Van egy régi matematikai játék. A történet így szól.
Van egy szálloda, amelyikbe ∞ (végtelen) számú szoba van. De mindegyik szoba tele van. Ha most jön még egy turista, akkor hova ültessük?*
* Nem, nem lehet olyan megoldást, hogy valakinek az ágyába. Ez abból az időből van, amikor 1 ágyban 1 ember alszik.
A feladat trükkje, hogy a szállodában ∞ számú szoba van. Mert ha 6 szoba lenne, és mindegyik tele van, akkor ugyebár emberünk nem fér bele. Csakhogy a végtelen esetében ez másképpen működik. Hiszen ∞+1 = ∞. Ahogyan ∞+2=∞, ∞+3=∞, de még a ∞+∞=∞.
Azaz hősünknek csak annyit kell tennie, hogy odamegy az első szobába, bekopogtat, és arra kéri a bentlakót, hogy költözzön a szomszédba. Majd pedig a szomszéd is menjen egyel tovább, az ő szomszédja is egyel tovább, stb.. Mivel a hotel végtelen, ezért mindig lesz még egy szomszéd, akit át lehet küldeni a következő szobába, és beülni a helyére.
Mindez egy jópofa matematikai játék. Egy elmélet, hiszen nem létezik végtelen hosszú szálloda…. Semmi több.
Csakhogy létezik egy ország, ahol mindezt a gyakorlatban is megvalósították. Persze, hogy Törökországban. Az elmélet gyakorlati neve pedig Holnap.
Természetesen a törökök sem tudnak végtelen hosszúságú szállodát építeni. Ennek legfőbb oka, hogy a Földön nem áll végtelen mennyiségű tér a rendelkezésünkre (bár vannak, akik szerint igen). Ahogyan ennek a szállodának a megépítéséhez végtelen mennyiségű pénzre lenne szükség. Ez meg pláne nincs meg (bár egyesek szerint ilyen is van, csak éppen másnak a zsebében).
Ezzel szemben van néhány dolog, amiből akár még tényleg ∞ számú létezik. Ilyen pl. a kebab. Meg az idő.
No persze nem úgy! A török ember sohasem időmilliomos. Mindig időhiányban szenved. Mindig rohan. És mindig késésben van.
Ennek ellenére (vagy éppen ezért), gyakran alkalmazza a fent már említett Végtelen szállodaszobás matematikai feladatot. Csak éppen az időben.
Mert az idő olyan, ami végtelen hosszú. Mármint a jelenlegi tudásunk szerint. Csak mi szenvedünk a hiányától. Míg másoknak minden jel szerint végtelen mennyiség áll a rendelkezésükre (legalábbis, ha kinyitják a szájukat, akkor az idők végezeték tudnak beszélni). Szóval várjanak ők, ne mi!
És ha már másoknak úgyis annyi idejük van, akkor igazán tegyék félre azt, amivel éppen foglalkoznak Tegyék át a szomszéd szobába. Azt a dolgot, amit pedig később terveztek megcsinálni (a szomszéd szoba lakosa), tegyék át az azt követő szobába. És így tovább… És most foglalkozzon velünk. Mert ugye nekünk viszont egészen biztosan nincs végtelen mennyiségű időnk.
Mindez fordítva is működik.
Ha valaki minket kér megy egy dolog megcsinálására (mondjuk a kapucsengő megszerelésére), akkor ismét mi leszünk azok a bizonyos turisták abban a végtelen hosszúságú hotelben. A most szobában természetesen mi vagyunk. Amit pedig meg kellene csinálni, azt átrakjuk a holnap nevű szobába.
Abban az esetben pedig, amikor még egy feladat érkezik, akkor őt is átrakjuk a holnap nevű szobába. Az ott tartózkodó kapucsengő megszerelése feladatot pedig megkérjük, hogy menjen a francba következő szobába. És így tovább.
A Videoton FC középpályását, Tóth Balázst sok éve leszerződtette a török Malatyaspor.
Első alkalommal,amikor hazalátogatott,persze mindjárt interjút csinált vele a Telesport. Kérdezték tőle:
„-Na és hogy vagy,mi újság,mit tanultál meg először Törökországban?”
A válasz:
„Amit legelőször, még a köszönés előtt megtanultam,az a ‘yarın’ !! „