Törökország fekete-tengeri vidékének két fő jellemzője van:
- Sok a fa
- Ha jön a hó… hát akkor nagyon jön a hó.
A házakat is ezen két feltétel alapján építették az évezredek alatt.
Mivel Anatólia északi része, a Fekete-tenger környéke bővelkedik az esőben, így itt a fák is nagy lelkesen növekednek. Egészen addig, míg valaki úgy nem dönt, hogy ajtót farag belőlük. Persze az ajtó önmagában nem jó sok mindenre. Sokkal jobb, ha építünk egy házat is, ami tartalmazza majd ezt az ajtót.
Így hát az ittélő emberek fogták a baltákat, bementek az erdőbe, és készítettek sok-sok faházat.
No de nem ám csak olyan sima házikót, mint a Három kismalac c. mesében! Ezek nem olyanok, amelyeket egy arratévedt farkas csak úgy elfújhat! Ez kibírja még az arratévedt medvét is! Itt sokkal erősebb természeti csapással számoltak! Azzal a fehér valamivel, amelyik ha télen megjelenik, mindjárt az újságok címlapjai kerül. Azzal a fehér valamivel, amiből már 1 cm is nagyobb forgalmi dugókat tud okozni a városban, mint egy meteortámadás! Egy olyan fehér valamivel, ami minden évben kihozza az ösztönöket bizonyos emberekből, akik a tv-ben kénytelenek kimondani a kegyetlen mondatot: Nem gondoltuk, hogy az idén is lesz hó!
Igen, ez a bizonyos fehér valami a hó! A tél hideg kézzelfogható valósága (a hideg harapható valósága pedig az éhes farkas, illetve az éhes juhász). Ezekkel a faházakkal viszont tényleg felkészülnek a télre. Így, amikor leesik a hó, akkor ez ne okozzon gondot. Sőt! Ha csak alig 1-2 m esik, akkor még észre sem veszik.
Egy tipikus fekete-tengeri faház éppen ezért lábakon áll. Kb. úgy, mint ezen a maketten:
Az, hogy a ház lábakon áll, nemcsak azért jó, mert ha leesik az igazi hó, akkor is még simán ki lehet menni a házból. Hanem a lábak roppant praktikusak. Segít abban, hogyha pl. a ház olyan helyen van, ahol nincs vízszintes talaj (ez úgy Törökország 99,9999%-a). Miközben ezt az alsó, lábközi részt lehet raktárnak használni (a 18+ korosztály azért ne értse félre…)
Maguk a házak belül is úgy vannak felépítve, ahogy az a legjobban bírja a körülmények: farkasordító hideget, a medvéket és a rokonok látogatását.
Mivel idekint a zöldben bőségesen van hely (nem úgy, mint Isztambulban), a házakat is kényelmesen tágasra építik. Általában egy hatalmas méretű szalonnal, esetleg egybe a konyhával. Néha pedig több kisebb társalgó szobával. És persze rengeteg ülőhellyel.
Amennyiben egy nagy központi nappali található a házban, akkor a többi szoba ezen belül van. Kicsit úgy néz ki, mintha a házon belül lenne még egy ház. Így azért sokkal jobban bírja a hideget.
Persze a legérdekesebb rész mégiscsak az, hogy a ház lábakon áll. Ettől olyan festői kinézete lesz.
Az elmúlt évtizedekben viszont betörni látszik a modern művészet. Amikor is úgy gondoljuk, hogy ezt jobban is meg tudjuk csinálni, mint ősapáink az elmúlt 10.000 évben. Meg hát ugye minek az alsó széna tároló, amikor ma már nem tartunk kecskét?
Ezekből a gondolatokból pedig néha izgalmas, néha praktikus, néha pedig világraszóló érdekesség születik.
Tény, hogy ha a lábak közötti rész üres, akkor ott egy nagyon kellemes helyet lehet kialakítani. A fejünk feletti ház megvéd a tűző naptól, és a hóeséstől. Bár sem a hóvihartól, sem a medvéktől nem óv minket. Viszont egy olyan kellemes ülőhelyet lehet kialakítani, mint az alábbi képen. Ha pedig a ház a szakadék szélén áll, akkor még egy remek panorámás kilátós teraszt is alkothatunk.
Persze ha viszont valaki szereti az erkélyeket, akkor ő egy ilyen házat is építhet:
Vagy felrakhatjuk a házat a fára is. Mennyivel jobb ez! Egyébként tényleg nagyon ötletes és praktikus fára épült házakat találunk a neten, ha kicsit jobban utána nézünk.
Van, aki pedig úgy érzi, hogy ha már úgyis a lábakon áll az a faház, akkor azt ki lehet tenni a szakadék szélére is.
Nem mellékesen, az ilyen lábas házakkal rengeteg helyet lehet spórolni. Meg olyan helyekre is építkezhetünk, ahova a sima földszintes, lábmentes ház felépítése elképzelhetetlen lenne.
Csak arra kell vigyázni, hogyha egyszer beindulunk, akkor nincs megállás…!
