Isztambulban 2015-ben volt egy számolás. Akkor úgy találták, hogy 3,5 millió jármű leledzik a városban.
Persze lehet, hogy néhány elbújt, míg a számolás zajlott. Vagy éppen nyaralni volt. De végül is mindegy, mert azóta renget új autó került Isztambul útjaira. Mégha egyiket-másikat közben a Boszporuszba is lökték, akkor is rengeteg maradt még.
Amikor azért ez a rengetek jármű mozgásban van, akkor azért nem olyan vészes a helyzet: mennek előre. Meg mennek hátra is! Meg mennek mindenfelé is. A sofőrök pedig közben dudálnak. Meg néha kiabálnak. Vagy kifele az autóból, buszból; vagy befele a mobil telefonba. De azért közben hátrafele is beszélnek, meg énekelnek, táncolnak. És persze irányvektor alapú matematikai műveleteket hajtanak végbe fejben, hogy amikor legközelebb kikiáltanak az autóból, akkor a megfelelő irányba küldjék a delikvenst, hogy találkozzon az anyukájával.
Szóval a közlekedés nem vészes. De nem is unalmas. Meglehetősen színes. És zajos. És szagos.
No de amikor ez a rengeteg jármű le akar parkolni! No akkor kezdődnek az igazi gondok!
Mert mennyi is ez a három és félmillió autó? Egyszer kiszámoltuk: ha egymás mögé állítanánk őket, akkor legdélebbi pontjáig érne a sor! Ami azért lássuk be, igencsak messze van… És mivel az autók sem járhatnak örökké, valamikor mindegyiknek le is kell parkolnia. Szerencsére olyan időszak nincs, amikor tényleg mindenki parkol, ahogy olyan időszak sincs, amikor tényleg mindenki úton van. Csak olyan, amikor kissé többen vannak úton/parkolnak, mint az egészséges lenne.
A parkolási problémákra világszerte próbálnak megoldásokat kitalálni, amiből egyik-másik Isztambulban is fellelhető. Így van emeletes parkoló, és robot parkolóház is. De valójában az isztambuli parkolás egy állandó harc az önkormányzat és az autósok között.
Az önkormányzat oldalán áll a törvény, a csavarhúzó, meg az a jármű, ami összeszedi a tilosban álló autókat. Míg a nép oldalán szintén van csavarhúzó, és sokkal többen vannak. Így hiába viszi el az önkormányzat az autót, valahova azt is le kell tenni. Miközben a frissen felszabadult helyre mindjárt be is parkol valaki.
Jah, és a nép oldalán ott a nehéztüzérség is: a betonkeverő. Vele nemcsak hogy bármelyik irányban bemehet a többsávos egyirányú utcába, de bárhova le is parkolhat. Őt aztán senki fogja onnan elmozdítani, az egészen biztos.
Tegyük hozzá azért azt is, hogy valahol az önkormányzatnak is igaza van. Mert ha mindenki össze-vissza parkolgat, akkor elzárják az utakat, és végül senki se jut el sehova.
E miatt az önkormányzat próbál valami ösvényt biztosítani a parkoló kocsik között. Néhány éve ez mégy úgy működött, hogy valami igazán keményet, nehezet helyezett el úgy az út szélén, hogy ez akadályozza a parkolást. Így marad annyi hely, hogy ott már lehetett menni.
Persze most Isztambulról beszélünk, ahol ha parkolni kell, hát akkor parkolni kell. Így ez a nehéz, és kemény akadály csak ideiglenesen volt akadály.
Egyik helyen pl. nagy beton golyókat helyeztek el az út szélén. Jól is nézett ki, amikor pedig arra járt egy festő csapat*, utána még jobban nézett ki.
A méretéből adódóan viszont csak a kisebb, alacsonyabb kocsiknak jelentett akadályt. Amelyek magasabb padlóval rendelkeznek, azok simán áthajtottak felette. Míg mások, melyek nagy nagy tömeggel és így nagy lendülettel (mint a fent már említett betonkeverő) érkeznek, egyszerűen elüthetik ezeket a beton golyókat. Nem feltétlenül szándékosan, csak hát ők ugye nagy lendülettel érkeznek.
A beton golyókat egy lelkes utastárs is odébb görgetheti, ha van hozzá elég ereje. És máris lesz egy szabad parkolóhely.
Csak éppen arra kellett ügyelni, hogy ez a szép golyós út egy domb tetején haladt. Ha pedig odébb mozdítottuk a golyókat, akkor könnyen előfordulhatott, hogy azok elindultak lefele, és meg sem álltak a Boszporuszig. Vagy az első kirakatig…
De persze ilyen exkluzív kőgolyók csak exkluzív helyeken vannak (meg ahol csomó felesleges ágyúgolyót találtak). Máshol inkább sima vasoszlopokat szúrtak le a földbe. Ezek olyan jó erősnek, masszívnak látszanak. Pedig..
Tanúi voltunk annak, amikor egy rendőrautó nem bírta kivárni, míg az előtte lévő autó (szabályosan) parkol, és inkább megkerülte bal oldalról. Ezzel pedig mindjárt összegyűjtött 6 ilyen vasoszlopot. A hirtelen megjelent új helyekre pedig mindjárt be is parkoltak ketten.
Mások és máshol viszont azt vették észre, hogy ezek a vasoszlopok tényleg pakolhatóak. És bár oda vannak csavarozva a kövekhez, de a köveket semmi sem rögzíti az úthoz (mert így olcsóbb is, meg jövőre ismét fel lehet újítani az utat). Arról nem is beszélve, hogy Isztambulban csavarhúzót találni tényleg nem nagy ügy.
Tehát hőseink fogták az oszlopot, és szépen bepakolták a csomagtartóba. Így mindjárt két dolgot nyertek: 1) szabad helyet a parkolásra. 2) az oszlop bárhol elhelyezhető, és ezáltal foglalnak maguknak egy parkoló helyet.
Ha pedig valaki látja, hogy az út szélén (netán a közepén) van egy új oszlop, ugyan kinek lenne kedve e miatt az önkormányzat fáradságos munkáját megzavarni?
De azért valahogy csak eljutott a döntéshozókig, hogy az élelmesebb isztambuliak mit csinálnak a drága vasoszlopokkal. Talán mert az ő ismerőseik is hasonlóan cselekedtek. Vagy talán kiderült, hogy a drága vasoszlop tényleg drága. Ezt mondjuk azok is tudják, aki az ilyen oszlopokat gyűjtik, hogy eladják. Vagy saját célra használják fel (pl. ebből építsenek ketrecet a pankrációs nyulaknak).
Bárhogy is történt, a vasoszlopok mára kimentek a divatból. Helyette műanyag-gumi oszlopokat láthatunk. Láthatjuk, amint sitty-sutty az önkormányzat lepakolja, és sitty-sutty oda is csavarozza. Majd azt is láthattuk, ahogy jön a csuklós busz, és amikor nem fér el, akkor sitty-sutty mindet elütötte.
De persze azért készültek műanyagból/gumiból, hogy az ilyesmi meg se kottyanjon neki. A busznak nem is lett baja tőle. És tényleg, az oszlop is mintha talpra állt volna. De ez nem látszott tisztán, mert jött a következő csuklós busz. Majd az azt követő. És az utána következő.
Úgy tűnik, hogy az oszlopot azért nem úgy tervezték, hogy buszokat állítson meg. Mire 1 óra múlva újra ott jártunk, márt csak azok a csonkok maradtak meg belőlük, amivel az úthoz rögzítették (érdekes, hogy a csavarokat viszont senki sem akarta összeszedni…bizonyára a csuklós buszokkal senki sem akart megküzdeni…).
Mindemellett az, hogy ezek az oszlopok rugalmasak, és nem tesznek kárt a kocsikban, hamar közismert tény lett a városban. Azóta inkább csak szimbolikus értékűek lettek (itt azért nem kellene parkolni). Hiszen aki akar, nyugodtan rájuk is parkolhat. Sőt! Ha ezt úgy teszi, hogy az oszlop ki sem látszik, akkor senki se fogja tudni, hogy illető valójában tilosban parkol.
Ez azért nem jelenti azt, hogy az élet (legalábbis parkolás szempontjából) hirtelen egyszerűre és napfényessé változott. Hiszen az önkormányzat, ha már vasoszloppal nem is, de legalább vasszigorral küzd a tilosban megállásért. Egyre több, és több olyan járművet látni, ami a személyautókat egy-két pillanat alatt fel tudja emelni, hogy utána elszállítsa. Ez a művelet pedig tényleg nagyon gyors. Míg az ember mondjuk csak egy kenyérért ugrik be a boltba, mire visszaér lehet, hogy már nincs ott az autója.
Így nagyon gondosan kell kiválasztanunk, hova is parkolunk: meredek lejtőre, fal mellé, szűk utcába, kanyarba, stb… ahonnan nem könnyű az autót felemelni.
Parkolás Isztambulban,
- Közlekedés Istanbulban (1.000)
- Törökországban az autó férőhelye mindig n+1 (1.000)
- Vezetés Istanbulban (1.000)
- Ali bácsi mindig tud egy gyorsabb utat... (1.000)
- Isztambul szűk, egyirányú utcái (1.000)
- Autóval Isztambulban és Törökországban (RANDOM - 1.000)