Kalandok Isztambulban és Törökországban.

A magyar nyelvben kb. 1500 olyan szó található, aminek török az eredete. Vagy másképpen fogalmazva, a török és a magyar nyelvben kb. 1500 olyan szó található, melynek közös az eredete. Ezek legtöbbje a földműveléssel kapcsolatosak. Ilyenek, mint alma, balta, sapka, stb…

Ezek a szavak jóval régebbiek, mint a Hódoltság kora (1541-1699). Egész biztosan nem az alatt a 150 év alatt kerültek át a magyar nyelvbe (de vannak olyanok is).

Mindebből, és a hozzá kapcsolódó elméletekből külön könyvet lehetne írni. Sőt! Van aki nem rest, és meg is írja ezt a könyvet.

Mi viszont ennek az ellenkezőjét nézzük meg: amikor a magyar szavak kerültek bele a török nyelvbe.

Az első a város, törökül varoş.

A Wikipédia a következőképpen határozza meg a magyar város fogalmát:

A város olyan település, amelynek valamilyen (kulturális, ipari, kereskedelmi stb.) jelentőségénél fogva különleges, törvény szerint meghatározott jogállása van. A város élén ma általában a polgármester áll.

A törvény szerint nagyközség akkor kezdeményezheti várossá nyilvánítását, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségi szerepe indokolja. A feltételek közé tartozik a megfelelő gazdasági, infrastrukturális fejlettség, a megfelelő intézmények (oktatási, közegészségügyi, rendészeti) megléte, az önkormányzat térségi szervezőképessége.

Erre majd a későbbiekben még visszatérünk.

Azt a szót, hogy város, nemcsak a magyar nyelvben találjuk meg, hanem a környező országokéban is. Pl. a horvátországi térképeken rendszerint a belvárost, óvárost jelölik város néven. Ebben persze semmi meglepő nincs, hiszen kb. 1000 évig a Magyar Királysághoz tartoztak.

Ehhez hasonlóan fellelhető a román és a szerb nyelvekben is (aki ezen a téren járatos, talán tud néhány érdekes kiegészítéssel szolgálni). De ők is elég közeli kapcsolatban álltak a középkori Magyarországgal.

Látszólag mindez nem mondható el az Oszmán Birodalomról, mert ugye elvileg háborúban álltak a magyarokkal. Holott valójában több száz éven keresztül szomszédos országok voltak mindketten. Sok esetben békében, és komoly kereskedelmi kapcsolatokkal. Pl. Isztambulba rendszeresen érkezett búza a magyar Alföldről.

Nem mondhatjuk, hogy a középkori Anatóliában nem lettek volna városok, hiszen Bizánc már a Római Birodalom idejében nagyobb volt, mint a XVI. századi Buda. De valahogy mégis, a törököknek megtetszett a név és elkezdték használni.

Arról nem találtam pontos információt, mikor is kezdődött ennek a szónak a használata. Még az is lehet, hogy az atatürki időkben. Akkor ugyanis sok magyar dolgozott Törökországban. Azzal a jelentéssel pedig, amivel ma találkozunk, az az 1950-es évek tájékára tehető. Ez az az időszak, amikor tömegével költöztek a vidékiek a városokba. Elsősorban Isztambulba, és nagyobb nyugati városokba, mint pl. Izmir. Olyan sokan érkeztek, hogy sokszor új városrészeket alapítottak.

Ezek az emberek a legtöbbször elég szegények voltak (ezért is hagyták el a szülőföldjüket), így nem tudták megfizetni, hogy egy normális lakásban éljenek. Nem ritkán inkább csak valami tákolmányban laktak. Ezzel együtt a környék is olyan lett, ami hmm… nem éppen az a hely, ahova az ember szívesen beteszi a lábát. Legtöbbször persze nincs semmi gond a biztonsággal. De nem mindig.

Így pedig mára a varoş szó jelentése jelentősen átalakult. Ma azt a városrészt jelenti, ahol a szegények laknak, ahol sok a szemét, vagy ahova nem ajánlatos bemenni.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 7.0/10 (3 votes cast)
Magyar szavak a török nyelvben: város, 7.0 out of 10 based on 3 ratings
 

4 hozzászólás a(z) Magyar szavak a török nyelvben: város bejegyzéshez

  • “…aki ezen a téren járatos, talán tud néhány érdekes kiegészítéssel szolgálni”

    A nyolcvanas évek végén rendszeresen volt egy heti magazinműsor a jugoszláv TV-ben,melynek “”Varošarije” volt a címe.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  • Annak idején a fog-ajak v hang (dentilabiális) még nem létezett a magyarban. Ehelyett rövid ajak-ajak (bilabiális) réshangot, β-t ejtettek, amelyik rövid magánhangzónak hangzott. Eleinte ezt többnyire w-vel, később v-vel jelölték. De előfordult, hogy u-val. Így jegyezte le ezt az akkori íródeák is. A v korábbi, β előzményének létezésére a legjobb bizonyíték a románba átvett egyes magyar szavak alakulása. A románban mindig volt fog-ajak (dentilabiális) v. Ha tehát a magyar eredetű román szavak mai magyar v-je helyett bilabiális hangra utaló hanghelyettesítést találunk, ez azt jelenti, hogy az átvétel idején a magyar hang még nem v volt. Pl. Segesvár > Sighişoara, tolvaj > tuloaie, Szilvás > Siliuaş, város > oraş, avas > oaş stb. A β a hangképzés helyének eltolódásával lett v. A változás a XII–XIII. században nyugaton kezdődött és kelet felé terjedt, ahol a XVI. században vagy még később következett be.
    Asztalos Lajos
    A szerző kolozsvári helytörténész
    http://magyarnapok.ro/2013/index.php/hu/cimlap/info/kolozsvarrol

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
  • Köszönjük! Nagyon értékes információkat kapunk! 🙂

    VN:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


135
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
Learn Turkish
iki
“2”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek