Bevásárló park

Egy 2015-ös számolás szerint Törökországban több, mint 350 bevásárlóközpont (törökül: AVM – alışverşıs merkezı) található.

Isztambulban pedig kereken 100.

Csakhogy…

Ezek a bevásárlóközpontok amolyan modern dolgok, amelyek nyugatról érkeztek Törökországba. Pedig valójában ehhez hasonló intézmények legalább ezer éve léteznek Isztambulban. Ebből is a legismertebb a Fedett bazár: Mindent megtalálunk benne, amit a mai plázákban: boltot, éttermet, vízicsúszdát, stb… Egyetlen különbség talán, hogy míg a plázákban mozik vannak, a bazárban dzsámik. Igaz, autóval parkolni nem lehet, de van helyette teve raktár. No és persze lehet alkudozni is.

A tradicionális kereskedelem is a bazárhoz hasonló épületekben zajlik. Még ma is. Csak éppen a fedett bazár híresebb, meg nagyobb. És ő már a bizánci időkben is létezett.

Ezeket az épületeket han-noknak hívják, melyek lényegében raktárak. A történelmi időkben ők 1-2-3 emeleteseknek készültek, középen egy nagy udvarral. Ide tudott az áru (pl a kavaránon) beérkezni. Majd pedig a folyosókon, emeleteken voltak az árusok.

Ezek a han-ok ma is léteznek, és virágoznak. Jellemzőjük, hogy ugyan azon árutípusokat találjuk bennük. Így 1-1 han specializálódott valamelyik termékre. Ilyen pl. Bursa városában a selyem bazár, a Koza han.

Itt minden emeleten, minden boltban selymet árulnak. Valaha itt ért véget a Selyem-út, ide érkeztek be a karavánok a nyers selyemmel. A han egyik részeben zajlott a feldogozás: készültek a sálak, ruhák, és egyéb selyem áruk. Míg a másik részén az eladások történtek.

Ne gondoljunk fizikai felezésre, hogy pl. az alagsorban voltak a műhelyek, felül pedig a boltok! Inkább úgy képzeljük el, hogy a boltok előterében történt az adás-vétel, míg a hátsó szobákban készültek a termékek.

Idővel, és a bazárok helyének felértékelődésével a műhelyek kiszorultak. De egyes helyeken, mint pl. az isztambuli Çuhacı Han, a fedett bazár mögött elrejtőzve, ahol még ma is kézzel készülnek az ékszerek. Ha időnk (és pénzünk……sok-sok-sok pénzünk), akkor teljesen személyreszabott ékszert kérhetünk.

Tehát olyan épületeket találunk, amelyek egyféle termékre álltak be. Vagy másképpen fogalmazva, egy kategóriát árulnak.

Idővel viszont Isztambul nőtt. Az utóbbi 100 évben pedig ugrásszerűen megnőtt. Kezdetekben még elegendőek voltak a kisebb, majd nagyobb han-ok lettek. Később viszont már ez sem volt elég. Mára egész kerületek specializálódtak 1-1 témakörre.

Kâğıthane Isztambul egyik olyan kerülete, amelyben utcákon keresztül a kisiparosokkal találkozhatunk. Ennek a kerületnek a felosztása hasonló a fedett bazáréhoz, csak sokkal nagyobb mértékben. Utcákon, lakótömbökön keresztül mehetünk úgy, hogy jobbra-balra olyanokat láthatunk, akik pl. székeket, kilincseket, szekrényeket, kerítéseket, stb… készítenek. Az egész kerület úgy épült fel, hogy egy kategóriában (pl. bútorban) egy irányba (mégha cikk-cakkban is) haladva mindent összeszedhetünk, amire csak szükségünk van.

Egyes helyeken, ez a kisiparos kerület lassan, évek alatt alakult ki. Isztambul viszont felgyorsult. Így mára már célzottan parkok épülnek egy-egy témakörre. Pl. a Modoko nevű park egy bútor kerület. Úgy néz ki, mint egy sima szabadtéri bevásárló központ, csak éppen sokkal nagyobb: Több, mint 150.000 m²-en 350-nél is több boltot (valójában kétszintes házat) találunk. Közöttük utcákat, és természetesen nem maradhat el az étterem és a játszótér sem.

Ehhez hasonló bevásárló parkokat sok helyen találunk Isztambul, és a többi török nagyváros perem kerületén. Általában 1-1 témára specializálódva. Isztambulban annyi a különbség, hogy mindenből legalább kettő van: egy az európai, és egy az ázsiai oldalon.