A múltkor piac nap volt Isztambul Fatih kerületében. Ez azt jelenti, hogy olyan 30 utca van lezárva, míg a környék csak simán megközelíthetetlen. Nemcsak hogy ilyenkor minden jel szerint az emberek között egy különleges vetélkedő zajlik, hogy kit ütnek el többször, hanem még a piacos teherautók is össze-vissza parkolnak.
Persze igazándiból nem össze-vissza parkolnak. Gondosan kiválasztják azt a helyet, hogy hol lehet a legnagyobb felfordulást okozni, és ott állnak meg.
Szóval durván eltévedtünk. És a navigáció sem segített (nem mintha máskor igen), mert mindig a piachoz akart minket visszaterelni. Mi pedig megküzdöttünk, hogy valahogy vele párhuzamosan haladjunk, és megkerüljük. Így pedig soha nem látott utcákon jártunk.
Mikor végre kiértünk a betondzsungelből, akkor jutott eszembe, hogy bárcsak a kamerát is bekapcsoltam volna…
Ezúttal viszont már készültem!
Egy jó kis 12 perces videó mutatja meg, milyen az átlagos közlekedés Isztambul Fatih kerületében. Ez viszont tényleg egy átlagos, unalmas nap volt.
Nem volt piac, nem futottunk bele lépcsőbe, nem volt lezárt utca, nem volt beszorult betonkeverő, nem volt dudálás, nem okozott forgalmi dugót egy keresztben áthaladó miniszoknyás lány, és nem volt magyar káromkodás. Sem török. Sem angol, vagy német, de még orosz és kínai sem.
Ennek ellenére nem lett egy dög unalmas a videó. De ahhoz képest, amennyit készültem rá, egy eléggé átlagos isztambuli napot láthatunk.
A kamera (ami menet közben hevesen bólogat), csak egy részét mutatja a teljes látványnak. Így az elején nem látszik, hogy mindjárt egy roppant szűk sikátoron próbáljuk az építkezési állványokat kikerülni. Ahogyan a szembejövő pizzafutár sem látszik. Őt is kerülgetni kellett ám. Mert ugye ő motorral van. Én meg autóval. Lettem volna inkább betonkeverővel! Mindjárt elment volna az útból!
A 40. másodpercben ki is jutottunk a főútra. Ahol is nemsokára (60. másodperc) egy buszt láthatunk az út szélén. Akármikor erre járok, ez a busz mindig itt áll. Nem az utasokra vár, hanem csak áll. Talán ebédel. Nem igazán törődve vele, hogy a fél utat lezárja közben.
A társát meg 1:25-nél láthatjuk, amint Y-ban megfordul, majd beáll mögé. Jah, hát végül is, ha egyszer meg kell fordulni, akkor meg kell fordulni. És miért is ne itt, ahol bár hely nincs sok, de forgalom annál nagyobb.
Aztán eljutunk a 3. perchez, ahol egy tábla eléggé érthetően elmagyarázza, hogy ott bizony bemenni tilos. Ezt egy másik tábla is segíti. De ha valaki ebben kételkedne, akkor a kifelé áramló kisbuszok hada azért elég meggyőző.
Mi azért megnézzük, hogy ennek a valakinek mégiscsak sikerülne-e szembe mennie az árral. Csakhogy valaki úraságnak/úrhölgynek nemcsak azért nincs esélye, mert mégiscsak kisbuszok jönnek vele szembe, hanem mert feltartja a forgalmat. Ez pedig kihat a szembejvő sávra is, ami miatt az említett kisbuszok nem tudnak kijönni az utcából. Így pedig valaki nem tud oda bemenni. De míg nem megy be, nem indul be a forgalom. Míg nem indul be a forgalom, addig a kisbuszok sem tudnak kijönni. Addig pedig valaki sem tud bemenni. Így nem indul be a forgalom.
Eltartott egy darabig, míg ez körforgás valaki tudatáig is eljutott, és tovább áll. Mi is arra álltunk tovább.
3:50-nél valaki immár a jó irányba ment be a kisutcába. Mi is követtük. De lám, itt is találunk néhány valakit, aki a szembe forgalommal próbálkozik. Ezúttal azért sikeresebben.
Ez azért még párszor meg fog ismétlődni… (pl. 4:50)
5:30-ra el is érjük a Falat, majd pedig 6:15-től mellette haladunk. Remek felvételt láthatunk a Falról amit egy rettentően rezgő kamera vett fel.
Itt már folyamatosan lefele haladunk.
7:25-kor megtörténik az első akció! Kukás autó jön szembe, és elfoglalja az egész utat! De egy kis tolatással megoldottuk.
8:50-től egy kisutcában próbálunk lefele ereszkedni. Csak később tudtam meg, hogy ezt úgy hívják, hogy Magyarok lejtő (Macarlar yokuşu). Egészen 9:50-ig (egy egész percen keresztül!), amikor végre leértünk a vízszintesre részre. Hurrá hurrá! Lent vagyunk!
De ez még nem jelenti azt, hogy kint is lennénk a dzsungelből! Itt még azért kellett egy kicsit balettozni, mire kijutottunk a tényleges főútra, az Aranyszarv-öbölhöz. És mint látható, az embereket különösebben nem érdekelte, hogy esetleg egy rendszámtábla közelébe kerüljenek.
Ezzel viszont kijutottunk, véget ért a kalandozás. Kint voltunk a dugóban.
Íme a videó! Mindenkinek jó szórakozást!
Kocsikázás Fatih-ban,
- Közlekedés Istanbulban (1.000)
- Törökországban az autó férőhelye mindig n+1 (1.000)
- Vezetés Istanbulban (1.000)
- Ali bácsi mindig tud egy gyorsabb utat... (1.000)
- Isztambul szűk, egyirányú utcái (1.000)
- Hoppá (RANDOM - 1.000)
Nagyon jó lett! Mert hogy az oszmán műemlékek mellett az átlagos utcaképek a kedvenc témáim!
Igazán finom lehet 3 percnél az a „Fehér Virág” döner! Ízletes alapanyag! 😉
Azt mondják, van náluk házhoz szállítás. Küldessek egy csomagot neked? 😀
Szuper! Szívesen beülnék egy török sofőr mellé egy ilyen „gyere velem, én se megyek sehova” útra.
Legalább részben, virtuálisan sikerült. 🙂
Csak nem lehet jobbra-balra nézelődni, és nagyon rezeg a kamera… 🙁