Isztambul közlekedése 14.

Íme az út! Ezen a szakaszon csak 100 m-t haladunk. Előre is, meg lefele is…

Van egy olyan lehetőség, hogy nem szakítjuk át a szalagkorlátot, és zuhanunk a mélybe. Hanem lemegyünk szépen az úton.

Ezen az úton:

Menj egyenesen... de ehhez előbb fordulj jobbra, majd kunkori jobbra, majd egyenesen, majd hajtű jobbra, majd jobbra, majd kunkori balra, és már csak 90-fokos bal van vissza!
Menj egyenesen… de ehhez előbb fordulj jobbra, majd kunkori jobbra, majd egyenesen, majd hajtű jobbra, majd jobbra, majd kunkori balra, és már csak 90-fokos bal van vissza!

Bármennyire is úgy tűnik, mintha a navigációs program megőrült volna (mert ezt ő ajánlja, nem pedig a rakı-raktárból jövünk.), valójában ez a hivatalos út.

Még szépen ki is van táblázva!

Jó, nem olyan szépen, mert utólag lett ez az útvonal kitalálva, így a megszokottnál kisebb méretű táblák mutatják, miként lehet ezen a makarónik átjutni. No nem mintha nem lett volna hely rendes méretű tábláknak..

Isztambulban az utak bár kaotikusnak néznek ki, van benne rendszer. Mégpedig az, amit a természet alakított ki: a fő utak a partokon, a patakok helyén, a vízmosásokban, és a dombok tetején haladnak. Másképpen fogalmazva: minden olyan helyen főút van, ami közlekedésre alkalmas. Ebből mindjárt az is következik, hogy minden olyan utca, ami nem fő út, ott olyan terep van, amin enyhén szólva is nehézkes közlekedni.

De sajnos a navigációt nem érdekli a topográfia. Ő nem nézi, hogy egy út sima, lejtős, meredek, vagy olyan, amin traktorral kell az autókat felvontatni. Ő simán bezavar minket minden ilyen helyre.

Annyi mentsége legyen az útvonaltervező programnak, hogy a törökök sem a topográfia alapján választják meg a közlekedő folyosókat. Simán építenek utakat olyan helyre, ahova más már lépcsőt rakna. Vagy mindjárt inkább liftet.

Tehát ha a térképen látunk egy utcát, akkor attól még ott lehet, hogy hegy van vagy szakadék.

Itt leginkább lefele lehet menni.........télen viccesebb
Itt leginkább lefele lehet menni………télen viccesebb

De azért bárhogy is fittyet hánynak a törökök a topográfiára, azért azt ők is belátják, hogy sima és egyenes úton mégiscsak gyorsabban lehet haladni, mint a meredek és kacskagingós változaton. Ezért mennek a főútjaik olyan helyeken, ahol hát… menni is lehet.. olyan padlógázas módszerrel.

Csakhogy Isztambul belvárosa (=kb. Budapest-Velencei-tó méret) mégiscsak korlátozott méretekkel rendelkezik. Nem lehet oda annyi utat bezsúfolni, mint amennyire szükség lenne (kivéve persze, ha az egész várost ledózerolnák, és leaszfaltoznák). Így az utóbbi időkben divatba jött, hogy alagutat építenek. Mindenhova.

Végül is nem egy rossz ötlet. Isztambul eleve tele van dombokkal. A törökök pedig szeretik a rövidebb utakat. Miért is kell azt a fránya hegyet kerülgetni? Elhordani mégsem lehet, mert tele van házakkal… no de átfúrni!

Az átfúrás egyetlen egy gondja (leszámítva azt a temérdek pénzt, amibe kerül), hogy mint már említettük, az utak inkább a dombok tetején mennek. Az alagút meg valahol odalent lukad ki. A kettőt összekötni viszont nem egyszerű.

A probléma nemcsak abból adódik, hogy jó 100-150 m-es szintkülönbséget kell valahogy kiküszöbölni, hanem hogy ehhez hely sincsen. Hiszen ott van egy egész város. Az egyetlen, amit ilyenkor tenni lehet, hogy ami helyet találnak, oda begyömöszölnek egy kis emelkedőt, egy kis fordulót, egy kis hidat, stb… Az eredmény pedig a fent látható útvonal lesz.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
Isztambul közlekedése 14., 10.0 out of 10 based on 2 ratings
 

One Reply to “Isztambul közlekedése 14.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .