Boszporusz alján.

És még énekelni is tudott.

Láthatjuk tehát, hogy nagyon értett a szórakoztatáshoz, amire szükség volt olyan helyeken, mint a magyar végvárak, ahol csak a csípős hideg és a forró ágyúgolyók repkedtek. És ahonnan mindenki este valaki ellopja a lovakat, meg az ezüst étkészletet…

Így Çelebi-t a szultán és a nagyurak mindenhova magukkal vitte. Így bejárhatta az akkor ismert világ nagy részét.

Eljutott Mostar-ba, ahol megcsodálhatta a híres Mimar Sinan tervezte kőhidat. Leírta, hogy már 16 országban járt, de még nem látott ehhez foghatót.

Járt Rotterdamban is (1663), ahol találkozott az amerikai gyarmatokról érkező indiánokkal. Akik nem voltak jó véleménnyel a gyarmatosítókról.

1665-ben Bécsben is járt (szigorúan a ruhatárban hagyva a hadsereget). Itt észrevette, hogy a német és a perzsa nyelvben vannak hasonlóságok. Sokkal-sokkal-sokkal később kezdték csak a nyelvészek felfedezni az indo-európai nyelvcsalád alapjait.

Járt még Bakuban, ahol kezdetleges olajkitermelést láthatott, és találkozott a kozákokkal a Krím-félszigeten. Eljutott Lengyelországba, Mezopotámiába és még az Arab-félszigetre is.

Számunkra mégis a legfontosabb időszaka az, amit Magyarországon töltött. Itt Budát, a Balatont, Esztergomot és Székesfehérvárt látogatta. E mellett részt vett az 1664-es szentgotthárdi csatában is. Mindezekről értékes, és érdekes leírásokat készített. Még azzal együtt is nagyon hasznos, hogy Çelebi nagyon kiszínezte a történeteket. Sok esetben csak az ő leírásai állnak rendelkezésünkre.

Miután Çelebi megunta az utazásokat (meg kihalt az értékes rokonság), Kairóban telepedett le, ahol nekilátott élete művének megírásához. Ennek neve Seyâhatnâme – Utazások. A 10 kötet a következőképpen épül fel:

  1. Isztambul (Konstantinápoly) és környéke (1630)
  2. Anatólia, Kaukázus, Kréta és Azerbajdzsán (1640)
  3. Szíria, Palesztina, Örményország és Rumélia (Törökország európai része) (1648)
  4. Kelet-Anatólia, Irak és Irán (1655)
  5. Oroszország és a Balkán (1656)
  6. Török hadműveletek Magyarországon (1663-64)
  7. Ausztria, Krím-félsziget és ismét a Kaukázus (1664)
  8. Görögország és ismét a Krím-félsziget és Rumélia (1667-1670)
  9. Mekkai zarándoklat (1671)
  10. Egyiptom és Szudán (1672)

A Magyarországgal kapcsolatos részeket 1904-ben Karácson Imre turkológus lefordította és Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660–1664 címmel könyvként kiadta (Google Könyv itt, Magyar Elektronikus Könyvtár PDF itt).

Akinek van ideje, mindenképpen olvassa el, mert ezzel újraélhetjük az oszmán kori Magyarországot. De nem könnyű olvasmány, mert nemcsak a nyelvezete több száz éves, de a fordítás nagyon régi!

 

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
Az utazó, 10.0 out of 10 based on 4 ratings
 

One Reply to “Az utazó”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .