Itt szőröznek ezek a cicák minden nap.
Meg minden éjjel.
Meg úgy.. mindig…
Még amikor a tavasz tombolt (sokszor szó szerint), akkor a kapuban járt egy terhes macska. A ház lakói pedig befogadták. Mert ugye szegény, kint, ebben az időben…..! Hajaj!
De nemcsak befogadták, hanem bekerült a közösbe. Kapott egy helyett a pincébe, és mindenki gondoskodott róla.
Igaz, a legtöbben csak a maguk módján. Aminek eredményeképpen 1-2 hét múlva már az egész lépcsőház (egészen a tetőig) tele volt macskajával. Bármerre léptünk, ropogott a talpunk alatt.
Aztán megjöttek a kiscicák, 5 darab. És megjött a jóidő is. A cicák pedig felnőttek annyira, hogy a macskaanyuka elment eltávozott velük.
Bye-bye!
Pár hónap múlva viszont a macska anyuka visszatért. Ismét terhesen. Arra gondolt, hogy itt milyen jól befogadták.
A házban viszont mindenki arra gondolt, hogy mégse játsszuk azt újra, hogy nyakig járunk a macskákban, és tartozékokban. Egyébként is jó idő van. Így a macskaanyuka kapott egy lábtörlőt, egy vizes tálat, meg egy sarkot az utcában.
Teltek a napok, és így, hogy a macska a kirakatban volt, hamar híre ment az utcában, majd a környéken is.
Először a vizes tálját cserélték le valami látványosabbra. Majd kapott még egy tálat, az ennivalónak is. Ezzel pedig elkezdőzött a rendszeres etetés is.
Elég sok ember megfordul az utcában. Reggel is, és este is sokan mennek erre Beşiktaş központjába. Nem maradhatott el, hogy a macskaanyukát (később pedig a kicsiket is) jó alaposan megetessék.
De az emberek nem érték be ennyivel. Hamarosan elkezdődött a macskavár építése is. Mégiscsak, a kiscicák ki vannak téve az utca veszélyeinek.
Így az elején még csak egy fiókos szekrényt kaptam, amit estére alaposan bezártak. Majd később ez bővült a képen látható méretre. Szépen, lassan. Hétről, hétre.
Közben kibújtak a kicsik is, és eljutottak arra a szintre, hogy már önállóan ki tudtak mászni a várból. A macskaanyuka nem igazán bajlódott velük. Hiszen a járókelők mindig összefogdosták őket, és visszapakolták a lakásba.
És persze továbbra is etették őket. Ellátták minden jóval: szalámival, hússal, stb.. És persze nem maradhatott el a törökök kedvence sem, az olívabogyó. Bár valószínűleg a macskák ezt nem evésre használták.
Végül eljött a szeptember is, és a cicák megnőttek. És ahogy ilyenkor lenni szokott, kiárusításra kerültek. És mindegyik elkelt, új otthont talált magának. A macskavár pedig ott áll üresen.
Így zajlott az utca közös macskáinak története.
- van macska - Van Kedisi (1.000)
- A vén tengerész (1.000)
- A nyár utolsó kismacskái (1.000)
- Yumak (1.000)
- Téli szomszédaink (1.000)
- Macska eladó, kilóra (RANDOM - 1.000)