A törökökről egy dolgot biztosan el lehet mondani: ha evésről van szó… no akkor azt komolyan veszik.
Ebből is, ha valamit igazán kedvelnek, akkor az a reggeli.
Csakhogy ha egy igazi török reggelit szeretnénk, hát… nos… akkor arra rá kell szánni legalább egy fél napot. De még jobb, ha egy egészet tudunk bedobni az ügy érdekébe. Vagy mindjárt egy egész hetet erre áldozunk. Viszont ilyesmire nagyon ritkán van lehetőség. Főleg Isztambulban! Így ha egy török leül, hogy rendesen reggelizzen, akkor egyúttal bepótolja a korábban kimaradt alkalmakat is. És gondol az elkövetkező időre, amikor szintén ki fog maradni egy-két-háromszáz igazi török reggeli.
Vagyis, ha végre odajut hozzá, hogy leüljön egy rendeset reggelizni, akkor bizony nem fog felállni onnan egykönnyen. Még az olyan apróságok miatt sem, hogy már rég besötétedett (meg olyankor már minek, hiszen nemsokára kezdődik a reggeli).
Egy átlagos, csupasz török reggeli a következőket tartalmazza:
- Valami friss a péktől (kenyér, simit, pogácsa, kalács,
pékné) - Sajt (általában fehér sajt (beyaz peynir – görög néven feta), de legtöbbször többféle)
- Olíva bogyó.
- Lekvár
- Vaj + méz
- És persze annyi tea, amivel a Boszporuszt is fel lehet duzzasztani.
- Tojás. Az összes létező formában: rántva, tükörben. főzve, sütve, hajtogatva.
Mindebből pedig akkora mennyiség, amivel egy hadsereg is jóllakhatnak. De mindez csak az alap. Mert ehhez jöhet még:
- börek (vagy bármi, ami frissen van sütve)
- kolbász – jól átsütve
- sülkrumpli
- mindenféle zöld: paradicsom, pirospaprika, stb…
- mindenféle ami nem zöld
Mint láthatjuk, mindezt befalni nem egyszerű. És igencsak hosszú ideig eltart. Főleg, ha az ember közben még a villával hadonászik is pontot tesz a mondat végére.
De amikor a törökök erre időt szánnak, nos.. akkor bizony tényleg időt szánnak rá. Végül is erre való a vasárnap. Már maga a reggeli előkészítése is hosszú időt igényel. Mialatt sokaknak leesik a vércukor szintjük, és a fent említett mondat végi pontozások mind gyakrabban történnek meg.
Majd pedig, ha végre elkezdődik a reggeli (olyan déli 12 körül), akkor az simán eltart akár estig is. Vagy még tovább.
Itt, Beşiktaş kerületben este 8-kor is találunk olyan diákokat, akkor éppen reggeliznek. Mondjuk az is igaz, hogy ők valószínűleg nem is keltek fel délután 4 előtt….
Ezáltal viszont, hogy a reggeli nem egyezik meg a gyorsbüfével. Míg az utóbbinál lényegében teljesen mindegy, hogy az ember mire is ül (talán még le sem ül), egy reggeliző helynél alapvető fontosságú a kényelem.
Annál is inkább, mert igazándiból nem az a különbség egy-egy reggelizős étterem esetében, hogy mit esznek (röviden: mindent), hanem az, hogy hol. És milyen körülmények között. Így az igényes helyek idényes helyeket nyújtanak (egy ilyen mondat után a magyar tanárom büszkén verné be a fejemet egy óriási bunkóval), nem pedig valami összecsapott asztal-székek kombinációt.
Persze vannak olyan helyek is, ahol azt használják ki, hogy a kedves vendég annyira kiéhezik a hosszú sorban állás alatt, hogy mire bejut, már minden mindegy. És ha az asztalok nincsenek acél pántokkal megerősítve, akkor a kedves vendég azt fogja elfogyasztani (ez egyébként arra is magyarázatot ad, hogy egyes helyeken miért nincs étlap: mert már megették…).
Mint ahogy említettük, a reggelizés olyasmi, ami nem ér véget egyhamar. Sőt! Csakhogy az éttermek kapacitása igencsak véges. Még úgy is, hogy amolyan kalóz módra az utcára, nem ritkán az út közepére is extra asztalokat pakolnak. Előbb-utóbb (leginkább előbb).
Ilyenkor a kedves vendég választhat, hogy:
- vár 2-3 órát, hogy beférjen
- leül az útpatkára, és a macskakövet elfogyasztásába kezd
- keres egy másik helyen.
Márpedig egy olyan kerületben, mint Beşiktaş, mindig találni másik helyet. Hiszen itt a reggelizés nemcsak hogy sokaknak délután kezdődik, de ezen sokak akár a megszokottnál hosszabb ideig veszik igénybe az étterem szolgáltatásait. Így viszont a környék veszi át az étteremből kimaradt vendégeket: ők is nyitnak egy-egy reggeliző helyet.
Csakhogy a folyamat magát gerjeszti. Mivel egyre több reggeliző hely nyílik, így híre megy, hogy Beşiktaş tele van reggeliző helyekkel. Mire sokkal többen fognak ide jönni reggelizni. Az újonnan érkezők befogadására pedig újabb reggeliző helyek nyílnak. Ezzel pedig még több ember csábítanak ide. stb..
Mára viszont eljutottunk oda, hogy Beşiktaş központjában az ég világon semmi más nincs, csak reggeliző hely. Meg döner árus, de ez egy másik történet, ami nagyon hasonló ehhez.
Minden utcában, mindenhol reggeliző helyek nyílnak. Végül is, mi bonyolult van benne? Kell egy adag friss kenyér, meg a többi izé, aztán kipakoljuk az asztalra. Semmi sütés-főzés. Egy rántottát megcsinálni pedig nem nehéz. Ha pedig valaki mégis elrontja, akkor az lesz a helyi speciális rántotta…
Régen volt itt egy háziállat kereskedés. Belőle is reggeliző hely lett. Bár a dekorációval nem vacakoltak sokat: megmaradtak a ketrecek, akváriumok.
Volt itt egy régiség kereskedő. Ő is jobbnak látta, hogy inkább reggeliző helyet nyit. Ő pedig a bútorokkal nem vacakolt sokat. Tele volt vele a raktára.
Volt egy favágó is, de ő…. na jó, ő még nem. Viszont a fodrász… abból könnyen kinézem, hogy ő is reggeliző helyet fog nyitni hamarosan. Kés-villa helyett pedig mindenki ollót kap majd talán…
A törökök, és a reggeli,
- Nincs hasonló bejegyzés