Anatólia történelme pisztáciahéjban – 2. rész

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy i.e. 550 körül megjelentek a perzsák Anatóliába.

Majd elfoglalták az egészet, megszűntek az egymással háborúzó kis országok, birodalmak. És beköszöntött a béke.

Na persze…

A perzsáknak azért már elő volt készítve a terep.  Ekkor zajlott egy népvándorlás, ami igencsak kedvezőtlenül jött a kor legerősebb államának, a Hettitáknak. Nemhogy eddigre a birodalom már hanyatlott, de a többiek is ahelyett, hogy segítettek volna a gaz elnyomónak, inkább ők is ott támadták, ahol tudták.

Így a perszáknak már nem maradt sok dolgok, mint végigsétálni az országon. Eljutottak egészen a görögökig, akik pedig… őket sem lehetett túl gyakran megkérni, hogy együttműködjenek. Még akkor se, ha az ellenség éppen a görög falvak felgyújtásával akart fényt hozni az éjszakába.

A Perzsa Birodalom hatalmas volt. Három kontinensre is rálógott (8 000 000 km², az akkori világ népességének 46%-a élt itt). Ekkora területet irányítani, egyáltalán kordában tartani nagyon nehéz volt. Sokat segített az úthálózat kiépítése (leghosszabb útjuk 2680 km hosszú volt, és Szúzát és Epheszoszt kötötte össze). És persze az elit hadsereg is, a 10.000 főből álló Halhatatlanok.

Valójában a perszák nem voltak olyan rosszak. Főleg annyira nem, mint az elődeik, a babiloniak, vagy a médek. A perzsákk tolerálták az elfoglalta területek vallását, kultúráját. És bevezették az emberi jogokat is (bizonyára a legtöbben ettől kaptak idegbajt, hogy nem lehetett a szomszédot csak úgy feldarabolni, és elásni a kertben).

Tehát a perzsák sokat dolgoztak azon, hogy a birodalmuk működőképes legyen. Kb. 200 évig sikeresen talpon is maradtak. Természetesen voltak problémák. De végül nem derült ki, hogy valóban túléli-e az évszázadokat (ne feledjük, hogy a legtöbb anatóliai birodalom és városállam ennél jóval hosszabb ideig maradt fent).

Az Ópersza Birodalom - Forrás: Wikipédia
Az Ópersza Birodalom – Forrás: Wikipédia

A perzsák folyamatosan háborúztak a görögökkel. És bár inkább a perzsák nyertek, de sosem sikerült a görögöket legyőzni. Inkább csak az anatóliai városokat tudták elfoglalni. A görögök pedig folyamatosan ezeket a városokat próbálták visszaszerezni. Amolyan felszabadító hadjáratokat folytattak. Ezek viszont nagyon ritkán jártak sikerrel.

Egészen addig, mígnem jött egy makedón, aki egy csapatba kovácsolta a görögöket. Akkor viszont meg sem álltak Indiáig.

Csakhogy Nagy Sándor (Alexandrosz) nagyon fiatalon távozott. Az új birodalmat nem sikerült megszilárdítania (igazándiból, amint kitette a lábát valamelyik újonnan meghódított területről, ott mindjárt el is felejtették – hasonlóan járt sok más, gyorsan haladó uralkodó is, pl. Napóleon). Halála után a görögök visszatértek az ősi sportjukhoz, egymás feldarabolásához. Ugyan ez történt Nagy Sándor birodalmával is: feldarabolódott. A területen négy új ország született: Lüszimakhosz, Szeleukosz, Ptolemaiosz és Kasszandrosz királysága.

A legnagyobb területet a Szeleukida Birodalom foglalta el, vele együtt Anatólia dél-nyugati fele is az ő fennhatósága alá tartozott. Ez a birodalom a történelemben egyedülálló volt abban, hogy a legnagyobb méretét a születésekor érte el. A birodalom mérete folyamatosan csökkent, folyamatosan darabolódott. Már az első uralkodó, I. Szeleukosz Nikatór rájött, hogy képtelenség egy ekkora (és ilyen) országot egyben tartani, így mindjárt két részre osztotta. Ezek pedig idővel még tovább darabolódtak.

E mellett a birodalom nagyon változó összetételű volt. Hiszen Nagy Sándor csak ment, és hódított. Ezt a nagyon vegyes társaságot nagyon nehéz volt összetartani. Rengeteg energiát (pénzt) igényelt, kevés sikerrel. A birodalom azért így is kb. 250 évig létezett.

A legtöbb csatározások a többi Nagy Sándor örökséggel zajlott. Legtöbbször a Ptolemaioszok-al (övék volt Egyiptom). Míg Anatólia területén a Lüszimakhosz királysággal voltak konfliktusok. De ez a királyság nem szerepelt túl jól, elég hamar elbukott. A helyébe pedig sok kicsi, de erős városállam lépett. Legfontosabb Pergamon volt, ami még komoly területet is szerzett magának.

Természetesen nemcsak a királyságok hadakoztak egymással, hanem belül is zajlott a politika. A szereplők pedig ritkán kockáztattak. A lehetséges riválisokat inkább már gyerekkorban elteltették láb alól.

Mégis, miközben a perzsák az egységre, a stabilitásra törekedtek, az ő kultúrájukból alig marad meg valami. Míg ellentétben a görögök leginkább egymás darabolásával voltak elfoglalva, mégis az ő 250 évük olyan mély nyomokat hagyott, amelyek máig megmaradtak. Erre valószínűleg a Bizánci Birodalom is rátett egy adagot.

A görögök mulatozásainak, és egyúttal a hellenizmusnak is a rómaiak vetettek véget. I. e. 25-re teljes Anatólia római kézre került.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
Anatólia történelme pisztáciahéjban - 2. rész, 10.0 out of 10 based on 3 ratings
 

One Reply to “Anatólia történelme pisztáciahéjban – 2. rész”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .