Elveszett világ

Pénteken beszéltünk arról, hogy a Anatólia lényegében egy hatalmas felföld. Egy szikla, ami 1000-2000 m-e van a tengerszint felett.

Ennek a belső része (az egyenes) az, ami többnyire lakott. Míg a széle…

Nem is ez a megfogalmazás. Mert a széle is lakott.

Inkább a belső rész, amit most nevezzünk Anatóliai Felföldnek az, ahol általában a történelem zajlott. Itt volt a civilizáció, a birodalmak, stb… A széle, ahol a tengert találjuk, ismét fejlett, sokmindent látott városokkal.

A kettő között pedig találjuk (vagy inkább nem találjuk) az Elveszett Világot.

A Fekete-tenger mentén ez egy bő 50-60 km széles sáv, ahol a folyók mély szurdokokat vágja jutnak el a tengerhez. Mivel az eső is a tenger felől érkezik, fennakad az itteni hegyekben, ami egyúttal keretet is ad Anatólia belső síkságaihoz. Oda viszont már jóval kevesebb víz jut.

A jóval kevesebb-et persze ahhoz képest kell viszonyítani, hogy a Fekete-tenger vidékén szinte minden nap esik az eső. Belső-Anatólia nem sivatag. Bár többnyire száraz terület

Ez a Fekete-tengeri szakasz, ami már beljebb van a tengertől, de még nincs az Anatóliai Felföldön, egy olyan terület, ami roppant jól elvan magában az utóbbi 10.000 évben, miközben körülötte királyok, császárok és szultánok cserélgették egymást.

A völgyek meredekek, és nehezen járhatóak. De még az elmúlt évtizedekben épült modern utak sem egyszerűek.

Azért nem kell hegyi ösvényekre gondolni, ahonnan még a kecskék is lepotyognak. Szép, széles, aszfaltos utakat találunk. Egyszerűen csak hiányzik belőlük az egyenes.

Pedig ez a főút, ami átvisz a hegyen!

Egyes helyeken viszont táblákat, pontosabban listákat láthatunk. Olyasmit, minthogy ha itt bemegyünk a bokorba (szintén aszfaltos út azért), akkor ezeket a falvakat látogathatjuk meg. Szépen kiírva, hogy hány km-t kell közben tekeregni. Egyik-másik, szerencsésebb falu csak néhány km-e van a főúttól. Míg másik akár 40-60 km-e is lehet.

Ha pedig bemegyünk a bokorba, és átvágunk a mini-hágón, akkor egy teljesen rejtett völgyet találunk.

Ezek a helyek az utóbbi kb. fél évszázadig szinte teljesen el voltak vágva a világtól. Törökország egyébként is hatalmas, és több napig, hétig tartott eltartott, mire a keleti végébe eljutott a hír, hogy mi történik Isztambulban. De oda legalább eljutott. Az itteni hegyi falvak viszont csak az aszfaltos út, a műholdas tv, internet és rádió feltalálása óta vannak bekapcsolva az ország vérkeringésébe.

Azóta viszont ők is együtt izgulnak a Szulejmán sorozaton az Isztambulba költözött rokonokkal.

De ettől függetlenül még, igazándiból nem túl sok hatással van rájuk az, ha valami történik Isztambulban, vagy Ankarában. Az, hogy egyáltalán törökül beszélnek, és nem a Bizánci Birodalomnak adóznak (adóztak egyáltalán?) az kész szerencse.

Az idősebbek, köztük Apuka is, szoktak mesélni, milyen volt az élet, mielőtt még megépültek az utak, bekötötték a tv-t, internetet, stb… vagyis, mielőtt még bekötötték a külvilágot.

Az itteni embereknek a világ a környéket jelentette. Ez általában az az egy völgy volt. Aki már átmászott a szomszédosba, az már a világjáró kalandorok kategóriájába tartozott.

Az ilyen helyeken általában találhatunk egy központi várost. Városnak hívják, de valójában csak néhány utca. Sőt! Még egy egy piac. Ezek a központi városok neve is általában piac szokott lenni.

Van egy nagy tér, ahova a környező falvakból (mérettő függően 10-80 falu), tanyákból eljönnek az emberek, és eladják azt, ami náluk megterem: tej, sajt, búza, kukorica, stb..

Ez az a város, ahova nem ritkán naponta is lejárnak. Olyan 5-10 km-t. Azon kívül, hogy a lejárás kb. 100 m-es szintkülönbséget jelent, megpakolva, ne feledjük, hogy ez a Fekete-tenger vidéke. Itt a szeptember úgy lehet felismerni, hogy leesik a hó. Néha kési, és akkor csak októberben lepi ez a hegyeket az 1 m-es fehér takaró.

Ebben a környezetben hogyan működik az iskola?

Az iskola a közeli kis központban volt (olyan 5-8 km). Ez még nem feltétlenül a piac-város, hanem egy olyan hely, ahova több ház is elfér egymás mellé, anélkül, hogy belezúgnának a szakadékba. Itt tanultak a gyerekek 1-3 osztályos korukig. Attól függően, hány gyerek is fért be. Végül is, itt megtanultak írni, olvasni, számolni. De ez is leginkább a Török Köztársaság kikiáltása után, amikor Atatürk megreformálta az ábc-t. Előtte jó, ha számolni megtanultak. Meg persze a Koránt.

A gyerekek ide jártak naponta.

Aki úgy érezte, hogy ennél többet szeretne, és persze a szüleik is támogatták, akkor elmehetett a nagyobb központba. Ez már lehetett a piac-város. Itt már akár az 5. osztályt is kijárhatta. A következő lépés volt a megyeszékhely.

Ehhez már komolyabban fel kellett készülni. Nem ritkán 20 km-nél is messzebbre kellett gyalogolni. Mindenféle hegyi ösvényeken. Aki jó helyre született, az a hegy túloldalán találhatott valami busz-félét. A többiek viszont napokon keresztül gyalogoltak. Egyik faluról a másikra. Esténként pedig bekéredzkedtek valamelyik házba.

Ha sütött a nap, mentek. Ha esett, akkor is mentek. És ha hóvihar volt, akkor is mentek. Azért, hogy tanulhassanak.

A megyeközpontban már olcsó diákszállásokon laktak. Aki már ideáig eljutott, és végigcsinálta a középiskolát, annak már tényleg nem volt nagy lépés Isztambulba elmenni.

Persze azért lélekben olyan lehetett, mint kiköltözni Amerikába. És nem volt még autópálya, repülő (ami volt, az is drága). Így miután átmásztak a hegyen a megyeközpontba, még akár napokig tarthatott az út Isztambulba. De aki elvégezte a középiskolát, nagy lélektani határt már átlépte. Ő látott nagyobb várost, és el tudta dönteni, hogy tetszik-e neki ez az élet, vagy inkább visszamegy a természetbe.

Természetesen azért valamennyire itt is zajlott a történelem (volt rá tízezer éve). Nem is Anatólia lenne, ahol ne lehetne a bokorban egy elfeledett templomot, várat, vagy valami hasonlót találni.

Néha-néha itt is megjelentek kiskirályok, kisebb-nagyobb rövid életű (ez Anatóliában 400-1000 évet jelent) birodalmak. Vagy csak benéztek a szomszédok, és hozták magukkal a bozótvágó bicskájukat is. Esetleg szerzetes csapatok menekültek be valami lefejezős hadúr elől.

Így még itt, az Elveszett Világokban is találhatunk érdekes romokat, történelmi távlatokba nyúló hidakat, épületeket, templomokat, várakat, kolostorokat, és még ki tudja miket.

A fent leírtak elsősorban a Fekete-tenger vidékét jelentik, mert őt ismerem a legjobban. De hasonló Elfeledett Világok egész Anatólia területén felelhető.

Elveszett világ, 10.0 out of 10 based on 3 ratings

---