Anatólia történelme pisztáciahéjban – 5. rész

Ahogy a Bizánci Birodalom hanyatlott, és zsugorodott, úgy jelentek meg az új királyságok Anatóliában.

Amint az várható volt, ők előtt-utóbb (de inkább előbb, sokkal előbb) egymásnak fognak esni. Majd pedig ebből a káoszból a legerősebb fog kiemelkedni.

Ők voltak a…..nem, még nem a törökök. Hanem a szeldzsukok.

Fontos kiemelni, hogy a Római Birodalom, és így később a Bizánci Birodalom is nagyon-nagyon vegyes összetételű volt.  A frissen elfoglalt területekre a rómaiak új városokat építettek és szorgalmazták a különféle népek keveredését (nem véletlenül szokta úgy rá hivatkozni, mint az EU elődje). Mire a 3. századba eljutottunk, addigra a lakosok magukra leginkább rómaiként gondoltak. Nem pedig, mint egy elfoglalt terület elnyomott kisebbsége.

Ettől még voltak nemzeti elnyomások. És voltak lázadások is. De ezek sosem (vagy csak nagyon ritkán) abból álltak, hogy valamelyik provincia független akart volna lenni. Bőven beérték azzal a céllal, hogy a császárt akarják megölni. Meg mindenkit, aki hozzá kapcsolható.

A birodalom tehát nem azért darabolódott, mert a szélső tartományok függetlenek akartak lenni. Pont fordítva, a határon túliak menekültek sokszor a birodalomba a külső ellenségek elől. A darabolódás oka éppen a szomszédok voltak, akik látták a gyengülő birodalmat, így egyre többször látogatták meg őt. Az ilyen szomszédolás alkalmával pedig vittek magukkal fegyvert is. Csak a biztonság kedvéért… Tudjátok, hogy megy ez a szomszédolás… ott van az a zöld fű, a vita a cseresznyefáról, meg a vasárnap hajnali fűnyírásról… szóval kell az a kard.

Amikor a Bizánci Birodalom elvesztette a katonai fölényét, és így lassacskán a kelet-anatóliai tartományokat is, azzal egy több évszázados béke ért véget. Kis-Ázsia visszatért a megszokott háborúskodások időszakába.

Először az arabok érkeztek. Ők már a 7. században megjelentek. Nem vacakoltak túl sokat, mindjárt Konstantinápoly ostromára indultak. Ennyi hátránya van, hogy egy birodalom fővárosa a tengerparton fekszik: nem kell egy egész országon keresztül verekedni. Ezt bő 1000 évvel később Atatürk is felismerte, ezért tette át Törökország központját Ankarába.

Az ostromot sikeresen visszaverték. Kétszer is. De ezzel egy új korszak kezdődött. I. sz. 7-12. század között változó sikerrel folyamatosan zajlottak a háborúk a birodalom déli határainál. De azért sikerült a határnál maradni.

Mindeközben északról a bolgárok és az oroszok próbálkoztak. Ők viszont nem jutottak tovább Konstantinápoly falainál. És persze a magyarok sem maradhattak ki a fosztogató bulikból. Őket viszont a hódítás nem érdekelte.

Így még mindig úgy nézett ki, hogy Bizánc bár gyengül, de még állja a frontot. Egészen 1060-ig, amikor a szeldzsukok érkeztek, dél-keletről (Irán felől). Ez elején a szeldzsukok még csak a határ menti városokat dúlták fel. Már itt feltűnt a technikai és hadászati különbség. A bizánciak jobban kedvelték a nehéz páncélzatot, míg a szeldzsukok a gyors mozgást részesítették előnybe. A bizánciaknak nem sok esélyük volt, hogy utolérjék a fosztogatókat (hasonlóan, ahogy a magyar kalandozások esetében történt).

1071-ben IV. Rómanosz, bizánci császár összeszedte a seregét, hogy a probléma elébe menjen (ismét hasonlóan, mint a magyar kalandozások esetében). Csakhogy a Van-tó közelében (Manziker) elvesztette a csatát (ez már nem úgy történt, mint a magyar kalandozás esetében). A szeldzsukok a páncélos lovagokat szétkergették, a császárt pedig elfogták (ilyen sem volt a magyar kalandozások esetében).

Az ütközet éjszaka történt, így a szeldzsukok nem üldözték a bizánci csapatokat. Akik így egészen jól megúszták. Ők végül újra összeálltak. A hadvezérük pedig Jó lesz így is! felkiáltással visszament Konstantinápolyba, puccsot hajtott végbe, majd VII. Mihályt ültette a trónra.

Bizánc a csatát elvesztette, de ez még nem okozta közvetlenül a birodalom halálát is. A sereg kisebb sérüléssel megúszta. A császárváltás pedig eléggé mindennapos esemény volt. Morális szempontból viszont fordulópontot jelentet. Bebizonyosodott, hogy az ezeréves Római Birodalom (és így Bizánc is) legyőzhető.

Néhány év múlva a szeldzsukok visszatértek, hogy ezúttal tényleg a birodalmi területeket hódítsák meg. Sikerült is. Bizánc olyan értékes tartományokat vesztett, ahonnan élelmet és katonákat tudott szerezni.

Szeldzsuk Birodalom - Katt a nagyobb méretért! - Forrás: Wikipédia
Szeldzsuk Birodalom – Katt a nagyobb méretért! – Forrás: Wikipédia

A történet viszont érdekes fordulatot vett. Közép-Anatólia egy nagyon értékes terület: tele van élelemmel, így emberekkel, akikből katonákat lehet faragni (őt pedig az ellenség faraghatja tovább). Viszont a földrajzi elszigeteltsége miatt mindenki amolyan hátsó kamrának tekintette. Jó-jó, hogy van. Nagyon jó! De a figyelem mindig máshova terelődött: A bizánciak nyugatra figyeltek, a szeldzsukok pedig Egyiptomot akarták elfoglalni (meg is lepődtek, amikor a mongolok keletről megérkeztek). Így Anatólia valahogy kimaradt.

Olyannyira, hogy mindenki kedvére építgethette a saját kis birodalmát. És bár formailag a szeldzsukokhoz tartoztak, valójában teljesen függetlenek voltak. Ebben a környezetben alakult ki az Ikónium Szultánság, vagy ahogy a törökök (szeldzsukok) nevezték, Rúmi Szultánság. Azaz Római Szultánság.

A központjuk a mai Konya volt, ahonnan kedvükre hódították meg a Bizánci Birodalom tartományait. A bizánciak azért ahol csak tudták, visszafoglalták őket. Ez pedig elősegítette, hogy az Ikónium szultánság is darabolódjon, független államok jöjjenek létre.

Ikóniumi Szultánság (Klikk a nagyobb méretért!) - Forrás: Wikipédia
Ikóniumi Szultánság (Klikk a nagyobb méretért!) – Forrás: Wikipédia

A követező évszázadokban ezzel jól el is szórakoztak volna, csak két fontos esemény történt: 1204-ben a Keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt. Ezzel pedig a birodalom is darabokra hullott, és egyúttal védtelen lett. Csakhogy eközben keleten, 1218-ban megjelentek a mongolok. És minden jel szerint ők meg sem állnak az Atlanti-Óceánig.

A szeldzsuk oldalról Alá ad-Dín Kaj Kubád felismerte, hogy komoly előkészületek szükséges a mongolok megállításához. Ilyesmi, mint Konya köré falat építeni, fegyverkezéshez az adót beszedni, meg egyéb hasonló olyan intézkedések, amelyek logikusnak tűnhetnek az ellenség megfékezéséhez. Éppen ezért a kedves nép őt megmérgezte. Végül is ha választani lehet, hogy az ember adót fizessen, vagy a mongolok nyársán végezze, ki akarna a pénzétől megválni??

Így a mongolok 1242-ben megérkeztek, és Erzurumot elfoglalták. Köşe Dağ-nál az anatóliai szeldzsuk sereget legyőzték, majd uralmuk alá hajtották Sivast, és Kayserit is. Mellékesen a Nagyszeldzsuk Birodalom központját is meghódították és ezzel ez a birodalom is darabjai hullott. Közép-Anatólia pedig névleg a mongolok uralma alá került. De ahhoz tényleg túl messze volt, hogy bármit is tudjanak vele kezdeni.

Ezzel Anatólia ismét visszatért a megszokott mindenki azt csinál, amit akar, és azt kaszabolja le, akit akar állapotába. Ismét számtalan kisebb-nagyobb királyság/szultánság/császárság küzdött azon, hogy a másikat kiirtsa.

A tájkép ekkorra már roppant színes. Három fő csoportnak az utódállamait láthatjuk itt: bizánciak (rómaiak: a bizánci utódállamok), európaiak (latinok: Latin Császárság, Velenceiek, Genovaiak, mindenféle lovagrendek) és a szeldzsukok (törökök: őket megszámolni sem lehetett). Ők mind a testvérnépeket, mind házon belül is bőségesen csatázgatnak.

Ebbe a játékba szálltak bele olyan külsősök is, mint az örmények, ilhánok, bolgárok, és még talán az oroszok is.

Ebben a környezetben nem az volt a kérdés, hogy ki-kivel van. Ilyen kérdés nem volt, hiszen mindenki mindenki ellen.

Anatólia 1300-ban (nincs nagyobb méret) - Forrás: Wikipédia
Anatólia 1300-ban (nincs nagyobb méret) – Forrás: Wikipédia

A megoldás egy kis anatóliai faluban született, Oszmán néven. Ő az 1200 évek közepén-végén átment a szomszéd faluba, hogy kipróbálja az új buzogányát. Ez a jólirányzott csapás, a szomszédos főnök fejét érte először még csak Anatólia történetét változtatta meg. Később Kelet-Európáét. Majd pedig amikor 1453-ban az immár birodalmi hatalommal rendelkező Oszmán család elfoglalja Isztambult, a nyugati kereskedőket új útvonalra kényszerítette. Ezzel pedig az egész világ története fordult egy új irányba.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
Anatólia történelme pisztáciahéjban – 5. rész, 10.0 out of 10 based on 3 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .