Ez nem egy csápos űrlény, ami a Földet készül megszállni. Ez egy étel. Pontosabban annak az alapja.
Siyez magyarul alakor. Ebből már mindenki tudja is, hogy ez micsoda. Ha mégse, akkor a latin neve: Triticum monococcum. Így megvan? Még mindig nem? Akkor egyszermű búza. Hah! Tehát nem elefánt!
Bulgur magyarul bulgur. Ő is egyértelmű… becenevén török búza, vagy török rizs. De valójában annyira nem más a sima búzától, mint az alakor. Őt csak párolják, kiszárítják, összetörik, és csak utána kerül a boltokba.
Un (birtokos viszonyban unu. De nem úgy birtokos viszonyban, nem földesúr ő…, hanem nyelvtani szempontból, bár ez se úgy van, ahogy gondoljuk…) magyarul liszt. Végre egy szó, amit értünk!!!
Összességében akkor: Előrepárolt-összetört-alakor liszt
Siyez, azaz alakor – Forrás: kastamonuguncel.com
A siyez, magyarul alakor, akár ős-búzának is lehetne nevezni. A ma ismert és használt búzafajtáknak ő az elődje.
10.000 évvel ezelőtt már biztosan termesztették a búza őshazájában, Anatóliában. És ezzel ő a legidősebb ismert olyan növény, amint az ember termesztett. Nagyon sokáig ő volt a fő gabona, a többi fajtát csak jóval később kezdték használni. Európában egészen a XIX. századik megtalálható volt, mikorra a mai búza végkép kiszorította. Már csak elvétve, 1-2 helyen találkozhatunk vele kis mennyiségben.
Pedig az alakor sokkal jobban bírja a gyűrődést, mint a mai búza. Kevésbé kényes a talajra, időjárásra, és még a rossz baktériumokat is könnyebben küldi el a fenébe. Mindeközben jobban emészthető, magasabb a vitamin és antioxidáns tartalma is (részletes lista a vitaminokról, ásványi anyagokról, szénhidrátokról, stb… a török wikipédia oldalán)
Nagy hátránya, hogy sokkal kevesebb termést hoz, mint a mai búza. És valószínűleg ezért tűnt el sok helyen, majdnem véglegesen. Kenyérkészítésre is kevésbé alkalmas, viszont sörfőzésre kiváló.
Alakor bulgur liszt
Törökországban, ahol annyi minden található, az alakor is fellehető. Egyedül Kastamonu tartományban termesztik, évente kb. 3500 tonnát. Ezt az adatot az árusok mondják. A katonai légi felderítés számításai szerint viszont csak kb. 1700 tonna termeszthető. A többi kb. 2000 tonnát tehát vagy rejtett pincékben nevelik, vagy kukoricának álcázták. Esetleg tehénnek..
A török név, a siyez, a hettita nyelvből származik. Nekik volt egy olyan szavuk, hogy zız. De hogy az pontosan mit jelent, azt nem tudja senki, hiszen a hettiták évezredekkel korábban hazamentek. A magyar alakor név jelentése is ismeretlen. De valószínűleg a német Einkorn-ból származik, ami pónit, egyszarvút, egymagvút jelent, arra utalva, hogy egyszemű. De az is lehet, hogy az óromán alacu szóból származik, ami tönkölybúzát jelent.
Ha az alakor-ból kenyeret, pogácsát, stb… készítünk, akkor kb. ugyan úgy kell lejárni, mint a sima liszttel. Az eredménynek kicsit diós íze lesz. Meg más lesz, meg finomabb lesz, stb.. Tehát ne ijedjünk meg tőle, lehet vele játszani. De ha mégsem sikerülne, még mindig lehet belőle sört főzni.
Amennyiben viszont inkább az eredeti, kastamonu-i ételt szeretnénk elkészíteni, akkor az úgynevezett Savanyú rizst (Ekşili Pilav) érdemes megcsinálni. Ez azért is egy jó kihívás, mert vannak benne olyan extrák, amiket nem egyszerű beszerezni.
Savanyú alakor rizs
2 pohár alakor, bulgur formában (*)
2 pohár savanyú joghurt (vagy ayran)
2 fej vöröshagyma
1 teáscsésze növényi olaj. Nem kötelező az olíva, bár az egészből még őt lehet a legkönnyebben beszerezni.
Először mossuk meg a búzát, azaz az alakor bulgurt. Persze ne rádióaktív vízben, hacsak nem akarjuk, hogy világítson. Majd áztassuk legalább 1 órát.
Hagymát vágjuk apróra, majd az olajjal karamerizáljuk. Utána dobjuk hozzá a paradicsompürét (a török paradicsompüré (salça) nagyon sűrű, kevés vizet tartalmaz).
A szőlőlevelet és az erdei mályvát tépjük apróra, majd a serpenyőben hozzuk őket unióba. hmmm.. vicces ez a szótár. Alapszerződés nincs is? Ős egyébként itt a mályvára mint szülésznő hivatkozik… szőlőleveles szülésznő… Szóval vágjuk össze, és tegyük a serpenyőbe a többiek mellé, és keverjük őket.
4 pohár vízzel töltsünk fel egy fazekat (itt jöhet elő, hogy a a török paradicsompüré (salça) nagyon sűrű, kevés vizet tartalmaz. erre figyeljünk majd oda)
Tegyük bele a hagymát, zöldeket, és hagyjuk forrni. Itt jöhetnek a fakultatív alapanyagok, mint pl. fekete bors.
A vizet szűrjük le, majd tegyük bele az alakor bulgur-t, majd közepes lángon 30-35 percig főzzük.
A savanyú joghurtból csináljunk ayran-t (vízzel addig hígítsuk, míg se nem darabos, de még vízszerű sem lesz). Ha nem elég savanyú, akkor citromlével azzá tehetjük. Ha még mindig nem jó, akkor egy keleti boszorkány fekete macskáját is bele lehet reszelni.
A joghurtot folyamatos kevergetés mellett, lassan kanalazva tegyük a vízbe, majd kb. 15 percig főzzük. Folyamatosan tartsuk rajta a szemünket a művünkön (tehát ne menjünk moziba, ne nézzünk Szulejmán sorozatot, és legfőképpen ne menjünk el 2 hétre síelni, még ha nyár is van éppen). Előfordulhat, hogy a tákolmányunk futni akar. Ebben akadályozzuk meg! Mert mégiscsak milyen dolog az, hogy mi dolgoztunk, és amikor elkészült, akkor lelép…
Ha mindent jól csináltunk, akkor az eredménynek így kell kinéznie. Ha nem hasonlít a képre, akkor tegyünk rá piros paprikát! Jobb lett? Majd legközelebb… (a recept forrása)
2 evőkanál olívaolaj (de ha ez túl diétás, használhatunk vajat is)
1 teáskanál kurkuma
1 teáskanál pirospaprika
1 gerezd fokhagyma
1 pohár paradicsomlé (tehát ezúttal nem a salça)
1 pohár víz
fél teáskanál só
Itt is először megmossuk az alakort. De nem írja a recept, hogy várjunk, vagy se.
Egy serpenyőben 2 pohár vízzel 15 percig főzzük, majd a vizet szűrjük le.
Ha az alakor megfőtt, akkor tegyük hozzá az olajat, kurkumát, és a pirospaprikát. Majd közepes lángon főzzük tovább. Adjuk hozzá az apróra vágott fokhagymát is.Szűrővel vegyük ki az alakort, majd tegyük egy fazékba, és 1-2 percig pirítsuk.
Öntsük bele a paradicsomlét és a vizet. Tegyünk bele sót, amennyire jól esik.
Ha elkezd forrni, akkor vegyük takarékra, és tegyünk rá egy fedőt (vagy akár hármat is). És főzzük tovább 15-20 percig.
Zárjuk el a tüzet, az alakort vegyük ki a vízből, és legalább 15 percet várjunk, mielőtt felszolgáljuk.
Ez nem egy csápos űrlény, ami a Földet készül megszállni. Ez egy étel. Pontosabban annak az alapja.
