Sok idő telt el a legutóbbi drone repülős bejegyzés óta. Ennek oka viszont nem az, hogy megint lezuhantunk. Bár lassan egészen profik leszünk zuhanás ügyben.
Hanem mert annyira sok anyag keletkezik, hogy annak feldolgozása rengeteg időt igényel.
A lezuhanásokat egyenlőre megúsztuk néhány karcolással. Egyszer ráadásul a sárba esett bele. Máskor meg éppen a telefont indítottam újra, amikor a drone bement az erdőbe salátát aprítani.
Ennek kivédésére beszereztünk egy könnyen felcsatolható propeller védőt (nem mintha a fák levelei ellen hasznos lenne, márpedig mi a miatt szoktunk lezuhanni). És ha már úgyis az amazon.com-on járunk, akkor pár érdekes (és remélhetőleg hasznos) kacatra is elköltöttük a pénzt.
Nem mondom, hogy ezek után profinak nézünk ki…inkább mint aki most érkezett meg valami UFO-s buliból…
Viszont mindeközben komolyan befogtuk munkára. E mellett azért megmaradt Isztambul légi fotózása hobbiként is. Csakhogy időközben kiderült, hogy a technikai és a hobbi fotózás, no meg a videózás nagyon más felkészülést igényel.
A hobbi fotózás az tényleg egy turistás módszer. Odamegyünk a helyszínre, felküldjük a drone-t a levegőbe, majd nekiállunk fotózni. Közben reméljük, hogy semminek nem megyünk neki. Ehhez igazándiból sok felkészülés nem szükséges:
- Időjárás, előrejelzés megfigyelése
- Aznapi légi forgalom, és tiltások tanulmányozása.
- Környék tanulmányozása. Kiemelt figyelem a drótokra, felszálló helyekre, zavaró tényezőkre, no és persze parkoló helyekre.
A fotózásban az a jó, hogy szépen, kényelmesen lehet végezni. Odarepülünk, beállítjuk, fotózunk. Nem jó, kicsit ismét odébb megyünk, megint egy kattintás. Aztán megint… majd otthon válogatunk. Persze azért még itt is szoktak érdekes dolgok történni. Pl. egyetlen egy dzsámit sem lehet körbe repülni, mert megszakad a kapcsolat.
Ezzel ellentétben a videót már meg kell komponálni.
Itt kezdett bejönni a képbe egy alternatív program (litchi), amelyiknél előre meg lehet tervezni a repülési útvonalat. Mindezt akár otthon, térképen, kényelmes körülmények között (mármint amennyire kényelmes az, ha az egyik gyere állandóan az egeret akarja megenni, a másik pedig a billentyűzetből épít StarWars csatahajót).
Mindent nagyon jól be lehet állítani, automatizálni: merre repüljön, milyen gyorsan, merre nézzen, mit nézzen, hogy forduljon, stb… Ez pedig sokkal jobb, és szebb eredményt az, mintha én kalimpálok a levegőben.
Csakhogy ehhez tudni kell néhány dolgot. Mert hogyha elindítjuk a repülési programot, akkor a drone azt pontosan követni fogja. És ha jön egy fa, minaret, vagy bármi más, akkor annak nekimegy.
- Mennyire pontos a Google térkép (nem eléggé)
- Magasság pontok: milyen magasan kell repülni, hogy ne ütközzünk neki a dolgoknak.
- Szintén a magasság pontok: amiről a filmet készítjük, az milyen magas. Mert ez alapján tudjuk a kamerát beállítani.
- És akkor még mindig nem tudjuk, hogy belefért-e a képbe, mi lógott ki, nincs-e túl közel, stb.. Vagyis, hogy miként fog kinézni…
Éppen ezért érdemes egy felderítő repülést végezni. Szerencsére ma már a képekből, és a repülési naplóból elég jól lehet adatokat gyűjteni, és ebből már egészen jó videókat lehet készíteni.
Ez viszont azt jelenti, hogy mindjárt kétszer kell ugyan ahhoz a helyszínhez kimenni, ha valami tisztességes videót szeretnénk. Szerencsére Isztambulban ezt úgy is megtehetjük, hogy beülünk a közeli kávézóba tervezni, és közben még a drónt is fel lehet tölteni.
Ehhez azért több idő kell. De még mindig jobb, mintha otthonról kellene újra menni.
Tegyük hozzá azt is, hogy 1-1 így készült videó azért még kevés. Ebből érdemes többet összegyűjteni, kicsinosítani, zenei aláfestést keresni, majd összerakni belőle egy rendes filmet.
Şile-ről már elég sok videó készült. Így ott lassan-lassan össze lehet már rakni egy kellemes kis filmet.
De előtte egy másik, teljes film van folyamatban. Az İSTOÇ (2) dzsámiról lesz egy bemutató. Őt is mi terveztük, építettük. És most végre minden együtt van: az első rajzoktól kezdve a kész épületig minden. És erről nagyon jó légi felvételek is készültek. Mondjuk a környék is adja magát…
Tehát ebből majd lesz egy videó.
Mindeközben mi pedig a munkához használjuk a drone-t. Főleg arra, hogy olyan irányból is fényképezzünk, ahonnan eddig még nem lehetett.
De ez csak az alap. Ehhez jön hozzá a videó is, ami végeredményben a cég reklámja.
Csakhogy itt ennél komolyabb dolgokat is lehet csinálni, köszönhetően a programozott repülésnek.
Mindjárt ott van az, hogy a drone minden alkalommal pontosan ugyan arról a helyről, ugyan azokkal a beállításokkal készíthet egy rövid videót. Ezeket összefűzve pedig kaphatunk egy olyan filmet, ahol a ház folyamatosan épül. Amolyan gyorsított felvétel jellegűt. Persze a miénk majd más lesz (és persze jobb lesz).
Ezen kívül megkérhetjük a drone-t, hogy nagyon alaposan repüljön el a kérdéses terület felet, majd pedig készítsen sok-sok fényképet. Irányokkal, és koordinátákkal ellátva. Ebből pedig okos programok térképet, de még 3D-s modelt is elő tudnak állítani. Amit ugye nem kell mondani, milyen hasznos! (tényleg, mennyire is hasznos? Mert mi egyenlőre még nem jöttünk rá, mire lehetne tényleg használni).
Egy százéves faház feltérképezve a levegőből, és annak alapján lemodellezve 3D-ben.
Összességében rengeteg technikai repülésünk van. Több, mint 100 órát töltött a drón a levegőben, pedig még nincs 1 éves sem. Ez szerencsére nem látszik meg rajta. Nem úgy, mint az, amikor kiesik a levegőből. Az elég alapos nyomot hagy…
Ebből mi rengeteg hasznos anyagot kapunk. De olyan, ami kívülállóknak is látványos, még kevés van. Ezeket azért fokozatosan pakolom fel. Csak most nagyon feltorlódtak.
Mindeközben néhány másik projekt.
A Galata-torony elkészült. Őt sikerült végre rendesen lefényképezni. De nem mondom, hogyha a közelében leszünk, akkor még egy repülés ártana. De külön ezért nem fogok oda elmenni.
Şile is teljesen kész. Abból lesz majd egyszer egy szép csomag. Természetesen megmarad, mint fő tesztelő terep. Mégiscsak nyugodt hely, alacsonyak a kerítések, barátságos kutyák, kedvezmény a hentesnél…
Hasonló a helyzet Kastamonu Szalma falvájában is. Ahova be lehet repülni úgy, hogy az erkélyen ülünk, azt megtettük. Lementünk majdnem a kanyon aljáig! Itt azért még rengeteg repülhető hely van. Csak ahhoz ki kell menni a házból. Sok-sok kanyon van még a közelben. Mind-mind olyan, amiből kihalászni a drone-t nagy élvezet lehet.
Lefényképeztük a görög iskolát is. Ez is jó volt.
Belevágtunk a Fal projektbe is. Eredetileg arra gondoltam, hogy mivel a 7 Fal km hosszú, és a drone 5 km-e tud biztonságosan elrepülni, megállok középen. Majd 1 feltöltéssel elrepülök az egyik végére, egy másik feltöltéssel pedig a másik végére. Aztán persze kiderült, hogy Isztambulban jó, ha 100 m-t el lehet repülni, mielőtt a rádiókapcsolat megszakadna. Így ez a projekt még eltart egy darabig.
De közben az is kiderült, hogy útközben sok-sok érdekességet találhatunk.
És már az AyaSofya-ról, és a Kék Mecsetről is sikerült 1-2 képet készítenünk.
Tehát nem felejtődött el a légi fotózás. Csak éppen rengeteg munka van még vele.. De remélem, hamarosan még érdekesebb dolgokat is tudok majd mutatni.
Isztambul a levegőből továbbra is.,
- Irány a felhők közé! (1.000)
- Első repülések (1.000)
- Repülni nem könnyű (1.000)
- Repkedés Kastamonuban (1.000)
- Az első éles bevetés (1.000)
- Kislány-torony a levegőből (RANDOM - 1.000)
Nagggyyyon-nagggyyyyon profi az egész! Szép példányai lettek az isztambulos fotó gyűjteményemnek!
***
De ugye,ugye az én kedvemért lehet majd Alina Boz napozóterasza feletti drón fotót is kérni?? Elég,ha csak megígéred!
Megnéztem a néni aktáját, mert ugyebár nekem kötelességem nem ismerni. És el kell ismerni, hogy bizony erős hiányosságok fedezhetők fel a napozós fényképei között. Tekintve, hogy 2016-ot írunk, ezen egyáltalán nem elfogadható. Hiszen az esélyegyenlőség nevében azokra a férfiakra is gondolni kell, akik nem képesek bonyolultabb geometriai gondgondolkodásokra, mint a gömb.
De azért felhívom a figyelmedet, hogy az ilyen jellegű domborzati felmérések veszélyekkel is járhatnak. Mint ahogy ezen alábbi videó 2. percétől is látható.