Út menti parkolók

Törökország nagy. Még inkább hatalmas!

Úgy mondják, hogy akár két napig is eltart, míg egyik végéről eljutunk a másikra.

Persze csak ha közben nem állunk meg. Pedig megállni szükséges. Kell! Főleg Törökországban.

Bár a törököknél egyre olcsóbb a repülés, és egyre nagyobb a hálózat, az elsődleges közlekedés még mindig a közúté.

Ennek egyik oka, hogy a legtöbb helyre még mindig csak autóval menni.

A másik, hogy a repülőre igencsak limitált, mit és mennyit lehet felvinni. Nem úgy, mint a kocsiban! Aminek minden jel szerint korlátlan a befogadóképessége.

“Majd fogjuk az ölünkben, Mancikám! Az agyag hattyút is pakoljuk be!”

Tehát a fő közlekedés az aszfalton történik (extrémebb esetben a homokon, füvön, kövön, sirályok között). De ehhez még hozzátartoznak az ünnepek, amikor a fél ország megindul, hogy a másik felével találkozzon.

Útközben viszont nem unatkozunk. Nézhetjük a tájat, nézhetjük a Facbookon, nézhetjük az álló kocsisort, meg nézhetjük a körmeinket.

Ha viszont mégis unatkoznánk, akkor ott vannak a parkolók.

Egy olyan helyen, ahol több tízmillió ember közlekedik, ott a törökök a parkolást komolyan veszik. Ha másért nem is, de azért mindenképpen, mert a törökök szeretnek megállni, egy jó nagyot enni, teázni, kávézni, megint enni, aztán tovább menni. Csak hogy aztán majd olyan 100 km múlva ismét megálljanak, egyenek, teázzanak, kávézzanak, egyenek, és menjenek tovább.

Így még a legkisebb, legeldugottabb mellékúton is lehet találni útszéli parkolót. Néha egészen meglepőeket.

No de a legfontosabbak mégiscsak a híres Isztambul-Ankara autópályánál találjuk. Mert itt halad a legnagyobb forgalom.

Kb. 25-30 km-enként van egy komolyabb megállóhely. Itt ne arra gondoljunk, hogy van egy benzinkút és egy éjjelnappali. Hanem egy kisebb (néha nagyobb) étkező és szórakoztató központ.

A legalapvetőbb az, ahol egy önkiszolgáló kifőzdét találunk. Ez gondoskodik a bemenetelről. Mellette van egy hatalmas, többszemélyes (nem ritkán 100+) mellékhelyiség. Ez pedig a kimenetről gondoskodik. Meg egy marék hinta-csúzda. Ez pedig arról gondoskodik, hogy a gyerekek végre csöndbe legyenek (jobb helyeken van egy tolóajtó, amit be lehet csukni).

Gyereksarok
Gyereksarok

Ami a legérdekesebb, hogy már ezeken a helyeken is (nevezzük őket alap-1-nek) nélkülözhetetlen a tipikus autópályabazár. Itt olyan dolgokat találunk, amelyek az eladók szerint nélkülözhetetlenek az utazáshoz.

Ilyenek, mint pl. olcsó, egyszerhasználatos-darabokrahullós játékok. Mert a kocsiban nincs tolóajtó.

Aztán találunk fűszereket is! Mert ugye mindenki tudja, hogy a balra-kanyarhoz a feketebors, a jobbrához a szegfűszeg, a gázhoz a szerecsendió, a fékezéshez pedig a káromkodás megy a legjobban.

Út menti bazár
Út menti bazár

E mellett találunk helyi dolgokat is (elvileg ez lenne az eredeti cél, de aztán az valahol elveszett). Úgy, mint mézet, cukorkát, csokit, sajtot, kolbászt, kenyeret, lekvárt, stb… Csak aztán idővel átalakult úgy, hogy ha megyünk 800 km-t, akkor is ugyan azokat a mézet, cukorkát, csokit, sajtot, kolbászt, kenyeret, lekvárt és stb..-t lehet kapni, mint az első megállóban.

Sajt, háttérben pedig cukorka
Sajt, háttérben pedig cukorka

Végül is érthető. Aki már a háromszázadik km-en keresztül harcban áll a gáz-fék-duda triumvirátussal, az persze, hogy enne egy kis sajtot, kolbászt, cukorkát, csokit. Vagy akár leteríti a kockás terítőt a friss és meleg motorháztatőre, és mézes-lekváros kenyeret eszik. Mellé mondjuk egy üveg kakukkfüvet.

És ha mindezzel végzett, akkor még vesz egy rózsaillatú szappant. És azt… nos azt nem eszi meg… remélhetőleg (Fontos: van rózsalekvár, ami nagyon finom!)

Édesség részleg
Édesség részleg

Viszont ami minden útmenti bazár elengedhetetlen részei az agyagedények. Erre vajon mi szükség lehet vezetés közben? Persze ha kialakul egy családi vita arról, hogy jobbra vagy balra kell menni, akkor hasznos lehet. Csak akkor meg az a kérdés, miért nem árulnak vadászpuskát is?

Agyag hadsereg
Agyag hadsereg

Tehát ezek az agyagedények (tudományos néven kisköcsögök és nagyköcsögök) minden útmenti parkolóban megtalálhatóak. Ez az alapfelszerelés része.

Mondjuk ha van egy tűzforró motorunk, meg egy felforrt hűtővizünk, akkor mégiscsak jók az agyagedények. Ebbe összekeverjük a bazárban található fűszereket, sajtot, kolbászt, cukorkát és éneklős tűzoltóautót, majd finom levest főzünk.

De ha már az agyag áruknál tartunk, akkor mindenképpen meg kell említeni a csak exkluzív helyeken található agyag állatkertet. Ha már utazunk, akkor azt ne egyedül tegyük. Még akkor se, ha a kocsi tömve van a családunkkal, rokonainkkal, meg a felszereléssel (és Ayşe nagymama által adott 40 kg tésztával, tojással, fél tehénnel, liszttel, kukoricával, stb..).

Mindenképpen vegyünk legalább egy agyag kutyát. Vagy egy gólyát! És tegyük az anyós ülésre. Csatoljuk be őt is a biztonsági övvel. Vagy inkább mégse! Mert akkor fékezéskor gondolkozhatnak majd a szomszédos kocsiban ülők, hogy mi a fene is történhetett valójában.

Állatkert az anyósülésre
Állatkert az anyósülésre

Ő tehát az alap-1-s típusú parkoló. Ez az, ami mindenhol megtalálható. De a törökök sokszor ennél komolyabb megállókat is építenek. Főleg az Isztambul-Ankara autópálya mellé, ahol nemcsak autók milliói haladnak el, de a buszok is húszasával érkeznek.

Így időnként (nem túl ritkán) egészen komoly bevásárló központokat is találunk.

Útmenti bevásárló központ
Útmenti bevásárló központ

Amellett, hogy itt tényleg lehet rendesen vásárolni is (Drágám! Otthon hagytuk a hűtőt!! Gyorsan veszek egyet..!), a fő szempont természetesen itt is az evés.

És persze, hogy a gyerek is végre kiugrálhassa magát.

Útmenti bevásárló központ
Útmenti bevásárló központ

De attól még, hogy egy csili-vili bevásárló központban vagyunk, természetesen itt is megtaláljuk az alap-1-ben fellehető dolgokat Köztük az agyagedényeket.

Az érdekesség viszont, hogyha lemegyünk az autópályáról, akkor is megtaláljuk a fenti típusú autós parkolókat. Ők viszont már jobban hasonlítanak a környezetükre. Tehát itt már inkább találunk olyat, ami a helyi kultúrát képviseli.

És persze a helyi ételt.

Egy kis Ham&Nyam
Egy kis Ham&Nyam

Ezek a megállók néha kicsik, néha roppant hangulatosak. Néha pedig eldugottak. Mi egy olyannál szoktunk megállni, amelyik szinte egyáltalán nem látszik az út felől. Csak bemegyünk egy ösvényen a kunyhó mellett, és máris egy szökőkutas rejtett világ tárul elénk.

Szökőkutas útmenti megálló
Szökőkutas útmenti megálló

Ráadásul többszinte-hidas-erkélyes labirintussal.

Szökőkutas útmenti megálló
Szökőkutas útmenti megálló

Egyszer megkérdeztük a pincért, hogy a medencében úszkáló teknősöket is megsütik-e, ha kéri valaki. Végül azért mégse raktak ki minket. Szóval jó hely!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.6/10 (9 votes cast)
Út menti parkolók, 8.6 out of 10 based on 9 ratings
 

4 Replies to “Út menti parkolók

    1. Teljes egészében bele van számolva. Nem olyan nagy dolog, mert egy megálló fél óra, és kész. És valahogy a törökök ha kiszabadulnak a városból, akkor teljesen megváltoznak: betartják a sebességkorlátozást, időben visszaérnek a buszhoz, stb…

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .